Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
9. szám - Dr. Karácsonyi Sándor–Dr. Scheuer Gyula: A dunai magaspartok vízföldtani sajátosságai
Dr. Karácsonyi S.— Dr. Scheuer Gy.: A dunai magaspartok Hidrológiai Közlöny 1972. 9. sz. 379 K-felé áramló talajvizek betáplálódnak az alluviális üledékekbe. Ezért e vizek nem tudják már áztatni a partfal aljában levő rétegeket. c) Vízszint ingadozás: A Dunának ezen a folyó szakaszán közel 10 m-es a vízszintingadozása. A magas és tartós vízállások tehát erősen befolyásolják a partfalak lábánál a talaj- és rétegvizek természetes kilépési körülményeit. Visszaduzzaszt, ezzel megemeli a talaj- és rétegvizek szintjét. A vizsgálatok alapján a Duna vízállása azonban nemcsak a közvetlenül kapcsolatban levő rétegvizek vízszintjeit befolyásolja, hanem azokat a víztartókét is. amelylyel az adott helyen nincs közvetlen hidrológiai kapcsolata. A víztartó rétegek mélységének növekedésével a hatás fokozatosan csökken. Ennek pontos magyarázatára még nem rendelkezünk megfelelő adatokkal. A folyónak vízszintemelő hatása Nv-i — irányba — a partfal alá csak korlátozottan terjed ki, mert e vízszintek ebbe az irányba növekednek. Azokon a területeken ahol a partfal aljában csuszamlásos törmelékek vannak, és ahol a pleisztocén rétegek a folyó árvízszintje felett elvégződnek, a Duna a talajvízre semmiféle vízszint növelő hatást nem fejt ki. 3. Parttípusok a vízföldtani hatótényezők alapján A vizsgált hazai Duna szakaszon a megfigyelések szerint a magaspartok kifejlődésében számos forma mutatható ki, amelyek bizonyítják sokrétűségüket, meghatározzák építésföldtani jellegüket és döntően befolyásolják a helyi vízföldtani viszonyokat. A változatos formák alaptípusokra és ezek kombinációira vezethetők vissza. A Dunával való kapcsolat — mint erózióbázis — a morfológiai és a földtani viszonyok figyelembevételével az alábbi parttípusok különíthetők el: 1. közvetlenül erodálódó, 2. előtérrel és csuszamlásos törmelékkel, 3. előtérrel és folyóvízi üledékekkel védett maga.s-gaspart. 1. A közvetlenül erodálódó magaspartoknál a Duna közép és árvizek idején eléri a partfalat és alámosó tevékenységet végez. Több változata különíthető el: Az „a" változatnál a magaspartot pannóniai üledékek építik fel. A magaspartokból rétegforrások (Érd—Szászhalombatta) lépnek ki, amelyeket a folyó legmagasabb vízállása sem éri el, így ezekre a vízszint ingadozás nincs kihatással. Ennek elvi szelvényét a 4. ábrán mutatjuk be. A források vízhozamát a tápterületek csapadékviszonyai határozzák meg. A ,,b" változatnál a pannóniai üledékekre 20—30 in vastagságban pleisztocén üledékek halmozódtak fel, de a pannóniai képződmények felszíne magasabban van mint a Duna árvízi szintje. A pleisztocén rétegekből talaj vízforrások, a pannóniai homokból pedig rétegforrások fakadnak. A Duna vízszintváltozása sem a talajvíz, sem pedig a rétegforrásokra nem hat ki. A tápterület éghajlati viszonyai határozzák meg mennyiségüket. A partfal lábánál lényegében a folyómederben, vagy annak /. ábra. A közvetlenül erodálódó magaspart ,,a" változata 1. pleisztocén üledékek, 2. felsőpannóniai vízzáró rétegek, 3. felsőpannóniai vízvezető-rétegek, t. holocén folyóvízi üledékek, 5. a partfalból kilépő rétegforrás vagy vízszivárgás Puc. 4. ,,a" eapuaum iienocpedcmeeniio Bpoöupywufeeocii ebicoKoeo Oepeza 1. rnieflcToueuHbie OTjiowemiji, 2. BepxHenanHOHCKHe BOfloyrropHbie cjioH, 3. BepxHenanHOHCKHe B0A0H0CHbie CJTOH, 4. ROJIONEHHBIE peMHbie OTAOWeHHH, 5. njraCTOBblfi HCTOMHHK HAH HH(J)HJlbTpaUHB, BblCTynaK}mne H3 öeperoBOfí JIHHHH Abb. 4. Variante ,,a" des unmittelbar erodierenden Hochufers 1. Pleistozänsedimente, 2. oberpannoniselie wasserdichte Schichten, 3. oberpannonische wasserführende Schichten, 4. holozäne Flusswassersedimente, 5. aus der Ufermauer heraustretende Schichtenquelle odei Sickerung peremén nyomásalatti rétegforrások fakadnak a felsőpannóniai rétegekből. Természetesen ezekre az előzőekben vázoltak szerint kihat a folyó (5. ábra). Ilyen forrásokat Kulcs és Rácalmás térségében figyeltünk meg. A ,,c" változatnál a pleisztocén rétegek a Duna kis, ill. középvizi szintjében végződnek. Ennél a változatnál csak talajvíz és pannóniai rétegekből feltörő nyomásalatti rétegforrásokat találunk (6. ábra) Ennek megfelelően a folyó az összes víztípusra. ill. azok kilépésére befolyást gyakorol. Hidrológiai szempontból itt találjuk meg a legjelentőö. ábra. A közvetlenül erodálódó magaspart „6" változata 1. pleisztocén rétegek, 2. felsőpannóniai vízzáró rétegek, 3. felsőpannóniai vízvezető rétegek, 4. holocén folyóvízi üledékek, 5. talajvíz, 5/a talajvíz forrás, ti. rétegvíz, 6/a partfalból kilépő rétegforrás, fi/h feltörő rétegforrás Puc. .5. ,,b" eapuaum iienocpedcmeeiino spodupyioiijeeocii ßhicoKoeo őepeea 1. nJiecTOueHHbie CAOH, 2. BepxHenamioncKHe BoaoynopHbte OTAOweimn, 3. BepxnenaHHOHCKne BOAOHOCHbie CJIOH, 4. rojiouenHbie peMHbie OTJIOweHtis, 5. rpyHTOBbie BOflbi, 5a. HCTOMHHK rpyinoBbix BOA, 6. nJiacTOBbie BOAbi, Ca. nnacTOBbift HCTOMHHK, BbiCTynaKJiuHíl H3 ÖeperoBOfí JIHHHH, 6G. ripopbiHaioniMÍiCH n/racTOBbifi HCTOMHHK .466. 5. Variante ,,b" des unni ittelbar erodierenden Hochufers 1. Pleistozän-Schichten, 2. oberpannonische wasserdichte Schichten, 3. oberpannonische wasserführende Schichten, 4. holozäne Flusswassersedimente, 5. Grundwasser, 6/a. Grundwasserquelle, fi. Schichtenwasser, fi/a aus der Ufermauer heraustretende Schielitenquelle, fi/b aufbrechende Schichtenquelle
