Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

7. szám - Kurt Sauer: A Felső-Rajna-völgyi Freiburg város nyugati vízművének hidrogeológiai és vízkémiai adottságai

286 Hidrológiai Közlöny 1972. 7. sz. Dr. Sauer, K.: A Felső-Rajna-völgyi Freiburg város és iszapfrakciók észlelhetők. Ezektől a mélységektől kezdve lehetséges, hogy a kavicsok rétegtanilag a pleisztocén egy régebbi egységéhez tartoznak. A két próbakutat C 1 és A 2 kísérleti célokból egészen a fekürétegig mélyítették le, hogy lehetőleg pontos adatokat kaphassunk a nyerhető vízmenynyiségekről, lemélyítési- és vízkivételi helyekről, vízkémiai minőségről stb. A különböző mélységek rétegeinek valóságos fajlagos ellenállása, valamint a rétegek szemeloszlásról készült térképek alapján megállapítható volt, hogy jelentős vízmennyiség beáramlás 70—80 méter terep alatti mélységben található. I960, júniusában a két fúrt kútban és a 22. sz. fúrásban végzett mérések igazolták azt a feltevést, amely szerint — amint azt a 2. táblázatból látható— 75 m-től kezdve a hozzáfolyások számottevően csökkennek. 2. táblázat Mért hozzáfolyási % bizonyos mélységszakaszokon (mindenkor a t alaj vízfelülettől a megadott mélységig terjedő szakaszra vonatkoztatva) Fúrólyuk vagy kút-megjelölés C 1 22. fúrás A 2 Felvett mélység m-ig 0/ /o Felvett mélység m-ig 0/ /o Felvett mélység m-ig 0/ /o 30 45 53 48 87,8 91,7 25 30 37 48 61 26 33 57 70,5 79 32 45 50 34 57,6 76,5 70 95,3 77 84 84,5 93 80 93,6 A két kísérleti kút (A 2 és C 1) próbaszivattyúzási eredményei az egyenként 720 m

3/ó-val és a 2,2 ill. 2,5 m leszívásokkal kielégítőek voltak. A kapott hidrológiai kiértékelési eredmények alapján kezdődött meg a létesítendő vízmű végleges tervezése, amelynek kapacitását 120 000 m

3/nap mennyiségben állapították meg. A vízművet három kútsorral (A, B és C) tervezték, amelyeket a talajvíz áramlási irányára merőlegesen telepítettek (lásd 1. kép). A talajvíz a vízkivételi területen általában délkeletről északnyugat felé áramlik bizonyos irányingadozásokkal, amelyeket az évszakok, a feketeerdői folyók és a Rajna befolyásolnak. Miután a hidrogeológiai viszonyok a B és C kútsorok területén még nem voltak ismertek, azok térségében 1966-ban két kutatófúrást (P 1 és P 2) mélyítettek le (lásd 1. táblázatot és 1. ábrát). Mivel csak korlátozott tervezési költségkeret állt rendelkezésre, ezek kis átmérőjűek voltak (fúrási 0 216 mm, zsűricső 0 100 mm). A geoelektromos mérések szerint várható 125 ill. 104 méteres kavicsvastagságok miatt, ezeket a fúrásokat nyomás alatti öblítéses eljárással mélyítették le. Ez a módszer igen jó eredményeket hoz, ha a fúrás előrehaladását folyamatosan figyelik és a görgős vésővel szétdarabolt furadékot egy a helyi viszonyokat jól ismerő geológussal a helyszínen megvizsgáltatják. Az a többletráfordítás, ami időnként egy-egy szakember bevonásával jár, a rövid fúrási időt figyelembe véve, mindig kifizetődő. Ahhoz, hogy a várható mennyiségről kielégítő adatokat nyerhessenek a két fúrólyukban ezenkívül még radiometriai méréseket (gamma- és neutron gamma log.) is végeztek. A P l-ben, ami példaként szolgált, a talajminták megvizsgálása alapján rádiómetriai megállapítások 60 m-től kezdve világosan mutatják a gamma-sugárzás fokozódását (megnövekedett agyag-iszap tartalmak), valamint a hidrogénatomok erős csökkenését. Az összhang említésreméltó. P 2-nél 72 m-től kezdve a gamma sugárzás megnövekedett impulzusrátái állapíthatók meg. A talajminták 64 m-től kezdve gyenge iszaptartalmat mutatnak, amely 75 m-től egészen világosan látható. A rádióaktivitás-mérések a furadékgeológiai értelmezéssel együtt azt bizonyították, hogy a két galériában 70—75 m mély kutak a kívánt vízmenynyiség beszerzésére teljesen elegendőek. Az ezután a lemélyített A 4 és B 4 termelőkutak, amelyek mindegyike 75 ni mély volt, ezt igazolták is. A B 4, amely 19-től 29 m-ig 1500-as névleges; 33,4—70,4 m-ig 800-as névleges átmérőjű szűrőcsövekkel van kialakítva, 600 m

3/ó vízhozamot eredményezett — 2,56 m-es és 1000 m

3/ó-t-3,36 m leszívási érték mellett. A nyugalmi vízszint a terep alatt 8 és 8,15 m között ingadozik. Hasonló eredmények álnak rendelkezésre az A 4-nél végzett a hosszantartó próbaszivattyúzás alapján is. Végül meg kell állapítanunk, hogy az 1950-ben tisztán geológiai meggondolások alapján felállított prognózisok helyesek voltak és többféleképpen különböző módszerekkel nyertek igazolást. A hidrogeológiai megállapítások is, amelyekről alkalomadtán más helyen számolunk be, helyességüket bebizonyították. A nagy vízmű létesítésére kikeresett területet optimálisan választották meg. Megjegyzések a vízkémiához és a higiéniához A vizet használó városi lakosság attól félt, hogy a nyugat felől érkező víz lényegesen nagyobb keménységű lesz, mint az a nagyon lágy víz, amelyet a város eddig az ebneti Keleti Vízműtől kapott. Mindenekelőtt megállapítást nyert, hogy az előbb említett vízmű csökkentett teljesítménnyel továbbra is üzemelni fog. Ezenkívül igen gondos vegyi vizsgálatokat is végeztek a Möhlin melletti Hausen kútmezőin. Általában a következő vízminőség állapítható meg, amely az alábbi, leghoszszabb időn át üzemelő A 2 és C 1 kutak legfontosabb összetevőinek összehasonlításából adódik: A 2 Cl A mintavétel időpontja 1964. T. 17 1964. III. 3. —X. 21. —X. 21. Összes keménység NK° 6,9 —7,5 10,3 —10,9 Karbonát keménység NK

1 5,6 —6,1 8,4 — 9,1 Oxigén (mg/l) 7,3 —8,1 5,6 — 7,4 Vas (mg/l) 0,011—0,02 0,011— 0,03 Mangán (mg/l) 0 —0,05 0 — 0,01 Klorid (mg/l) 6 —8 12 —14 Nitrát (mg/l) 5 —9 7 —15 Mészagresszív szénsav (mg/l) 5 —7 8 —12 Fémagresszív szénsav (mg/l) 2 —4 12 —16