Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
6. szám - Dr. Gulyás Pál: A víztoxikológia fejlődése és jelenlegi helyzete a Szovjetunióban
Dr. Gulyás P.: A víztoxikológia fejlődése a Szovjetunióban Hidrológiai Közlöny 1972. 6. sz. 253 szennyvíz erősen mérgező-e vagy nem. Ebből kiindulva azután hosszantartó módszerekkel határozzák meg a megengedhető legnagyobb határkoncentráció értékét [44], Mivel a vizekben különböző rendszertani csoportba tartozó, különböző érzékenységű élőlények élnek, ezért helyes érték csak úgy állapítható meg, hogy ezen nagy csoportok mindegyikének egy-egy fajával tesztelünk. Sztroganov professzor véleménye szerint a megengedhető legnagyobb határkoncentráció meghatározásakor az alábbi teszt-vizsgálatokat kell elvégezni : 1. Öntisztulás vizsgálnia: BOI s, N0 a, KOI és baktérium szám meghatározása 2. Primer produkció meghatározása : algákkal: Chlorella sp. Scenedesmus sp. Aphanizomenon flos aquae vízi növényekkel: Elodea canadensis Lemna sp. (a kísérlet időtartama 30 nap) 3. Vízi gerinctelenek: Daphnia sp. Cyclops sp. Chironomus sp. Unió sp. Anodonta sp. Limnea stagnalis (a kísérlet időtartama 35—40 nap) 4. Halak: különböző érzékenységű, a kérdéses vízfolyásban élő fajok (a kísérlet időtartama 00 nap) A 2—4 csoportokban felsorolt élőlények közül csak egy-egy fajjal kell tesztelni. A teszt-vizsgálatokban az alábbiakat kell megfigyelni : ellenállóképesség, embrionális fejlődés, ivarérés elérésének ideje, szaporodás, szaporaság, az utódok fejlődése, súly és hossznövekedés, a vér alakos elemeinek a vizsgálata, légzés és szívritmus vizsgálata [44], Az ilyen sokrétű biológiai elemzések eredményeként kapott megengedhető legnagyobb határkoncentráció érték jobban biztosítja a vizek tisztaságának a megőrzését. Napjainkban egyre erőteljesebben fejlődik az ún. fiziológiai irány, mely a mérgező anyagok és ipari szennyvizek toxikusságát fiziológiai módszerekkel határozza meg [20]. összefoglalás A dolgozatban röviden ismertettük a víztoxikológia fejlődését és jelenlegi helyzetét a Szovjetunióban. Fejlődése a múlt század közepén indult meg. Ekkor alakult ki a két fő irányvonala, nevezetesen a vízfolyásokban lejátszódó biológiai változások tanulmányozása, valamint a vizi élőlényeknek a toxikus anyagok hatására bekövetkező reakciójának a tanulmányozása. A laboratóriumi vizsgálatokkal feltárják a méreg toxikus hatásának a mechanizmusát a szervezet szintjén, a vízfolyásokban végzett vizsgálatokkal pedig megállapítják az élőlények és a közeg kölcsönös viszonyát mind egyedi, mind pedig a nemzedékek fejlődése során. A víztoxikológia különösen a szovjet időszakban fejlődött erőteljesen és az utolsó 7 évben önálló tudománnyá vált. Kidolgozták vizsgálati módszereit, melyekkel meghatározták az ún. megengedhető legnagyobb határkoncentráció értékét, valamint segítségükkel alapvető elméleti kérdéseket oldanak meg. Ezek közé tartozik az anyag kémiai felépítése és az élőlényekre gyakorolt mérgező hatása közti kapcsolat, valamint az élőlények ellenállóképessége és a mérgező anyagokhoz való alkalmazkodása anyagcsere szinten. Erőteljesen fejlődik a fiziológiai irány, mely az anyagok mérgező hatását fiziológiai módszerekkel állapítja meg. Az utóbbi években igen sok intézetben végeznek víztoxikológiai vizsgálatokat, az egész országban koordinálták a kutatásokat, felvázolták az elméleti problémákat, melyek megoldása után könnyen megállapítható a különböző anyagok toxikussága, ill. azoknak a vízfolyások biológiai folyamataira és az élőlények életfolyamataira gyakorolt hatása. * Köszönettel tartozom az Országos Vízügyi Hivatal és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vezetőségének azért, hogy lehetővé tette számomra azt, hogy részt vehettem a Szovjetunióban ezen a tanulmányúton. IRODALOM [1] Andrusajtisz, G. P., V. Andreev, M. Kajrisa (1969): Materialü XIV konferencii po izucseniju vnutrennüh vodoemov l'ribaltiki. (A Baltikum belvizeinek tanulmányozásával foglalkozó XIV. konferencia anyagai.) — Izdatelsztvo „Zinatne" Riga. sztr. 1—194. [2] Balabanova, Z. M. (1957): Vlijanie promüslenniih sztokov na Kamszkoe vodohraniliscse. (Az ipari szennyvizek hatása a Kamszki víztározóra.) — Naucsn. tehn. bjulleteny VNIOBhf. No. 5. [3] Bastan, F. A., Sz. A. Neszmejanov, G. A. Gsisztjakov (1941): Dopusztimüe koncentracii jadoVitüh vescsesztv v vodeomali. (A mérgező anyagok megengedhető koncentrációi a befogadókban.) — Sztrojizdat. M. [4] Bolohoncev, E. N. (1905): Fitoplankton Ncvi'i. (A Néva fitoplanktonja.) — Tr. Obscs-va iszpüt. prirodü pri Harkovszkom univ. XXXIX. II: 101— 104. [5] Uemjanenko, V. N. (1932): Otravlenije rüb sztoesnümi vodaini himicseszkih zavodov i „rübnüe probü". (A halak mérgezése kémiai üzemek szennyvizeivel és a ,,halpróba".) — Szanit, tehn. No. 3. 12. [6] Egorova, G., E. Kriger (1970): Ekszperimentalnaja vodnaja tokszikologija. (Kísérleti víztoxikológia.) — Izdatelsztvo „Zinatne" Riga. sztr. 1—48. [7] Epstejn, L. M., A. A. Derman (1969): Szimpózium po vodnoj tokszikologii. (Víztoxikológiai szimpózium.) — Teziszü Dokladov 28—30 janvarja 1969 g. Leningrad, sztr. 1—125. [8] Fedi j, Sz. F. (1957): Osznovnüe isztocsniki zagrjaznenija Kahovszkogo vodohraniliscsa i ih vlijanie na rübnoe hozjajsztvo. (A kahovszki víztározó fő szennyezői ós azok hatása a halgazdálkodásra.) — Tezüszi dokladov szovescsanija po biologicseszkim problémám novüh vodoemov. Gorkij.
