Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Kelemen László: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése

Kelemen L.: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 25 — ha a vízellátás kiesés a technológiai berendezések, gépek tönkremenetelét eredményezi, — ha a vízellátás kiesése csak termeléskiesést, vagy termékminőség-romlást okoz. A vizsgálat során megállapítható az a kérdés is, hogy valóban indokolt-e a 2 órás kényszerüzem. Ugyancsak vizsgálandó, hogy a kényszerüzem ideje alatt a teljes (100%-os) vízellátásnak hány %-a biztosítandó feltétlenül: — A víztermelő telep üzemkiesésének jelzése esetén minden üzemben találhatók olyan vízhasználók, melyek vízellátását, minden különösebb következmény nélkül 50—30%-osra lehet lecsökkenteni, vagy teljesen megszüntetni. — A vízellátás szempontjából kritikus üzemrészekben a vízellátás az optimálisról lecsökkenthető a minimálisra (ez általában 10—30%-os csökkentést eredményez). — Az üzemzavar kényszerleállási fázisában, mivel beszüntetik a melegüzemekben a kalóriabevitelt, hidegüzemekben pedig a termelést, ezért további jelentős vízigénycsökkenéssel lehet számolni. A fenti példa csak töredék része mindannak a körülménysornak, amely vizsgálata elengedhetetlen az üzemi vízellátás üzembiztonságának kielégítő megoldásához. Szemlélteti azonban a feladat sokrétűségét, mely csak igen nagy szakmai körültekintéssel és az ipari üzem technológiai összefüggésének az üzemeltetési és egyéb adottságainak teljes ismeretében oldható meg. A teljes vízigény vizsgálata Vizsgálni kell a különböző üzemi vízhasználóhelyek, ill. technológiák által igényelt víz paramétereit : — mennyiség — minőség, — nyomás, — csatlakozási hely. A vízigény fenti paramétereit csaknem minden esetben az ipari technológus ill. gépkonstruktőr szolgáltatja. Az adatoknak üzemi vízgazdálkodási szempontból történő gondos vizsgálata azonban a már előzőekben ismertetett okok miatt szükséges. A teljes vízigény meghatározása a gyakorlatban — a villamosenergia-ipar kivételével — igen nagyvonalúan, igen nagy biztonsággal és igen kevés gonddal történik. Ennek a pontatlan meghatározásnak — különösen a kohászati technológiákban — egyes hűtőelemeknél 300—400%-os egy-egy üzem esetében pedig 80—150%-os többletvízhasználat az eredménye. Az ipari hűtések teljes vízigényeinek túlzott értékei elsősorban a vízhasználatokkal szemben uralkodó érdektelen szemléletnek, másodsorban a kevésbé megbízható hőtechnikai elméleteknek és számításoknak köszönhető. Forgatott hűtővíz alkalmazása esetén a pótvízigények meghatározásában — ismét a villamosenergia-ipar kivételével — még nagyobb eltérések mutatkoznak. Az eltérések kisebb hányada a fenti teljes vízigények pontatlan meghatározásából, nagyobb része pedig a gyakorlatban kevésbé ismeretes számítási módok alkalmazásából származik. 1.2 A térségben beszerezhető vízkészletek vizsgálata A teljes vízigények ismeretében szükséges előzetes vizsgálatot végezni az üzem környezetében beszerezhető vizek mennyiségére, minőségére és költségeire : — felszíni vizek (vízfolyás, nagytározók), — a környező vízhasználók (ipari üzemek) használtvizeinek felhasználási lehetőségei, — felszínalatti vizek (térszínközeli és mélységi rétegek vize, kavicsvizek, partiszűrésű és talajvízdúsított kutak stb.), — különösen felszíni vízhasználat esetén vizsgálandó a más vízhasználókkal közös víztermelő és szállító rendszer kiépítésének lehetősége, ill. egy már meglevő telepnek a bővítése, — különösen felszínalatti vizek beszerzése esetén vizsgálandó, a víznek közműtől vásárlási lehetősége, a saját vízmű megépítésével és átadásával vagy a közmű víztermelőtelepének szükséges mértékű bővítésével. A beszerezhető vízkészletek vizsgálatának ebben a fázisában a frissvízigény maximális értéke, a teljesvízigények összege. Az ennél kisebb vízkészleteket is szükséges azonban számbavenni, mivel a tényleges frissvízigény mennyisége csak az üzemi vízhasználati rendszer változatainak kidolgozása után számítható, ami lehetséges, hogv — mint minimum — a teljes vízigény 3—5%-a. Lehetséges ezenkívül az is, hogy a nagy minőségi követelményekkel rendelkező vízigény, a teljes friss vízigénynek egy kisebb hányada (pl. az üzemi ivóvízigény, v. kazánpóttápvíz igénv). Szükséges ezért különösen a magasabb minőségi igényeket kielégítő, kisebb mennyiségű vízkészleteknek a vizsgálatát is elvégezni. A beszerezhető vízkészletek minőségének vizsgálata során minden beszerezhető vízkészlet esetében a teljes vízanalízist szükséges elvégezni, ill. beszerezni, mivel a következőkben sorrakerülő rendszervizsgálat során recirkulációs vízellátás esetén az egyes vízszennyező-anyagok bedúsulás miatt már alacsonyabb frissvíz koncentrációk esetén is károsak lehetnek. A vízminőség-vizsgálati adatok esetében csakúgy mint a mennyiségek vonatkozásában, vizsgálati idősorok szükségesek, a megbízható paraméterek meghatározásához. 1.3 A vízhasználó technológiák által kibocsátott használtvizeknek és elhelyezési lehetőségeiknek vizsgálata Az ipari technológiák mellékterméke, ill. hulladékai az ipari szennyvizek. Mint bármely más ipari hulladékot, a szennyvizeket is úgy szükséges elhelyezni, hogy az a környezetre káros hatással ne legyen, ami az ipari üzem feladata. Az ipari technológiákból az igen sokféle ipari termék előállítása során számtalan féle szennyezőanyag, igen széles határok között változó menvnyiségben kerül az ipari szennyvizekbe. Az ipari szennyezőanyagok nagy mennyiségének a használtvízbe kerülése többféle szempontból is káros: — a vízszennyezőanyagok gyakran az ipari készvagy félkésztermékekből kerülnek ki, tehát az üzem anyagkihozatali arányát rontják, — a víz elszennvezése miatt lehetetlenné válik annak saját üzemben az újrahasználata, ezért nagy költséggel frissvíz beszerzéséről kell gondoskodni,