Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

7. szám - Dr. Vitális György: A vízbeszerzés földtani lehetőségei Nógrád megyében

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 52. ÉVFOLYAM 7. SZÁM Budapest, 1972. július 273—312. oldal A vízbeszerzés földtani lehetőségei Nógrád megyében* Dr. VITÁLIS OYÖROY** a földtudományok kandidátusa Földtani viszonyok Földtani felépítés. Nógrád megye területe a Börzsöny keleti szegélyén, a tágabb értelemben vett Cserhát hegység és részben a Mátra hegység, illetve a Mátrántúli dombság területén fekszik. A terület medencealjzatát Szendehely—Tereske—Zagyvapálfalva községek vonalától északra a kristályos alaphegység, ettől délre a mezozóos alaphegység mélybesüllyedt rögei alkotják (1. és 2. ábra). A mezozóos alaphegység felsőtriász kori szigetrögei a Cserhát hegység DNy-i részén az ún. Dunabalparti hegyrögökben (szendehelyi rögök, nézsai rögcsoport, romhányi és alsópetényi rögök) bukkannak felszínre. A karni emeletet (Nézsától délre a megyehatár mentén) dolomit, a nóri emeletet (szendehelyi, nézsai, romhányi és alsópetényi rögök) mészkő képviseli. A nóri mészkőben a miocén kori andezitvulkánosságot követő posztvulkáni hévforrástevékenység metaszomatikus dolomitosodást és számos helyen megfigyelhető hidrotermális nyomot eredményezett. A júra és a kréta időszak, valamint az eocén kor elején a terület szárazulat volt. A szárazföldi időszak során keletkezett törmelékből bauxit (Nézsa), bauxitos agyag, tarka agyag és kéreg vaskő darabok, illetve bekérgezések maradtak fenn. Az eocén kori fedőképződmények a triász időszaki szigetrögökre és ezek közelében transzgreszsziós diszkordanciával települnek. A felsőeocénben nummuliteszes, ortofragminás, lithothamniumos mészkő és briozoás márga, továbbá kovás, palás agyag, vagy kovás, Meletta pikkelyes márga található. * Előadásként elhangzott az I. Nógrádi Műszaki Napok Rendezvényei keretében, a MHT Nógrád megyei Csoportja 1971. október 28-i salgótarjáni előadóülésén. ** Szilikátipari Központi Kutató) és Tervező Intézet, Hudapesl. Az alsóoligocénben szárazföldi tarka agyag, durva „hárshegyi" kvarchomokkő és kvarckonglomerátum keletkezett jelentős tűzálló agyagtelepekkel (Felsőpetény). A középsőoligocén foraminiferás „kiscelli" agyag és agyagmárga rétegcsoport -— mely főleg a Cserhát bázisának felépítésében vesz részt — vastagsága helyenként az 500 m-t is meghaladja. Legnagyobb felszíni elterjedése Romhány és Alsópetény között ismeretes. A felsőoligocént a Cserhát területén először slírszerű fáciesben kialakult homokosabb — márgásabb, ezután Glycymeris obovata tartalmú homokos — agyagos, majd helyenként barnakőszénzsinórokat tartalmazó félsósvizi cirénás üledékek, Salgótarján környékén, illetve a Mátrántúli dombság területén pedig általában csillámos homokkő, glaukonitos homok és homokkő képviseli. A terület oligocén képződményeit legnagyobb vastagságban az 1960. évben, Salgótarjántól É-ra Kisgedőcpuszta határában lemélyített 2232 m mély (Somoskő 3. sz.) kutatófúrás harántolta. A 14 m vastag negyedkori fedőréteg alatt 562 m-ig felsőoligocén glaukonitos homokkő, 562 m és 1347 m között homokkőbetelepülóseket tartalmazó szürke agyagmárga mutatkozott. 1347 m-től kezdve 6 szintben, összesen 229 m vastag gránátos biotitandezitet harántoltak, amely az agyagmárgát kissé metamorfizálta. Az 1200 m-ben kezdődő agyagmárgás szakasz a fúrás talpáig középsőoligocén korú. A miocén képződményei — különösen a salgótarjáni barnakőszénterületen — nagy felszíni elterjedésben nyomozhatok. Az alsómiocén burdigalai emelet alsóbb tengeri és felsőbb szárazföldi összletre osztható. Az alsóbb tengeri üledékcsoportot — nagy chlamysos (pektenes) -— homok, homokkő, továbbá konglomerátum, agyagos homok, s az északi határmenti övben slíres kifejlődést! márga építi fel. A felsőbb szárazföldi összlet az alábbi szintekre bontható: kavics, konglomerátum és homokkő betelepülésekkel; finomszemcséjű csillámos homokkő (=ipolytarnóci lábnvo-