Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

9. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Dr. Karácsonyi S.—

Dr. Scheuer Gy.: A dunai magaspartok Hidrológiai Közlöny 1972. 9. sz. 383 nördlichen, ungefähr 20 kin langen Strecke, sind die Pleistozänschichten in grösserer Mächtigkeit vorhanden. Am Uferzug können eigenartige hydrogeologische Gegebenheiten beobachtet werden. Die Eigenarten erstrecken sich auf das Grund- und Schichtenwasser und auf die aus diesen stammenden Quellen. Überdies hat aber auch die Donau einen überaus bedeutenden líinfluss, innerhalb dessen die Erosionsarbeit des Flusses am wesentlichsten ist. Die hydrogeologischen Eigenarten bestimmen gleichzeitig auch die Standfestigkeit der einzelnen Uferabsehnitte grundlegend. Laut den bisherigen Erfahrungen fallen nämlich die unmittelbar bewegungsgefährlichen Stellen der Ufermauer mit den kritischen Stellen der hydrogeologischen Eigenarten zusammen. Aufgrund der hydrogeologischen Eigenarten konnten innerhalb des Uferzugs Grundtypen unterschieden werden, in erster Reihe aufgrund ihrer Beziehung mit der Donau. So können wir unmittelbar erodierende, über Vorraum und Rutschsedimenten verfügende, sowie mit Vorraum und Rutschsedimenten geschützte Hochufertypen unterscheiden. Innerhalb der Grundtypen, von der Gestaltung sonstiger hydrogeologischer Wirkungsfaktoren abhängig, können auch mehrere Varianten erkannt werden. Die Erkennung der hydrogeologischen Eigenarten und die übersichtliche Wertung ihres Einflusses, können für die Lösung der sieh im weiteren ergebenden örtlichen Probleme und Aufgaben und für die Wahl der zwcckinässigsten Aufschliessungsart Hilfe leisten. Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető: Dr. Vágás István Nemzetközi hidrogeológiai konferencia, Tokió, 1071. A hidrogeológusok nemzetközi egyesülete (Internaotinál Association of Hydrogeologists) 1971. augusztus 18—21 közölt tartotta konferenciáját Tokióban. Két témát tűztek ki megvitatásra: 1. Hidrogeológiai térképek szerkesztésének módszerei és az 1,5 milliós nemzetközi hidrogeológiai térképszerkesztés állása; 2. Vízvisszapótlás felszín alatti rétegekbe. Az első téma keretében 13 előadás hangzott el és a konferencia alkalmából rendezett térképkiállításon tíz országról mutattak be a legutóbbi évtizedekben készült ós igen különböző felfogásban és céllal szerkesztett hidrogeológiai térképeket. Az előadások és a kiállítás mutatta, hogy a hidrogeológiai térképezés a legutóbbi évtizedben nemcsak Európában, hanem ázsiai és afrikai területen is nagy jelentőséget nyert. Kiemelést érdemel a saját területén és Afrikában végzett hidrogeológiai térképező munkában Franciaország, mintaszerű térképeket mutattak be a török delegátusok, Svájc képviselője és nem utolsósorban Japán és Kína kiküldöttjei. A magyar medence sajátos vízföldtani viszonyairól dr. Rónai András tartott előadást és a kiállításon bemutatta az Alföld Földtani Atlaszának 1909-ben megjelent Szolnok kötetét. A felszín alatti rétegekben történő vízvisszapótlódásról és rétegvízdúsításról szintén 13 előadást iktattak programba, további 22 előadás a két főtómával kapcsolatos kérdéseket taglalta. A vízvisszapótlás módszere minden iparilag fejlett országban kísérletezés alatt van. Hármas célt szolgál: vízdúsítást, ill. visszapótlást, víztisztítást és a nagy vízkivételek során bekövetkező térszínsüllyedések megakadályozását, ill. mérséklését. A konferencia tagjainak bemutatták Menuma város mellett, Tokiótól északra, a. Japáni Földtani Szolgálat által 1967-ben létesített kísérleti vízvisszapótló telepet, ahol 148—165 ós 176—198 m mélységben beszűrözött rétegekbe préselik be a vizet és figyelő kutakban vizsgálják a víztartó rétegben mesterségesen előállított nyomás-, hőmérséklet ós kémiai változásokat. A visszapótlás Japánban és másutt is eddig különböző és nem mindig kielégítő eredményre vezetett. Ez indokolja éppen a nemzetközi tapasztalatcserét, mert a sikeres megoldást az idő sürgeti. R. A. A Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Szabványügyi Hivatal 1972. május 26-án műszaki tanácskozási rendezett a „felszíni vizek szerves szennyezői, különös tekintettel a peszticidekre, detergensekre és a cancerogen anyagokra" c. tárgykörben. A tanácskozás elnöki megnyitóját, Varró István, vitaindító előadását dr. Kocsis Mihály tartotta. A tanácskozáson a következő korreferátumok hangzottak el. Belickij G. A. (Szovjetunió): Az ember környezetében levő kémiai cancerogének szabványosítását befolyásoló tényezők. (Ismertette dr. Párkány Mihály.) llnyiekij A. 1'. (Szovjetunió): A vízben levő cancerogen szénhidrogének szabványosítási kérdései. (Ismertette: Turi Kálmán.) l)r. Párkány Mihály: (Magyar Szabványügyi Hivatal) Felszíni vizekben levő cancerogének vizsgálatával kapcsolatos kutatási-szabványosítási feladatok. Dr. Bolberitz Károly: Detergensek, mint felszíni vízszennyezők vizsgálata. Pinkola László: Felszíni vizek peszticid szennyezettségének mérésével és értékelésével kapcsolatos kérdések. A műszaki tanácskozás zárszavát dr. Pálinkás Lajos ( Egészségügyi Minisztérium) tartotta. A Heves megyei Csoport 1972. május 26-án „Gyöngyös város közműves vízellátása" címmel ankétot rendezett Gyöngyösön. Az ankét elnöki megnyitóját Koesmár János, a Magyar Hidrológiai Társaság Heves megyei Csoportjának elnöke tartotta. Ezt követően az alábbi előadások hangzottak el: Herényi József, Gyöngyös város Tanácsa VB. elnöke;: Gyöngyös város fejlődése a vízigények tükrében. Marton Béla: A Gyöngyös városi vízmű több évtizedes kútjainak üzemével kapcsolatos tapasztálatok értékelése. Dr. Papp Szilárd: A Gyöngyösi Vízmű kútjainak közegészségügyi és vízkémiai vonatkozásai. Veres Pál: Gyöngyös város vízmüve bővítésének lehetőségei. Dr. Karácsonyi Sándor: Tanulmánytervek ismertetése, értékelése, különös tekintettel a vízbeszerzésre. Gulyás Zoltán: Gyöngyös város és környéke vízgazdálkodási irányelvei. Az ankét zárszavát. Iíocsinár János elnök tartotta. A Szennyvíz Szakosztály 1972. május 31-én vitaülést. rendezett, amelyen dr. Illés István: ,,Szennyezettségi és hidrológiai paraméterek kapcsolata egyesített rendszerű csatornáknál" c. előadása hangzott el. Az előadó kót éves — egy csapadékos és egy száraz év — szegedi vizsgálatsorozatot mutatott be. Számítógépes értékelést végzett a napi csapadékmennyiség és vízfogyasztás, a napi szennyvízhozam, illetve a lefolyásra kerülő szerves és lebegőanyagok között. Az előadáshoz felkért hozzászólók voltak: Hunyadi Domokos, Jakab Sándor, Szilléry László, dr. Fleps Walter. Ugyanezen a vitaülésen hangzott el llajós Gyula (Miskolc): „Üzemeltetési vizsgálatok a szennyvízcsatornázás és tisztítás területén" c. előadása. Az előadó értékelte az üzemek által kibocsátott szennyvíz kémiai viszonyait, a csatornahálózaton levezetett szennyvíz összetételét. Ismertette a különböző rendszerű szennyvíztisztító technológiai vizsgálatának eredményeit a nyers szennyvíz minőségének figyelembevételével. Meghatározta a szennyvíz elvezetés és tisztítás üzemelési költségeit. A második előadáshoz felkért hozzászóló Stehlik József volt. Vitavezető volt dr. öli ős Géza. V. I.