Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

7. szám - Végvári Rezsőné: Az időjárás változékonysága és az öntözőrendszerek kihasználtsága közötti kapcsolat a növényzet kielégítő vízellátásának biztosítása eseén

Végvári R.-né: Az időjárás és az öntözőrendszerek Hidrológiai Közlöny 1972. 7. sz. 291 2. táblázat A vizsgálatba bevont évek termésátlagul az evapotranszspiráclós állomásokon Table 2. Average crop yields in the years included in the study at the evapotranspiration stations n) Plant group, b) Close stands of green fodder, c) Truck crops, d) How crops and industrial plants, e) Culture studied, f) Lucerne, g) Clover, h) Tomatoes, i) Onion, j) Green pepper, k) Maize, I) Sugar beet, m) Potatoe, n) Crop, p) Average yield (q/kh) Növénycsoport (a) Vizsgált kultúra (e) Termés megnevezés (n) Termésátlag rcj/kh] (P) Sfirfivetésfi szálastakarmányok (b) lucerna (f) füveshere (g) zöld termés zöldtermés 344 339 Kertészeti növények (c) paradicsom (h) vöröshagyma (i) paprika (j) érett bogyó hagymafej étkezési 435 174 187 Kapás és ipari növények (d) kukorica (k) cukorrépa (1) burgonya (m) májusi morzsolt répafej összes gumó 63 461 304 meggyőzően bizonyítják, hogy az általunk számításbavett vízfogyasztási értékek esetén igen magas terméseredményeket lehet elérni. Hogy azonban ezek az elérhető eredmények azonosak-e a gazdaságosan elérhető legmagasabb termésekkel, annak megállapításához olyan kiterjedt közgazdasági vizsgálatokra lenne szükség, amelyek nyilvánvalóan nem tartozhatnak e téma keretébe. A kielégítő vízellátás biztosításának jelenlegi lehetőségei Az öntözési idénynorma kihasználtsága A növényzet vízigényét az 1. táblázat szerinti értékekkel véve figyelembe, következő lépésként azokat a forrásokat kellett megvizsgálnunk, amelyekből a növényzet ezt az igényt kielégítheti. Nyilvánvaló, hogy e szempontból a természetes csapadék, az öntözővíz mennyisége és a talajvízből származó vizek jöhetnek számításba. E három forrás közül azonban csupán a csapadékra és az öntözővízre vonatkozóan álltak rendelkezésre olyan adatok, amelyek alapján ezekből a növényzet számára rendelkezésre álló vízmenynyiséget becsülni lehetett. Ezért számításaink során feltételeztük, hogy a talajvíz olyan mélyen van, hogy az abból származó vizek a növényzet részére a másik két forrásból származó vízkészlethez viszonyítva elhanyagolhatók. Tettük ezt annál is inkább, mivel a magas talajvízállás ugyan a növényzet vízellátását segítheti, de egyúttal szikesedési veszélyt is rejt magában, s így öntözés az ilyen területeken csupán költséges megelőző intézkedések esetén javasolható. A természetes csapadék mennyiségét vizsgálva elsősorban azt kellett eldönteni, hogy milyen időszak csapadékát vegyük figyelembe. A növényzet ugyanis csak a vegetációs idő alatt fogyaszt vizet, a talajban levő, s a növényzet számára hasznosítható víz mennyisége viszont — a talaj tározó szerepe miatt — magától értetődően nem lehet kizárólag a vegetációs idő csapadékának a függvénye. E kérdés eldöntéséhez, feltehetően éppen az igen széles problémakör bonyolultsága miatt, a szakirodalom nem nyújtott segítséget részünkre. így abból a meggondolásból kiindulva, hogy a növényzet számára természetszerűleg igen jelentős vízforrás a talajban tavasszal tározott víz, továbbá, hogv annak alakulása mindenekelőtt a téli csapadéktól függ, mindenképpen indokolt az a döntés, hogy a teljes öntözési idényre vonatkozó vizsgálataink során közelítésként az egész évi csapadékmennyiséget számításba vegyük. További kérdésként merül most már fel, hogy a csapadéknak milyen hányadával számolhatunk, azaz a növényzet szempontjából a számításbavett időszak csapadékmennyiségének milyen százaléka minősül hasznosíthatónak. Végiggondolva, hogy a hasznosulás mértéke sok olyan tényezőtől függ, amelynek a változékonyságával kapcsolatban jelenleg többnyire ismeretlenek a törvényszerűségek, világossá válik, hogy a problémakör teljes feltáráshoz széleskörű, hosszadalmas kutatómunkára lenne szükség. A gyakorlat azonban azt igényli, hogy az öntözőrendszerek kihasználtságával kapcsolatban már most adjunk tájékoztatást. Ezért döntöttünk tehát úgy, hogy a jelenleg már rendelkezésre álló szakirodalmi adatokra támaszkodva kíséreljük meg a természetes csapadék növényzet 3zámára hasznosítható részének a közelítő meghatározását. Az elvégzett irodalmi feltárásból azt a következtetést lehetett levonni, hogy a hazai és külföldi szakemberek általában a csapadéknak 50—90%-át veszik figyelembe a növényzet számára hasznosítható vízmennyiségként [14, 15, 16, 17, 18], ezért a munkánk során ezekkel az értékekkel dolgoztunk. Meg kell végül még jegyezzük, hogy — mint arról már korábban szó volt — valamennyi számításunknál a debreceni 90 éves csapadék adatsor számszerű értékeivel dolgoztunk [3, 4, 5], A csapadéktörvényszerűségek tehát a Tiszántúl közepére vonatkoznak, s így az ezek alapján levonható következtetések más öntözött vidékekre csak további megfontolásokkal vihetők át. Tekintettel azonban arra, hogy jelenlegi öntözéseink jelentős hányada esik erre a területre, s hogy más öntözött vidékekre ilyen törvényszerűségek rendelkezésre még nem állnak, ezzel a megszorítással meg kellett elégednünk, ha csak nem kívántunk eltekinteni a velünk szemben támasztott tájékoztatási igény kielégítésétől. Ezeknek az adatoknak a felhasználását, valiimint a valószínűségszámítási eljárások [19] alkalmazását a témacsoport vezetőjétől dr. Szígyártótól kapott segítség tette lehetővé, amelyért ezúton is köszönetet mondunk. összefoglalva tehát: a növényzet öntözési idénybeli kielégítő vízellátottságának biztosítottságára vonatkozó számításainknál a Debrecenre vonatkozó törvényszerűségek, s az egész évi csapadék 50—90%-os értékének a figyelembevétele látszott célravezetőnek. Kivétel a rizskultúrára és a tógazdaságra vonatkozó számítás, amelynél — tekintettel arra, hogy a csapadék mindkét esetben döntő mértékben a felületről elpárolgó vizet kell pótolja — csak a vízpótlási időszakok csapadékmenynyiségét vettük figyelembe oly módon, hogy a hasznosulást közelítésként 100%-osnak tételeztük fel.