Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Kelemen László: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése

Kelemen L.: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 27 mányt.) A megköveteltnél csak akkor teljesíthet magasabb szintet, ha ez nem igényel többletköltségráfordítást. A cél tehát nem ideális-, hanem reális műszaki és üzembiztonsági igények kielégítése, — az elemek gazdasági vizsgálata során az előzőekben tárgyalt általános gazdasági vizsgálat eredménye csak előzetes adatnak tekinthető, mert nem a legolcsóbb rendszerelemet kell kiválasztani, hanem azokat a rendszer-elemeket, melyek alkalmazásával a feladatot még éppen megoldó teljes rendszer a leggazdaságosabb. A gazdaságossági vizsgálatokat tehát — a rendszerelemek gazdasági számításai alapján—-a különböző rendszervariánsokra kell elvégezni. Szükséges tehát — különösen az ipari vízgazdálkodás területén — a különböző víztechnológiai berendezések műszaki fejlesztését fokozni, a rendszerelemek választékát jelentősen bővíteni, ha ésszerűbb és gazdaságosabb üzemi vízgazdálkodást kívánunk létesíteni. 2.2 A vízhasználati rendszerek alapmodelljei és alkalmazásuk Az üzemek vízgazdálkodási rendszere általában több vízhasználati alapmodell kombinációja szerint kerül megoldásra. A gyakorlatban alkalmazott vízhasználati alapmodellek fajtái a következők: — egyenes (átfolyó) vízhasználat, — soros vízhasználat, — recirkulációs (vízforgatásos) vízhasználat. Egyenes (átfolyó) vízhasználati modell (2. ábra) Az ipartelepek vízellátó rendszerei közül a legt régebbi és egyben a legegyszerűbb megoldás egyenes, vagy átfolyó vízhasználat. Ez a megoldás azt jelenti, hogy az üzem vagy annak egyes folyamatai részére a teljes vízigényt frissvíz beszerzés útján biztosítják. Használat után pedig a befogadóba bocsátják. Egyenes vízhasználatot elsősorban akkor lehet alkalmazni, ha a teljes vízigénynek megfelelő vízmennyiség más vízhasználók érdekeinek zavarása nélkül beszerezhető, továbbá akkor célszerű alkalmazni ha a víz szállítási távolsága nem nagy, ha a víztermelő-hely és a vízhasználó üzem terepszintjének különbsége nem jelentős, ha a frissvíz minősége jelentősebb kezelés nélkül az üzemi igényeket kielégíti, ha a vízrendszer meghibásodásának valószínűsége kicsi, ha az üzem által igényelt vízhőmérséklet alacsony stb., azaz ha az egyenes vízhasználat gazdaságosabb, mint a recirkulációs, vagy soros vízhasználat. Soros vízhasználati modell (3. ábra) A soros (sorozatos) vízhasználat lényege, hogy a már egyik folyamatban használt vizet kezelés után vagy anélkül másik folyamatban újra használják és esetleg ezután további folyamatoknak is átadnak (kétszeres vagy többszörös sorbakapcsolás) és végül a befogadóba bocsátják. Soros vízhasználatot akkor alkalmazunk, ha az egyik technológiában használt víz a szennyezései miatt ugyanabban a technológiai folyamatban már nem használható, tehát nem forgatható vissza, de egy másik technológiában, ahol kisebb a vízminőségi igény még használható. Harmadlagos használatról beszélünk, ha másodhasználatból kikerült vizet még kisebb vízminőséget 2. ábra. Átfolyó (egyenes) vízhasználati modell Puc. 2. ModeAb npnMoio eodonoAb3oeanuíi Abb. 2. Diirchfliessendes (

gerades) Wassernutzungsmodell igénylő folyamathoz vezetünk, és így tovább. Ha két használat kőzött előfordul, hogy a vízből valamilyen szennyező anyagot el kell távolítani (lebegőanyag, olaj, hő stb.), ez a kezelés azonban általában kisebb költséget jelent, mint az igényelt víz beszerzése. Ellenkező esetben ugyanis — ha csak nem vízben szegény területen települt az üzem, ahol nem áll rendelkezésre több víz — nem alkalmazzák a soros használatot. c B A techn. techn. techn. I\ m I\ N N V 3. ábra. Soros vízhasználati modell Puc. 3. ModeAb pttdoeoeo eodonoAb3oeamin Abb. 3. Tieihenmässiges Wassernutzungs-Modell