Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

7. szám - Könyvismertetés

Dr. Sauer, K.: A Felső-Rajna-völgyi Freiburg város Hidrológiai Közlöny 1972. 7. sz. 287 Ügy az A 2 mint az A 4 és B 4 kutak vize, amelyek közben szintén időnként üzemeltek, még lágy, a C 1 kút vize középkemény. A Möhlin-től északra fekvő kútmező vizének nagyobb keménysége kétségtelenül az előhegység (Tuniberg, stb.) mészköveiből származó keményebb karsztvíz hozzákeveredésére vezethető vissza. A Tunibergi Vízellátási Szövetség vize is, amelynek kútjai még északabbra fekszenek mint a C 1 kút, megfelelő tulajdonságokat mutat fel. A klorid és nitrát-tartalom, a terület évtizedek óta folyó mezőgazdasági hasznosításának ellenére, feltűnően alacsony. A mész és fémagresszív szénsavtartalmuk alacsony. Az ebből adódó technológai problémák, vagy is a víznek a keleti vízműtől érkező vízzel való keverése, megoldhatók. Az így elő állított víz ivóvízellátás céljára igen alkalmas annál is inkább, mert a higiéniai szempontból végzett vizsgálatok eredményei mindig kedvezőek voltak. A jövőbeni ivóvíz-védterület elhatárolására, amelynek kijelölésére a talaj vízkivétel vízjogi eljárásainak rögzítése után sor kerül, a hidrológiai és hidraulikai számítások mellett uraninnal jelző kísérleteket is végeztek annak érdekében, hogy a kutak különböző teljesítménye mellett a vízmozgás maximális sebességei kísérleti úton meghatározhatók legyenek. Egy a felső áramlástól 100 m-re a talajvíz folyásirányában lehelyezett vízmércénél, amely 12 m-re nyúlt be a talajvízbe 0,5 kg uranint helyeztek a vízbe. A folyási időből és a koncentrációból, a B 2 kútból 1000 m

3/óra vízkivételnél 31,5 m/nap maximális sebességet állapítottak meg. Ez 600 m

3/ h-nál 10,8 m-re csökkent. A szűkebb védőövezet határa a kúttól 50 nap szivárgási idő figyelembevételével a 600 m

3/óra vízkivételnél 540 m-t tenne ki. Figyelembe véve azonban, hogy a szennyező anyagok nem egyenesen és közvetlenül jutnak a vízbe, mint a jelzőanyag a kúton keresztül, hanem ezeknek előbb a kb. 8 m vastag talaj vízmentes homokos kavicsréteget kell átjárniok, 350 m-es távolságot fogadtak el és hoztak javaslatba. A feltétel minden esetre az, hogy a vízkivétel a kutakból ne növekedjék, mivel 1000 m

3/ó-nál a határtávolság már 1,575 km-re növekedne. A szűkebb védőövezetek tehát a talajvíz felső áramlásának tartományában kisebbek maradnának, mint ahogy a tisztán elméletileg szükséges lenne. Egy bizonyos kiegyenlítést kell azonban azáltal teremteni, hogy a tágabb védőövezetben a vizeket szennyező anyagok tekintetében igen szigorú intézkedéseket hozzanak. Csak így lehet majd az értékes vízelőfordulás számára tartósan hatásos védelmet biztosítani. A tanulmány rámutatott arra, hogy korszerű hidrogeológiai és geofizikai módszerekkel igen pontos és gazdaságos prognózist lehet felállítani a talajvízfeltárás és talajvízvédelem tekintetében. KÖNYVISMERTETÉS 1. j

Hoger J. M. De Wiest: „Geoliydrology" (Geohidrológia), 366 old. 2. Stanley N. Davis és Roger J. M. De Wiest: ,,

Hydrogeology" (Hidro geológia), 463 old. A két — 1965-ben és 1966-ban megjelent — könyv ugyanannak a kiadónak (John Wiley és fiai, USA) a kiadásában látott napvilágot. Egészen hasonló külső megjelenéssel, ós egymást kiegészítve két oldalról közelítik meg a felszín alatti vizek problémáit. Míg a geohidrológia a felszín alatti vizek hidrológiai és folyadékáramlási kérdéseit helyezi előtérbe, addig a hidro geológiában a felszín alatti vizek geológiai szempontjain van a hangsúly. Az első inkább elméleti, a második inkább gyakorlati hasznú kézikönyv. A Geohydrology nyolc fejezetében a víz körforgásától kiindulva részletesen megtalálhatók a felszíni hidrológia legfontosabb kérdései, a felszín alatti vizek hidrológiájának alapelemei, mozgásának hidromechanikai alapegyenletei. A műtárgyak körüli szivárgás, továbbá a kúthidaraulika külön-külön fejezetekben kerül ismertetésre. Nem hiányzik a többfázisú áramlás és a diszperzió tárgyalása sem. A szivárgásvizsgálatok numerikus és kísérleti módszereinek ismertetése teszi teljessé az anyagot. A Hydrogeology tizenkét fejezetében szükségszerűen olyan kérdésekkel is találkozunk — részben azonos, részben más tárgyalásmódban —, amelyek a Geohydrology kötetben is megtalálhatók. így a víz körforgásai, továbbá a felszín alatti vizek mozgásának elméleti alapjai, a kúthidraulika, stb. Csak a Hydrogeology kötet tárgyalja a víz fizikai és kémiai tulajdonságait, a vízminőségi kérdéseket, a felszín alatti vizek radioizotópos vizsgálati módszereit, a vízkutatás geológiai, hidrológiai, geofizikai módszereit, továbbá a vulkánikus, az összeálló üledékes és szemcsés üledékes kőzetekben található víz jellemzőit, valamint az extrém klímájú területek felszín alatti vizeinek kérdéseit. Kiemelendő ennél a kötetnél a gyakorlati tárgyalásmód. Mindkét könyv egyes fejezeteinek végén bőséges és színvonalas irodalomjegyzék található. A könyvek igen jó áttekintést adnak, a gyakorlati szakember számára kielégítő részletességgel. Csobok Veronika Dr. Ing. Vitálie Pietraru: A beszivárgás számítása (Calculul infiltratiilor) c. könyve a bukaresti „Ceres" kiadó gondozásában 1970-ben jelent meg. 318 oldal, ábrákkal, táblázatokkal. A könyv az árvízvédelmi töltésekkel, drónekkel, a csapadékbeszivárgással, öntözőcsatornákból való beszivárgással, ezek szinte valamennyi esetével, kombinációjával részletesen foglalkozik, elsősorban hidromechanikai alapon, korszerű matematikai eszközökkel. Tárgyalásmódja, a mű szerkezete, ábragyűj temónye világos, könnyen áttekinthető. Számpéldái — amelyek bemutatásával nagyon is egyet lehet érteni — a mű értékét nagyon emelik. A könyv az elméleti és gyakorlati szakemberek számára egyaránt igen hasznos ismereteket tartalmaz. Dr. Ollós Géza