Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

10. szám - Korszerű eszközök, matematikai módszerek a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (III. rész) - Bosznay Miklós: Peremlyukkártyás nyilvántartások alkalmazása a területi vízgazdálkodásban

452 Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. Korszerű eszközök, matematikai módszerek Meghatároztuk az árhullámok tömegét, majd az árhullámokat okozó csapadékok nagyságát. Az így kapott adatokat grafikonban ábrázoltuk, hol a vízszintes tengelyen az árhullám tömege, függőlegesen pedig a csapadékátlag volt feltüntetve. A harmadik változó — a kezdő vízhozamérték — előnyös, mert bizonyos mértékig tükrözi a vízgyűjtő állapotát a csapadék kezdeti időpontjában. Az árhullám tömegének ismeretében meg kívántuk állapítani az árhullámkép alakját. Az árhullámkép alakját igen sok tényező befolyásolja, mi ezek közül csak a csapadék térbeli eloszlását választottuk ki, mivel csak ezekre voltak mérési eredményeink. A térbeli eloszlás hatása az árhullámkép differenciálegyenletének segítségével megoldható. Az összehasonlítás a Császárvíz mért árhullámaival kielégítő volt. Ez még csak a kutatás első lépése, továbbiakban az árhullám várható magasságának, az elnyúlás hosszának a meghatározása a cél. Ebben az irányban tett első lépések biztatóak, várható a feladat megoldásának ilyen irányba való kiterjesztése. Peremlyukkártyás nyilvántartások alkalmazása a területi vízgazdálkodásban TSOSZNAY MIKLÓS* A vízgazdálkodás más gazdálkodási tevékenységekhez hasonlóan döntések sorozata. Döntésekkel határozzák meg a vízgazdálkodás egészének közelebbi és távlati fejlesztése irányát, s e nagypolitikának nevezhető elhatározások alapján kisebb horderejű, de jóval nagyobb számú döntések hatnak a végrehajtás kívánatos irányába, megtestesítvén a vízgazdálkodás napi politikáját. Ez utóbbi tevékenységet nevezhetjük területi vízgazdálkodásnak. Itt most nem kérdés az, hogy a vízgazdálkodás területén hozott bármely szintű döntések általában önmagukban nem meghatározók, hanem alá vannak rendelve egy magasabb, népgazdasági célkitűzésnek, s az sem, hogy a döntések vajon korszerű számítási módszerek és eszközök alkalmazásával, vagy ösztönösen jöttek-e létre. Bármelyikről van is szó, nyilvánvaló, hogy a döntés meghozatalához bizonyos alapadatokra, információkra van szükség. E rövid összefoglaló célja az, hogy beszámoljon a bajai Vízügyi Igazgatóság területi vízgazdálkodási tevékenysége elősegítésére bevezetett, vagy bevezetés alatt levő peremlyukkártyás adatnyilvántartási rendszerekről. A használatos nyilvántartási rendszerek egy részét a Vízügyi Szervezés- és Számítástechnikai Iroda munkatársaival közösen, más részét önállóan vezettük be Igazgatóságunknál. Magáról a peremlyukkártyákról, a velük kapcsolatos technikáról és a szükséges felszerelésről részletesen szólni e helyen nem célszerű, de szükséges leszögezni ennek a rendszernek az előnyeit. A peremlyukkártyás karton-rendszer tulajdonképpen a liagyományos karton-rendszernek korszerűsített, változata, mely kiválóan alkalmas arra, hogy a kartonokat igen rövid időn belül valamilyen szempont, vagy szempontok szerint csoportosíthassuk, vagy a kartonokból valamilyen szempont szerint egyező tulajdonságúakat gyorsan kiválogathassuk. Az alkalmazásra kerülő, peremükön lyukasztott kartonoknak peremen belüli része kisebb-nagyobb változtatásokkal lényegében megegyezhet a liagyo*Alsódunavölgvi Vízügyi Igazgatóság, Baja mányos nyilvántartási kartonnal, vagyis itt feljegyezhetők a nyilvántartandó adatok. A feljegyzett adatok két nagy csoportra oszthatók, nevezetesen azon adatcsoportra, amelyek szerint a kártya-tömegből válogatás nem végezhető, és azon másik adatcsoportra, amelyek szerint a válogatás, vagy csoportosítás a megfelelő kódolás és a kártyák réselése révén elvégezhető. Példával illusztrálva: ha egy kartont valamely természetes, vagy jogi személyhez rendelünk, úgy a név, vagy cégszerű elnevezés általában az első adatcsoportba tartozik, tehát nevenkénti válogatás nem lehetséges. Ha viszont például a nyilvántartott objektum területi elhelyezkedését kívánjuk válogatható formában rögzíteni, erre az igényeknek megfelelően igen tág lehetőség nyílik. Lehetséges a helymegjelölés közigazgatásilag, vízügyi igazgatásilag, valamilyen természetföldrajzi, vagy bármilyen más, területiséget jelentő szempont szerint is, különkülön. A területi vízgazdálkodásban naponta hozandó nagy számú döntés közül most csupán azokkal foglalkozunk, melyek a vízügyi igazgatással, hatósági ténykedéssel kapcsolatosak. E döntéseket gyűjtőnévvel hatósági állásfoglalásoknak lehet nevezni. Ezek az állásfoglalások különböző természetűek és különböző szinteken alakítják ki őket. Két fő típusa van a területi vízügyi hatósági állásfoglalásoknak: az első és egyszerűbb állásfoglalás az, amikor a területi vízügyi szervezet megkeresett szaktanácsadóként, vagy társhatóságként működik közre valamilyen, általában nem vízi, de vízügyi érdeket is érintő létesítményhez kapcsolódó eljárásban, a második állásfoglalás-típus pedig a vízjogi engedélyhez kötött vízhasználatok és vízimunkák vízügyi hatósági, vagy röviden vízjogi engedélyezése. Mindkét esetben döntés születik, és mindkét típusú döntéshez alapadatok, információk szükségesek. A különböző természetű ügyekben naponta meghozandó vízügyi igazgatási döntések alapanyagát szolgáló információ-tömeget többféle nyilvántartási rendszer szolgálja Igazgatóságunknál. Talán elképzelhető lenne csak egyetlen, de szuper-rendszerű nyilvántartási mód is, ennek gyakorlati meg-