Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
10. szám - Dr. Papp Szilárd–Dr. Bolberitz Károly–Csanády Mihály–Darvas Iván–Dr. Deák Zsuzsanna–Hegyessy László: Szennyvíztisztítók vizének szennyező hatása a Balatonra
Ör. Papp Sz. és mtsai: Szennyvíztisztítók Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 431 Anyagmérleg a Balatonba jutó szennyezésekről Az eddigiekben a Balatonba ömlő szennyvizek szennyező hatásának kiterjedését ismertsttük és értékeltük. A szennyezéseknek a tó egészére gyakorolt hatása szempontjából azonban lényeges a szennyvizekkel bejutó szennyező anyagok menvnyisége. Ezért röviden ebből a szempontból is áttekintjük a vizsgált nagyobb szennyvízbeömléseket, bemutatva a legfontosabb alkatrészekre, mint a szerves anyagra, a nitrogén és foszfor vegyületekre vonatkozó anyagmérlegeket. A számításokhoz a Balatonba Ömlő szennyvizekben mért koncentrációk átlagát vettük alapul. Tekintettel arra, hogy a mintákat a déli órákban vettük, az eredmények az egyes mintavételi helyeken nem a maximális szennyezéseket rögzítik. A számítást csak 3 nagyobb berendezés, mint a balatonalmádi, balatonfüredi és tihanyi esetében végeztük el, mivel a vizsgált két kisebb telep (balatonfüredi hajógyár és Zamárdi) jelentősége ilyen szempontból csekély. A szerves anyag tartalmat a savas, per rnanganátos oxigénfogyasztással (KOI p s) és a biokémiai oxigénigénnyel (BOI 5) vettük figyelembe. A nitrogén vegyületek közül az ammóniát és ahol kimutatható volt, a nitrátot vettük számításba. A nitrit értéke elhanyagolható volt. A foszfátot összes foszfátként mértük.* Balatonfüred Átlagos szennyvízmennyiség: 2260 m 3/nap Átlagos szennyezettség: Mutató Koncentráció [mg/l] Szennyező anyag mennyisége Mutató Koncentráció [mg/l] [kg/nap] [t/óv] KOIps 0 2 28,8 05,3 23,8 BOI 5 0 2 40,4 91,2 33,1 Ammonium NH 22,3 50,5 18,4 Foszfát P0 3~ 4 6,59 15,1 5,5 Balatonalmádi Átlagos szennyvízmennyiség: 913 m 3/nap Átlagos szennyezettség: Mutató Koncentráció Szennyező anyag mennyisége [mg/l] [kg/nap] [t/óv] KOIps 0 2 49,6 45,2 16,5 BOI 5 O s 39 35,5 13,0 Ammonium NH 4' 28,3 25,8 9,4 Foszfát P0 3 4~ 11,4 10,4 3,8 * A Magyar Hidrológiai Társaságban tartott előadáshoz hozzászólva a VITUKI felhívta a figyelmet arra, hogy ők vizsgálataik során lényegesen nagyobb foszfát értékeket kaptak. Almádi esetében az eltérés jelentéktelen. Tihany esetében az eltérésnek részben az lehet az oka, hogy olyan időben (novemberben) is végeztünk vizsgálatot, amikor a víz zöme beszüremlő talajvíz volt, ami az átlagos koncentrációt csökkenti. Módszertani oka is lehet a különbségnek; ez a teljes foszformennyiséget illetően okozhat némi bizonytalanságot, amit későbbi részletesebb vizsgálatok tisztázhatnak majd. Nagyságrendileg azonban nem térnek el az értékek, ezért a végső következtetésekre nézve az eltérésnek nincs jelentősége. Tihany Átlagos szennyvízmennyiség: 376 m 3/nap Átlagos szennyezettség: Mutató Koncentráció [mg/l] Szennyező anyag mennyisége Mutató Koncentráció [mg/l] [kg/nap] [t/év] KOIps O, 43,5 16,3 6,0 BOIj 0 2 30,2 11,3 4,1 Ammonium NH+ 4 19,9 7,5 2,7 Foszfát PO 3" 4 5,68 2,1 0,78 A három nagyobb telepről tehát a vizsgálat időszakában egy év alatt együttesen kb.46 t KOIps, 50 t BOI 5-tel jellemzett szervesanyag, 30 t ammonium (NH + ) és 5,8 t nitrát (NO~), vagyis együttesen kb. 24 t szervetlen nitrogén (N) és 10 t foszfát (3,3 t P) jutott a Balatonba. Annak elbírálásához, hogy a nitrogén és foszfor, mint növényi tápanyagok, a Balaton eutrofizálódása szempontjából mit jelentenek, ismerni kellene a Balaton természetes tápvizei, elsősorban a Zala által bevitt trágyázó anyagok mennyiségét és a többi nagyobb szennyvíztelep (főleg: Keszthely és Balatonföidvár) hatását. Ha a szennyvizek által bevitt nitrogén és foszfor abszolút mennyisége nagyságrendekkel kisebb, mint a Balatonba természetes úton bejutó nitrogén és foszfor, a szennyvíz bevezetése helyi jelentőségűnek bizonyulna. Tudomásunk szerint a két mennyiség nagyságrendileg nem különbözik, ezért minden eszközt meg kell ragadni a szennyvizek távoltartására. Addig is, amíg ez meg nem oldható, minden nagyobb szennyvíztelepen a tápanyagok kivonására kell törekedni, akár természetes (oxidációs tavas vagy halastavas), vagy akár mesterséges eljárások útján a szennyvíztisztítás ún. Jiarmadik fokozatának a bevezetésével. A nádasok, ha a szennyvíz szétterül bennük —- és nem úgy folyik át rövid úton, mint jelenleg Balatonfüreden — a szennyvíz öntisztulásában jelentős szerepet játszhatnak. Ezek a nyári idényben a a szennyvíz hatását kisebb területre korlátozzák és ezáltal a fertőzések esetleges terjedését is gátolják. A tó nitrogén- és foszforháztartása szempontjából azonban hatásuk csak átmeneti, mert a vegetáció időszakában ugyan korlátozzák a növényi tápanyagoknak a tóba jutását azáltal, hogy a nádas ezeket felhasználja, télen azonban a nádasbeli szervesanyag zöme bejut a tóba, és tápanyaguk így utólag résztvesz a tó életében. A tó eutrofizálódásának meggátlása szempontjából a hatásuk tehát nem jelentős. A növényi tápanyagok eredetének további vizsgálatai során még az is eldöntésre várna, hogy a Zala és a többi természetes tápvíz nitrogén és foszfor tartalma milyen mértékben természetes eredetű. A mezőgazdaság kemizálódása, elsősorban a műtrágyázás fokozódása, ugyanis e téren is éreztetheti hatását, ami főleg a foszforháztartás szempontjából lehet lényeges. Vizeinkben ugyanis általában a foszfor az ún. minimum-faktor, ez szabja meg a természetes produkció mértékét, közvetve tehát, az eutrofizálódás előrehaladását. Valószínű,
