Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

10. szám - Korszerű eszközök, matematikai módszerek a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (III. rész) - Bosznay Miklós: Peremlyukkártyás nyilvántartások alkalmazása a területi vízgazdálkodásban

Korszerű eszközök, matematikai módszerek Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 453 valósítását azonban lehetetlenné teszi egyrészt az, hogy terjedelmi és kezelhetőségi nehézségek lépnének fel, másrészt pedig az, hogy különböző belső szervezeti egységek — melyeknek feladata és információ-igénye csak bizonyos irányban érvényesül — nem tudnák egymástól függetlenül és azonos időben jól felhasználni ezt a csúcs-regisztert. Igazgatóságunknál a tulajdonképpeni területi vízgazdálkodást szolgáló alábbi peremlyukkártyás nyilvántartási rendszerek működnek, illetve vannak előkészületben: 1. vízhasználatok és vízimunkák nyilvántartása, 2. vízkészlethasználati díjak nyilvántartása, 3. hatósági állásfoglalások nyilvántartása, 4. fúrt kutak nyilvántartása. 1. Vízhasználatok és vízimunkák nyilvántartása Ennek a nyilvántartásnak a vezetését az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1963-ban rendelte el a vízügyi igazgatóságok vízgazdálkodási osztályai részére. A rendelkezés a kitöltendő kartonok formájáról is intézkedett és központilag történt a vízügyi igazgatóságnak e kartonokkal való ellátása. E nyilvántartás átdolgozása peremlyukkártyákra először a Középtiszavidéki VIZIG-nél történt meg, majd 1968-ban, változott formában Igazgatóságunk is elkészített egy bevezetési javaslatot. Ez után került sor az elfogadott javaslat alapján a szükséges beszerzésekre és nyomdai munkálatokra s ezek után a felfektetés megkezdésére. Ez még napjainkban is tart és befejezettnek csak akkor lesz tekinthető, ha a vízhasználatoknak és vízimunkáknak a vízügyi törvény által előírt felülvizsgálata 1972. december 31-vel befejeződik. A bevezetett rendszer szerinti peremlyukkártyás karton sokkal több adatot tartalmaz, mint elődje s szinte valamennyi adattípus szerint végezhető válogatás, illetve kigyűjtés a kartonok közül. E nyilvántartásnak két fő rendeltetése van: a) Áttekinthető, jól kezelhető és rendszerezhető formában regisztrálja a vízjogi engedély-kötelezett vízhasználatokat és vízilétesítményeket, azok minden lényeges adatának és változásainak feltüntetésével. Ily módon tulajdonképpen átveszi a máikorszerűtlen, régi típusú vízikönyv szerepét. b) Módot ad arra, hogy igen rövid idő alatt vízmérlegek legyenek készíthetők. Mivel külön csoportot képeznek az előjegyzett, de még engedélylyel nem rendelkező, valamint a létesítési engedéllyel már rendelkező, illetve már üzemelő vízhasználatok és vízilétesítmények, a vízmérlegek is ennek megfelelően több időpillanatra és különböző jogállások szerint állíthatók össze. Járulékos előnye ennek a rendszernek, hogy a rendkívül széles skálájú válogatási lehetőség révén a legkülönbözőbb igényű gyors adatszolgáltatásokra is alkalmas. 2. Vízkészlethasználati dijak nyilvántartása A nem közvetlen mezőgazdasági termelési célú vízhasználatok 1968. január 1. óta vízkészlethasználati díjat kötelesek fizetni, negyedévenkénti, bevallásos alapon történő elszámolással. A rendelkezések szerint a bevallások helyességét rendszeresen ellenőrizni kell és eltérések esetén a megfelelő intézkedéseket azonnal meg kell tenni, ugyanakkor a díjkötelezettek bevallásairól mind a vízmennyiség, mind pedig a befolyt összeg tekintetében nyilvántartást kell vezetni, melynek különféle szempontok szerint csoportosított adatairól negyedévenként kell jelentést készíteni a Vízügyi Alap kezelősége részére. A díjkötelezettek nagy száma, a negyedévenként ismétlődő azonos jellegű adminisztrációs tevékenység és a különböző szempontok szerinti adatcsoportosítás igénye szinte parancsolóan írta elő ennek a nyilvántartásnak átdolgozását peremlyukkártyás formájúra. A nyilvántartáson feljegyzéssel, kódolással és réseléssel — tehát válogatási lehetőséggel — rögzíthető az egyes vízhasználatokhoz kapcsolódó ügymenet (bevallás befizetés, sürgetés stb.) pillanatnyi állása s természetesen a vízfogyasztási és befizetési adatok is. A változatos válogatási lehetőség biztosítása már eddig is hasznosnak bizonyult. A Vízkészletgazdálkodási Évkönyv összeállításához szükséges előzetes adatgyűjtés során pl. igen rövid idő alatt válaszolni lehetett arra a kérdésre, hogy mennyi volt egy naptári éven belül a befizetések összege területi vízkészletgazdálkodási alegységenként. 3. Hatósági állásfoglalások nyilvántartása Igazgatóságunk jelenleg érvényes belső ügyrendje szerint a hatósági ténykedéssel kapcsolatos ügyintézés koordinálásáért és részbeni végrehajtásáért egyetlen osztály — a Vízgazdálkodási osztály — felelős. Ez azért szükséges, hogy az igazgatóság különböző belső egységeinek — általában a szakágazatoknak — esetlegesen egymásnak ellentmondó, vagy nem egyeztetett állásfoglalásai külön-külön csatornákon ne kerülhessenek ki az igazgatóságon kívüli szervekhez. A belső koordinációt és az állásfoglalások nyilvántartását a fent már említett osztály végzi, akkor is, ha a hatósági állásfoglalás kialakításában mindössze egyetlen szakágazat vesz részt. E koordináló és nyilvántartó munka az esetek nagyobbik részében adminisztratív és regisztráló jellegű, de természetesen mód van arra, hogy a Vízgazdálkodási osztály hatáskörét közvetlenül is érintő kérdések felmerülése esetén mint aktív részvevő kapcsolódjon be az állásfoglalás kialakításába. Ez elsősorban akkor fordul elő, ha a vízgazdálkodás távlati fejlesztésével, vagy a vízkészletgazdálkodással valamilyen módon összefügg a kialakítandó egységes hatósági állásfoglalás. Az állásfoglalások kialakításának ezen rendszere nemcsak abban hasznos, hogy biztosítja a külső szervek felé történő állásfoglalások koordináltságát és komplexitását, hanem abban is, hogy lehetővé teszi a keletkező ügyek időbeli és térbeli esetleges régebbi kapcsolatainak felderítését is éppen azáltal, hogy valamennyi állásfoglalás kialakítása egy kézben van. Természetesen ezen utóbbi előny csak akkor használható ki jól és gyorsan, ha a