Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
10. szám - Dr. Papp Szilárd–Dr. Bolberitz Károly–Csanády Mihály–Darvas Iván–Dr. Deák Zsuzsanna–Hegyessy László: Szennyvíztisztítók vizének szennyező hatása a Balatonra
432 Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. Dr. Papp Sz. és mtsai: Szennyvíztisztítók hogy a műtrágyák hatása, legalábbis a jövőben, volumenében meg fogja haladni a szennyvizek ilyen irányú hatását. A tó vízminőségének védelme és az eutrofizálódás lelassítása érdekében a Balaton vízgyűjtő területén a műtrágyahasználat szabályozására, esetleg korlátozására is gondolni kellene a jövőben. Ez ugyan meghaladja a jelen tanulmány kereteit, de a kérdés több oldalú megvilágítása érdekében szükséges ennek a kérdésnek felvetése is. Az eredmények összefoglalása Nagyszámú vizsgálattal megállapítottuk a Balatonba torkoló egyes szennyvizek szennyező hatásának kiterjedését és azt találtuk, hogy azok általában 300 m-nél nagyobb távolságra nem terjednek. Ebből gyakorlatilag következik, hogy tisztán közegészségügyi okokból — ha az esztétikai szempontokat nem tekintjük — szükségesnek bizonyul a biológiailag tisztított szennyvizek torkolati helyeitől strandfürdők és ivóvíz kivételező helyek esetében 500—800 m-nél nagyobb távolságot megkívánni, még abban az esetben is, ha a szennyvizet nádasba vezetik. Jelenleg a Balaton, víztömegéhez képest még csak kevés szennyvízzel van terhelve, de már ez a csekély mennyiség is előidéz bizonyos figyelemreméltó jelenségeket a víz összetételében. Balatonfüreden a központi szennyvíztelep környékén előfordult például (1970. június), hogy az ammónia és a foszfát tartalom a Balaton vizsgált területén, vagyis még 300—400 m-es távolságban is (vagyis a nádas szélétől, ahol a szétterülés megtörténik, 100—200 m-re) nagyobb volt, mint a szokásos, természetesnek tekinthető érték. Ennek oka lehetett, a szennyvíztisztító telep átalakítása idején a nádasba jutott, a tisztítatlan szennyvízzel érkező nagy mennyiségű iszap, amit a vizsgálat előtt kb. egy hónappal bekotortak a tóba. Ez az állapot ugyan nem vehető tipikusnak, de arra rámutat, hogy az ammónia és a foszfát tartalom egyes esetben jóval nagyobb területen közvetlenül is befolyásolhatja a Balaton élővilágát, mint azt korábban feltételezték. A bevezetőben hangoztattuk, hogy kormányzatunk nagy átfogó terv keretében foglalkozik a Balatonnak legnagyobb üdültetési központtá való fejlesztésével. Ebbe az átfogó tervbe lehet beilleszteni a tisztított szennyvizek Balatonra gyakorolt szenynyező hatásának vizsgálatát, amely a jelenlegi korszerűtlenebb helyzet felszámolásának elősegítésével hozzá fog járulni ahhoz, hogy a Balaton valóban az ország legnagyobb és legkultúráltabb üdültetési tájegysége legyen. IRODALOM [1] Lesenyei J. és Sz. Muhits K.: A Balaton szennyezettségének vizsgálata, Hidrológiai Közlöny, 1953. 33 óvf. 3.—4. sz. [2] Papp Sz., Bolberitz K., Oregács M., Hegyessy L. és Schiefner K.: A Balaton vizének komplex egészségügyi vizsgálata, Hidrológiai Közlöny, 1960. 40. évf. 4. sz. [3] Jankovic, S., Mitchell, 1)., Buzzell, J. : Measurement of phosphorus in water. Water & Sewage Works, 114 (1967) 471—474. Die auf den Balaton ausgeübte verunreinigende Wirkung des Wassers der Abwasserkläranlagen Dr. Papp, Sz. —Dr. Bolberitz, K. —Csanády, M. — Darvas, I. —Frau Dr. Deák, Zs. —Hegyessy, L. Die Verfasser haben durch zahlreiche Untersuchungen die verunreinigende Wirkung der in den Balaton mündenden einzelnen Abwässer festgestellt und fanden, dass sieh diese im allgemeinen nicht auf grösserer Entfernung als 300 m ausbreiten. Hieraus erweist sich praktisch aus rein hygienischen Gründen -—- ohne Berücksichtigung der ästhetischen Gesichtspunkte — als notwendig, von den Einmündungsstellen der biologisch geklärten Abwässer, bei Strandbädern und Trinkwasserentnahmestellen eine grössere Entfernung als 500—600 m zu fordern, sogar in dem Fall, wenn die Abwässer in Röhrichte einmünden. Anhand der Stoffbilanz der in den Balaton gelangenden Verunreinigungen haben die Verfasser festgestellt, dass in der Untersuchungsperiode aus den drei grösseren Abwasserkläranlagen in Balatonfüred, Balatonalmádi und Tihany während eines Jahres cca 46 t mit KOIIps, 50 t mit BSB 6 gekennzeichnete organische Stoffe, 30 t Ammonium (NH+) und 5,8 t Nitrat (NO"), d. h. insgesamt cca 24 t anorganischer Stickstoff (N) und 10 t Phosphat (3,3 t P) in den Balaton gelangten. Es ist wahrscheinlich, dass die Wirkung der Kunstdünger künftig in ihrem Umfang eine derartige Wirkung der Abwässer übersteigen wird. Für den Schutz der Seewassergüte und eine Verzögerung der Eutrophisierung müsste man im Einzugsgebiet des Balaton auf Regulierung eventuell auch auf Beschränkung des Kunstdüngerverbrauchs denken. Dies tritt zwar aus den Rahmen dieser Abhandlung, im Interesse einer mehrseitigen Beleuchtung dieser Frage erweist sich aber diese Anregung für notwendig. HETEDIK NEMZETKÖZI VÍZSZENNYEZÉSKUTATASI KONFERENCIA Páris, 1974. szeptember 9—13. Fenti konferenciára 1973. november 7-ig az édesvízi és tengeri környezettel kapcsolatos vízszennyezés kutatás összes szempontjait felölelő témakörökben dolgozatot lehet benyújtani. A tárgykörökkei es a dolgozatok formai követelményeivel kapcsolatos részletek az alábbi címeken tudhatók meg: Dr. Benedek Pál tud. főosztályvezető. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI). Budapest VIII., Rákóczi út 41., vagy S. H. Jenkins c/o Upper Tame Main Drainage Authority. 156/170, Newhall Street. Birmingham B3 ISE. England.
