Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

7. szám - Dr. Vitális György: A vízbeszerzés földtani lehetőségei Nógrád megyében

274 Hidrológiai Közlöny 1972. 1. sz. mos homokkő szintje); alsó tarka agyag; alsó riolit — dácittufa és felső tarka agyag, vagy limonitos homok, homokkő. Ezek a rétegek kis távolságon belül is részben hiányoznak, vastagságuk nagyon eltérő (50—100 m között, de 200 m-t is elérhet). A középsőmiocén helvéti üledékcsoportba a barnakőszéntelepes összlet; eardiumos — oncophorás homok, homokkő, agyag; chlamysos homok, homokkő; homokos agyagmárga (=slír) és a középső riolittufa tartozik. A tortonai emelet alsó részében erőteljes vulkáni tevékenység volt. A Börzsöny és a Mátra főtömegét, továbbá a Cserhát vulkáni kőzeteit piroxénandezit (alárendelten amfibolandezit), andezittufa és andezitagglomerátum építi fel. A Börzsöny, a Cserhát középső része és a Mátra uralkodóan rétegvulkáni felépítésű, míg a Cserhát egyes részein több km hosszú telérek, továbbá vulkáni kúpok és lávatakarók ismeretesek. A Karancsot gránátos biotit-amfibolandezit alkotja. A tortonai emelet felső részében ülepedett le az ún. lajtamészkőcsoport, amely nagyváltozatosságú mészkő, homok, agyag és vulkáni tufaképződményeket tartalmaz. A vulkáni utóműködés során diatómás édesvízi mészkő és kovapala, valamint hidrokvarcit keletkezett. Az egykori vulkáni működés utolsó tanúi a jelenkorban is működő kénhidrogénes — szénsavas ún. cseviceforrások. A szarmata emelet képződményei a csökkent sósvizi cerithiumos durva mészkő, homok és agyag, továbbá szárazföldi kavics, homok, konglomerátum és a felső riolittufa. A Litke és Nógrádszakái között elhelyezkedő, a tortonai rétegekre települt konglomerátumot, tufacsoportot és az andezitagglomerátumot is a szarmata emeletbe sorolhatjuk. Az alsóparmóniai emeletet (főleg a terület déli részén) kavicsos, homokos, lirceás rétegek, a felsőpannóniai emeletet meszes homokkő, homokos agyag és agyag, helyenként (nem műrevaló) fás barnakőszéntelepek képviselik. Salgótarján vidékén (Északnógrádi bazaltterület) a pliocén kor végén (levantei emelet) számos kisebb bazaltkitörés történt. Az itteni bazaltok kőzettanilag általában leucites alkálibazalt jellegűek, nefelines bazanit és bazanitoid félékkel. A negyedkori képződményeket a pleisztocén édesvízi mészkő, vörös agyag, nyirok, lösz, homok, törmelékkúp és teraszkavics, továbbá a holocén futóhomok, folyami kavics, lejtőtörmelék és ártéri üledék (öntéshomok, iszap, agyag) képviseli. A folyóvölgyekben települő jó víztároló homokos kavicsréteg a pleisztocénben, a felette települő agyagos — iszapos üledékcsoport a holocénben keletkezett. Hegységszerkezet. A triász időszaki szigetrögök a Buda—Pilisi hegység ÉNy—DK-i csapásával párhuzamosan helyezkednek el — s a Dunántúli Középhegységhez hasonlóan — ÉK—DNy-i és ÉNy —-DK-i irányú töréses szerkezetük van. Hasonló szerkezeti irányok vannak az eocén és az alsóoligocén fedőképződményekben is. A középső- és felsőoligocén, továbbá az alsómiocén rétegekben kisebb méretű, különböző irányú Dr. Vitális Cy.: A vízbeszerzés földtani lehetőségei felboltozódások észlelhetők. Ezek nem tekinthetők általános gyűrődésnek, hanem szárazulatképző mozgásokkal, illetve a miocén vulkánossággal kapcsolatosak. A terület fedőképződményei töréses szerkezetűek. A terület nagy részén elsősorban az ÉK —DNy-i csapású hosszanti vetők jellemzők, míg az ÉK-i részeken az ÉNy —DK-i irányú haránt (kereszt) vetők az ún. fővetők. Az ÉK —DNy-i irányú hosszvetők a pannóniai emeletben, az ÉNy —DK-i irányú harántvetők a pannóniai emelet után jöttek létre. Az egyes töréseket a Cserhát hegységet átszelő, legnagyobbrészt NyÉNv —KDK-i, valamint ÉÉNy —DDK-i irányú andezittelérek, továbbá a felszíni vízhálózat is jól szemléltetik. Vízföldtani viszonyok A földtani képződmények víztároló képessége. A Szendehelyi rögök és a Csővár—nézsai rögcsoport területén felszínen levő, illetve a mélybesüllyedt mezozóos alaphegységet alkotó karsztosodott felsőtriász dolomit és mészkő, valamint a kisebb elterjedésű eocén nummuliteszes mészkő igen jó karsztv íztároló kőzet. A karsztvíztükör a kosdi barnakőszénbánya, a szendehelyi fúrások, a keszegi fúrás és a Csővár l/a. jelű távlati fúrás adatai alapján +115—120 m A. f.-i magasságban van. Az alsóoligocén homokkőösszlet általában közepes víztároló. A nagyvastagságú középsőoligocén agyag és agyagmárga összlet vízrekesztő, a nagy elterjedésű felsőoligocén agyagos kifejlődésű képződmények vízrekesztők, a homokosak közepes víztárolók. A salgótarjáni medencében a glaukonitos homok-homokkő rétegösszlet fontos (de csak közepes) víztároló képződmény. Az alsómiocén homokkő, kavics, riolittufa, a barnakőszéntelepes összlet és a chlamysos (pektenes) homokkő — a rossz víztároló riolittufa kivételével — közepes víztároló. Az agyagos — márgás kifejlődésű középsőmiocén helvéti slír helyenként víztároló homokrétegeket tartalmaz. A középső riolittufa rossz víztároló. Az alsótortonai piroxénandezit, alárendelten agglomerátum és tufa közepes-gyenge hasadék, illetve rétegvíztároló. Az andezitből a törések mentén bővebb vizű langyos források is fakadnak. A hosszú andezittelérek gátolják a rétegvizek áramlását, illetve vízutánpótlódását. A felsőtortonai lajtamészkőcsoport változatos mészkő, homok, agyag és vulkáni tufaképződményeket tartalmaz. A szarmata emeletet mészkő, homok, agyag, szárazföldi kavics, homok, konglomerátum, és a felső riolittufa képviseli. Ezek közül a mészkő és kavics rétegek jó víztárolók. A miocén kori vízadó rétegek vize a rétegforrásokat táplálja, illetve bányavízként jelentkezik. A salgótarjáni bazaltvidék vízföldtani adottságai az andezitösszlethez hasonlók. A jó víztároló homokos kifejlődésű pannóniai képződmények rétegvizei főleg a megye déli részén tárhatók fel. A negyedkori képződmények közül a teraszvíz feltárása szempontjából az Ipoly és a Zagyva völgye igen jó, a kisebb patakok völgye jó víztároló homokos kavicsrétegeket tartalmaz.