Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

7. szám - Végvári Rezsőné: Az időjárás változékonysága és az öntözőrendszerek kihasználtsága közötti kapcsolat a növényzet kielégítő vízellátásának biztosítása eseén

Végvári R.-né: Az időjárás és az öntözőrendszerek látozottsága miatt általában ritkán van meg a lehetőség. Ez a körülmény vezetett esetünkben is arra, hogy az ismertetésre kerülő vizsgálatok során meg kellett elégednünk az öntözőrendszerek kihasználtságára gyakorolt hatás szempontjából leglényegesebb időjárási elem, a csapadék figyelembevételével oly módon, hogy az ezzel kapcsolatban rendelkezésre álló egyedüli kutatási eredmény birtokában a Debrecenre vonatkozó törvényszerűségeket vettük alapul. Az öntözőrendszer növényzetének kielégítő vízellátása Vizsgálati módszerünk meghatározásához az időjárás változékonyságának jellemzése mellett a növényzet kielégítő vízellátásával kapcsolatban felmerülő kérdésekkel is részletesen kellett foglalkozni. Ebben a vonatkozásban mindenekelőtt le kell szögezni a következőket: — valamely öntözőrendszer növényzete nyilvánvalóan azonos a rendszer vízhasznosítási egységeinek növényzetével; — az öntözőtelepeken — s ezen keresztül az öntözőrendszerekben — a növényi összetétel, az egyes kultúrák aránya egy éven belül is, de évrőlévre is változik; — valamely növénykultúra kielégítő vízellátásáról akkor beszélhetünk, ha a gazdaságosan elérhető legnagyobb terméshozam előállításához a növényzet részére szükséges vízmennyiség biztosítva van. Mindezeket a magától értetődőnek tűnő megállapításokat, mint alapvető igazságokat szem előtt tartva, első lépésként azt kell most már eldönteni, hogy miiven növényi összetétel mellett kerüljön sor az öntözőrendszerekkel kapcsolatos vizsgálatokra. Hazai öntözőrendszereinket a növénykultúrák aránya szempontjából végig vizsgálva, kitűnt, hogy egy-egy öntözőrendszeren belül bármilyen elképzelhető növényi összetétel feltételezhető. Ebből viszont önként adódott, hogy a vizsgálatok körét — a lehetséges változatok elrettentően nagy száma miatt — le kell szűkíteni a szélsőséges körülményeket tükröző esetekre. Olyan öntözőrendszerek vizsgálatát célszerű tehát elvégezni, amelyekben csak egy meghatározott növénykidtúrát öntöznek, s a további következtetéseket az így kapott eredményekre kell alapozni. Az öntözőrendszerekkel kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a vizsgálatok célszerűen telített rendszerekre kell vonatkozzanak; hiszen a telítetlenség nyilvánvalóan eleve azt jelenti, hogy az öntözhető területen a növényzet egy részét nem öntözik, azaz részére nincs olyan mértékben biztosítva a víz, mint amilyen mértékben azt a műszaki adottságok lehetővé tennék. Ez az utóbbi megállapítás már részben kapcsolódik a második alapvető tényezőnek, a növényzet kielégítő vízellátásának a kérdéséhez. Ezzel kapcsolatban még meg kell állapítani, hogy a mezőgazdaságtudomány jelenlegi szintjén nincsenek meghatározva a hazánkban gazdaságosan elérhető legnagyobb terméshozamok, s az ezek előállításához Hidrológiai Közlöny 1972. 7. sz. 289 szükséges víz mennyisége sem ismert. Mindezek miatt a növényzet vízigényére vonatkozóan legkézenfekvőbbnek látszott az Intézetünk keretében, Dr. Balogh irányításával működő országos evapotranszspirációs hálózat eredményeinek a felhasználása. E hálózat állomásain néhány év óta mérik több növény optimális tápanyag és vízellátottság melletti vízfogyasztását, az evapotranszspirációt. A mérési adatok feldolgozása folyamatban van. Az értékelés a munka természetéből adódóan hosszú időt vesz igénybe, s így az eredmények még nem állnak közvetlenül felhasználható formában rendelkezésre. Ezért aztán valamilyen egyszerű és gyors, ugyanakkor a jelenlegi vizsgálat szempontjából elfogadható közelítést jelentő módszert kellett találnunk arra, hogy a rendelkezésünkre bocsátott alapadatokból [6, 7, 8, 9, 10, 11] — amelyekért ezúton is köszönetet mondunk — a kielégítő vízellátáshoz szükséges vízmennyiséget megállapíthassuk. E módszer meghatározásánál tekintettel kellett lennünk arra is, hogy az öntözővízelosztó hálózatok vízszállítóképességének a megállapításakor a rendszerek tervezése alkalmával az országos öntözési normarendelet [12] szerint nem növényeket, hanem bizonyos növénycsoportokat vesznek alapul. így vizsgálataink során sem az egyes növényfajták, hanem a rendelet szerinti növénycsoportok kielégítő vízellátásának a biztosítását kellett szem előtt tartani. Mindezek miatt a vizsgálatok alapjául szolgáló evapotranszspirációs görbéket célszerűnek látszott bizonyos átlagolással meghatározni. Ennek érdekében első lépésként a napi vízfogyasztási értékek összegezésével meghatároztuk a halmozott vízfogyasztási görbéket a hálózat hat állomásának nyolc növényére, valamint a szabad vízfelszín párolgására, amelyet valamennyi állomáson mérnek. E görbéket átlagolva megállapítottuk minden egyes növényre vonatkozóan a számításainkhoz felhasználandó átlagos vízfogyasztási görbét, amelyre példaképpen az 1. ábrát mutatjuk be. Ezt követően az evapotranszspirációs hálózat vizsgálataiban szereplő növényeket az érvényben levő országos öntözési norma rendeletnek [12] megfelelően csoportokra osztottuk, s az egyes csoportokon belül a vízfogyasztási görbéket átlagolva meghatároztuk a növénycsoport átlagos vízfogyasztását (2. ábra.) A sűrűvetésű szálastakarmányok, az évelő takarmányok csoportjába a füveshere és a lucerna; a kapás és ipari növények csoportjába a kukorica, burgonya és cukorrépa; a kertészeti növények közé a paradicsom, paprika és vöröshagyma került, a szabad vízfelszín párolgás átlagos vízfogyasztási görbéjét pedig a tógazdaság kielégítő vízellátásához szükséges vízmennyiségként fogadtuk el. Meg kell jegyezzük, liogy az ismertetett módszer feltótlen, de sajnos elkerülhetetlen hibája, hogy az így meghatározott átlagos vízfogyasztási görbék többnyire nem azonos számú alapadatból származnak. A növénycsoporton belüli növények száma is eltérő, s egy növényre vonatkozóan is általában változott a rendelkezésre álló adatok száma. A kukorica, a füveshere és a szabad vízfelszín párolgás vízfogyasztási adatait kivéve — amelyeknél 18 adatból képezhettünk átlagot, azaz a hat állomás