Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

10. szám - Rajkai Vilmos: A nyomásstabilizáció, mint az öntözővíz egyenlőtlen eloszlásából fakadó károk megelőzésének egyik lehetősége

434 Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. Rajkai V.: A nyomásstabilizáció írható tehát, hogy n számú leágazás esetén az utolsó pontban a nyomás: n — 1 n Pn = P0- 2 Ap-c-j^-Q^po- ^ Ap (6) 1 n 1 A 2. ábrából látható, hogy a 0 pontban a p

n nyomás lesz ebben az esetben az ideális nyomás, mivel minden ezt megelőző leágazási pontnál nagyobb nyomásértékek vannak. Ennek következménye, hogy a leágazásokban nem a szükséges Q\ Q'

2 és Q'

s vízmennyiségek folynak el, hanem a megfelelő nyomástöbblet által meghatározott érték. A sebességi viszonyok alakulására felírható összefüggés : v— tp\jAp (7) ahol a cp tényező a D, ]/2g, és A értékeket tartalmazza. Az előbbiekből az a következtetés vonható le, hogy amennyiben a Ap = constans biztosítható, úgy érvényes lesz a Q = Fv szorzat is. Vizsgáljuk meg, hogy milyen helyzet alakul ki abban az esetben, ha nem egy, hanem több szivattyú van üzemben és a kibocsátott víz mennyisége is változik (3. ábra). Nyilvánvaló, hogy növekvő vízelvétel esetén a szivattyú nyomás növekedése következik be, tehát az A és B pontokon elvett víz mennyisége: Q -í Q

5Ap cL (8) Könnyen belátható, hogy szükségszerű az a követelmény miszerint az ideális nyomásnál nagyobb nyomásértékeket lecsökkentsük. III. A nyomásstabilizátor helyének megállapítása Miután a nyomásstabilizátor szükségességét bizonyítottuk, ezekután felmerül annak kérdése, hogy hol célszerű elhelyezni a stabilizátorokat (4. a—b ábra). 3. ábra. Csővezeték nyomásviszonyai több szivattyúegység üzeme esetén Abb. 3. Druckverhältnisse der Rohrleitung im Falte des Betriebs von mehreren Pumpeneinheiten Az egyszerűsítés kedvéért legyen csak két vízfelvételi hely (A és B pontokban), ahol az elveit víz mennyisége Q[ és Q'.-, Az ábrából kitűnik, hogy a szükséges nyomás nagysága p

2 azonban ebben az esetben is az A helyen Ap

2 nagyságú nyomásfelesleg jelentkezik. Növekvő vízigény esetén az üzembelépő II. jelű szivattyúegység a hálózati nyomást — a csővezeték jelleggörbe által meghatározott mértékbennöveli (p'á)A helyzet lényegében azonos az előbbi esettel, csak az A és B pontokban a nyomások oly mértékben emelkedtek, meg, mint az M

1 M

2 munkapontok közötti nyomásérték. Az ideális nyomás továbbra is p

2 maradt, azonban az A pontban az ideális nyomásnál nagyobb nyomás értéke: áp

2+ (A

P

l-Ap'{) és a B pontban Ap

2+Ap'

2'. 4. ábra. Nyomásstabilizátor elhelyezési lehetőségeinek vizsgálata a) szárny vezeték elején, b) mellékvezeték elején Abb. 4. Untersuchung der Unterbringungsmöglichkeit des Druckstabilisators a) am Anfang der Zweigleitung, b) am Anfang der Nebenleitung A 4a ábrán a nyomásstabilizátor a leágazó vezeték B pontjában van elhelyezve, tehát az a AB vezetékszakasz a p

x hálózati nyomás alatt van. A B pontban a nyomás — az AB szakasz nyomásvesztesége következtében — p[' ahol ]> p['. Ebből következik, hogy az AB főszakasz a nagyobb nyomás miatt kisebb keresztmetszettel készíthető ugyan, de ezzel szemben hátránya, hogy tartósan a szükségesnél nagyobb nyomás alatt van. A 4b ábrán feltüntetett esetben a stabilizátor közvetlenül a leágazás elején van. Az előny itt abban jelentkezik, hogy a stabilizátor utáni vezetékszakasz a csak szükséges nyomás alatt áll és így a vízmérő könnyebben beépíthető, hiszen a szakasz nyomása állandó. Hátránya, hogy a keresztmetszet így bővebb, mivel a további csőveszteség kisebb. A nvomásstabilizátorok elhelyezésével kapcsolatban az a, kérdés is felmerül, hogy — bárhol le5. ábra. A stabilizátor által okozott nyomásveszteség Abb. 5. Der durch den Stabilisator verursachte Druckverlust