Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

7. szám - Végvári Rezsőné: Az időjárás változékonysága és az öntözőrendszerek kihasználtsága közötti kapcsolat a növényzet kielégítő vízellátásának biztosítása eseén

288 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. Az időjárás változékonysága és az öntözőrendszerek kihasználtsága közötti kapcsolat a növényzet kielégítő vízellátásának biztosítása esetén VÉGVÍ RIHÉ Dr. BEDE ILDIKÓ* Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1966-ban megbízta a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet „Az időjárás változékonyságának hatása az öntözőrendszerek kihasználtságára" című kutatási téma kidolgozásával. A kutatások végső célja tudományos módszerekkel kidolgozott alapadatok szolgáltatása az öntözőrendszerek létesítését megelőző gazdaságossági vizsgálatokhoz. E téma keretében részben a csapadékjárás változékonyságának jellemzésével, részben pedig az időjárásnak az öntözőrendszerek üzemére gyakorolt hatásával foglalkozunk. A második résztéma ismét két munkafejezetre tagozódik. Az egyik egy meghatározott öntözőrendszert reprezentáló öntözőfürt üzemének 1966 óta folyó részletes vizsgálata, amelyet a Keleti-főcsatorna K. IV. öntözőfürtjére vonatkozóan folyamatosan végzünk. A másik annak megállapítása, hogy a növényzet kielégítő vízellátásának biztosítása esetén az időjárás változékonysága milyen hatást gyakorol az öntözőrendszerek kihasználtságára. Ez a tanulmány az utóbbi vizsgálatokat és azok eredményeit ismerteti. ALAPFOGALMAK Mivel a mezőgazdasági vízgazdálkodás tudományának az utóbbi évek e téren tapasztalható fejlődése ellenére, jelenleg sincs még értelmező szótára, szükség volt arra, hogy az eddig, e tárgykörre vonatkozóan megjelent szakcikkek és tanulmányok [1., 2] és a Vízgazdálkodási Lexikon fogalom meghatározásait továbbfejlesztve néhány szakkifejezést értelmezzünk. Ezek a következők: 1. Vízhasznosítási egység: az öntőzőtelep és tógazdaság közös elnevezése. 2. Öntözőrendszer: természetes vízforrásra vagy tározóra támaszkodó, több vízhasznosítási egységet ellátó, egy összefüggő vízelosztó rendszerrel és egy vagy több összefüggő vízelvezető rendszerrel rendelkező mezőgazdasági vízgazdálkodási egység. Részei: 1. vízforrás, 2. vízhasznosítási egységek, 3. vízelosztó rendszer, 4. vízelvezető rendszer(ek). 3. Vízfogyasztás: az a tevékenység, melynek során a vízhasznosítási egységek a vízelosztó rendszerbe adott vizet felhasználják. 4. Öntözési idény: az az időszak, amely alatt az öntözőrendszerben vízfogyasztás történhet. Ez jelenleg Magyarországon az április hó 15-től, szeptember hó 30-ig tartó 168 nap. 5. Öntözési időszak: egy öntözőrendszeren belül valamely — az öntözési normarendelet csoportosításának megfelelően — meghatározott növénycsoport, vagy tógazdaság adott évi vízellátásának kezdete és befejezése közötti időszak. 6. A vízelosztó rendszer kapacitása: az a rendszer üzemszerű működése közben fellépő maximális szivárgási és párolgási veszteséggel csökkentett * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. legnagyobb vízhozam, amelynek a rendszerben való továbbítása károsodás nélkül lehetséges. 7. A vízelosztó rendszer mértékadó kapacitása: az a legnagyobb vízhozam, amelyet a vízhasznosítási egységek együttes vízigényének a kielégítése érdekében a vízelosztó rendszerből ki lehet adni. A mértékadó kapacitás vízleadásra nem kötelezett és vízkészletgazdálkodási okból nem korlátozott vízhozamú vízelosztó rendszernél azonos a kapacitással; vízleadásra kötelezett rendszernél a kapacitás és a leadandó vízhozam különbsége. Vízkészletgazdálkodási okból korlátozott vízhozamú rendszer esetében a mértékadó kapacitás időszakonként meghatározott vízhozam, amelyből a rendszer üzemszerű működése közben fellépő maximális szivárgási és párolgási veszteségeket le kell vonni. 8. Az öntözőrendszerben felhasználható vízmenynyiség: a teljes öntözési idény folyamán (április 15 — szeptember 30-ig), valamely folyamatosan, mértékadó kapacitással üzemelő vízelosztó rendszerben a vízhasznosítási egységek számára kiadható legnagyobb vízmennyiség. 9. Telített öntözőrendszer: az az öntözőrendszer, melynek vízelosztó rendszere a vízhasznosítási egységek vízigényének kielégítése érdekében az egész öntözési idényben folyamatosan, mértékadó vízkapacitással üzemel. 10. Az öntözőrendszer tényleges telítettsége: az adott évben a vízhasznosítási egységek által felhasznált vízmennyiségnek és az öntözőrendszerben felhasználható vízmennyiségnek a százalékos aránya. A vizsgálati módszer megállapításánál íigyelembevett tényezők Időjárás Bár az időjárás a légkör fizikai jelenségeinek összefoglaló elnevezése, a kutatási munkák az időjárás változékonyságát rendszerint csak korlátozott számú időjárási elemen keresztül tudják vizsgálni. Ennek oka egyrészt az időjárási elemek nagy száma, a gyakran szűkös műszerezettség, vagy észleltetési lehetőség, másrészt az a tény, hogy számos időjárási elemre vonatkozóan nem rendelkezünk hosszú idejű adatsorokkal, vagy ha ezek megvannak, kevés esetben történt meg olyan részletezettségű feldolgozásuk, mint amilyen például a debreceni meteorológiai állomás csapadék adatsorára vonatkozóan — részben éppen e téma keretében — elkészült [3, 4, 5]. Így aztán, ha egy kiválasztott időjárási elem valamely jelenségre gyakorolt hatását kívánjuk vizsgálni, előzetesen csaknem minden esetben el kell végezni a kiválasztott időjárási elem változékonyságában mutatkozó törvényszerűségek meghatározását. Erre pedig a kutatási kapacitás kor-