Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
6. szám - Dr. Gulyás Pál: A víztoxikológia fejlődése és jelenlegi helyzete a Szovjetunióban
252 Hidrológiai Közlöny 1972. 6'. sz. Dr. Gulyás P.: A víztoxikológia fejlődése a Szovjetunióban Ez év őszén Leningrádban a KGST tagországok szakértőinek részvételével újabb toxikológiai szimpóziumot rendeztek. Ezen elsősorban az eddig kidolgozott ún. hosszantartó vizsgálati módszereket ismertették és vitatták meg [37]. 1970 májusában Rigában rendezték meg az Első Kísérleti Víztoxikológiai Szimpóziumot, melynek tárgyköre korszerű kísérleti víztoxikológiai módszerek kidolgozása és a víztoxikológia területén dolgozók munkájának a koordinálása volt [6]. 1971 áprilisában Rigában a Második Kísérleti Víztoxikológiai Szimpózium a peszticidek és más toxikus anyagoknak, valamint a kőolaj és kőolajtermékeknek a vizi szervezetekre gyakorolt hatásának a vizsgálatával foglalkozott. A fenti időszakban különösen megerősödtek az élettani és biokémiai jellegű kutatások. Számtalan munka jelent meg a szerves és szervetlen eredetű toxikus anyagoknak, az ipari szennyvizeknek, pesztieideknek a különböző élőlényekre gyakorolt hatásáról. Ezen munkák közül meg kell említeni Flerov és Lesznyikov kandidátusi disszertációját, melyek közül az első a fenol hatásának a vizsgálatával foglalkozik, a másikban pedig a szerző kidolgozta a halgazdálkodás szempontjából fontos vízfolyások szennyeződésének és a szennyeződés jellegének a mérésére szolgáló módszereket [9, 17]. Lesznyikov kandidátusi disszertációjában adatokat találunk néhány anyagnak Daphnia magna-val és Daphnia pulex-el hosszantartó kísérletekkel meghatározott legnagyobb megengedhető határkoncentrációjáról [17] (1. táblázat). Lukjanyenkó 1967-ben megjelent „Haltoxikológia" c. könyvében ismerteti a korszerű haltoxikológia legfontosabb kérdéseit, a toxikusság kritériumának a meghatározását, az ipari szennyvizekben levő különböző mérgek toxicitását, hatásmechanizmusát, a halak intoxikációját, a mérgek hatásának az összegződését, a halaknak a mérgekhez történő adaptációját, valamint a mérgeknek a halak élettani folyamataira gyakorolt hatását [20]. Külön ki kell emelni a leningrádi GoszNIORH intézet munkáját, ahol kidolgozták a halgazdálkodásnak a vízminőséggel szemben támasztott követelményeit és normáit. E munka során meghatározták mintegy 40 anyagnak a vízfolyásokban megengedhető legnagyobb határkoncentrációját, azaz azt a koncentrációt, amelyben az illető toxikus anyag a vízfolyás egyetlen élőlényének egyetlen életfolyamatát sem gátolja, károsítja. Korábban ezeket a határkoncentrációkat az egészségügyi szervek határozták meg, de a gyakorlat bebizonyította, hogy a vizek tisztasága ezek alapján nem őrizhető meg. Szükségessé vált tehát olyan, ún. hosszantartó vizsgálati módszerek kidolgozása és olyan megfelelő tesztszervezetek kiválasztása, melyekkel a megengedhető legnagyobb határkoncentráció értéke biztonsággal meghatározható [12, 18]. A módszertani kérdéseket az 1965-ben megtartott Hidrobiológiái Kongresszuson felülvizsgálták, az eddigi módszereket kritikailag átdolgozták és újakat vezettek be. A megengedhető legnagyobb határkoncentráció értékét kétféle vizsgálati módszerrel, az ún. expressz és az ún. hosszantartó módszerekkel lehet meghatározni. Expressz módszerrel 24, ill. 48 óra kísérleti idő után meghatározott LC 5 0 vagy TL m értékből csak azt állapítják meg, hogy a vizsgált anyag vagy 1. táblázat Anyag Hatóanyag (mg/l) Faj Kísérlet időtartama (nap) Határkoncentráció (mg/l) Szerző 1 2 3 4 5 6 Ammónium-kloriil NH+ D. m. 24 30—50 Lesznyikov (1955) Ammónium-szulfát NH+ D. m. 24 30—50 Berillium-klorid Diklóretán Higany-klorid Kadmium-klorid Kadmium-szulfát Kálcium-klorid Kálcium-klorid Kálium-klorid Klórbenzol Magnézium-klorid Magnézium-klorid Magnézium-szulfát Nátrium-dihidrofoszfát Nátrium-klorid Nátrium-klorid Nikkel-klorid Nikkel-szulfát Réz-klorid Kéz-szulfát Be+ + Zn+ + Hg+ + Cd + + Cd+ + Ca-ciK+ Mg+ + Mg+ + Mg+ + NaH„PO,, Na+ " ciNi+ + Ni+ + Cu+ + Ou + + D. m. D. m. D. m. D. m. D. m. D. m. D. m. D. m. D. m. D. m. D. m. D. m. D. m. D. p. D. m. D. m. D. m. D. m. D. m. D. m. 40 18 15 10 18 18 15 15 15 15 15 18 18 18 15 15 20—23 20—23 15 15 0,01 0,05 0,1 <0,001 <0,05 < 0,05 181,0 1000,0 5,0 0,5 50,0 50,0 50,0 500,0 100,0 750,0 0,01 0,01 0,01 0,01 Lebedeva (1960) Lesznyikov (1955) Lobacseva (1957) Uszpenszkaja (1946) Jjesznyikov (1955) Jjobacseva (1954) Jjesznyikov (1956) Lobacseva (1954) Jjobacseva (1957) Lobacseva (1954) Lesznyikov (1955) Szkljarova (1938) Lobacseva (1954) Jjesznyikov (1956) L,esznyikov (1955) Lesznyikov (1955) D. m. = Daphriia magna; D. p.= Daphnia pulex
