Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Kelemen László: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése

24 Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. Kelemen L.: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése dási rendszer összes elemeinek együttes költsége legyen minimális, de úgy, hogy a vele szemben támasztott műszaki ós üzembiztonsági követelményeket még éppen kielégítse. Ezen feltétel kielégítését nevezzük az üzemi vízgazdálkodási rendszer műszaki-gazdasági optimumának. Egy üzem igen sokféle vízgazdálkodási jellegű létesítményét tervező szakemberek munkáját tehát az optimumra céltudatosan törekvő üzemi vízgazdálkodási rendszer-tervezőnek kell irányítani. Ellenkező esetben a kialakuló rendszer jó esetben vagy a műszaki, vagy a gazdasági követelményeket biztosítja, de az együttes optimumot semmiképpen sem elégíti ki. Hazánkban ugyanis az üzemi vízgazdálkodási rendszer-tervezés gyakorlata a mai napig csaknem ismeretlen, ami igen súlyos hiányosságnak mondható az iparban. 1 AZ IPARI ÜZEMEK VÍZGAZDÁLKODÁSI RENDSZERÉNEK KIALAKÍTÁSÁHOZ SZ ÜKSÉGES ALAPADATOK 1.1 Az üzemi vízhasználók (technológiák) és a vízigények vizsgálata Az üzemi vízgazdálkodó, illetve a vízgazdálkodási rendszert tervező számára az üzemi vízhasználóhelyek, technológiák, teljesvízigényének és az általuk kibocsátott használtvizeknek a mennyisége, minősége és nyomása a kiindulási alapadat. Ezek a kiindulási alapadatok azonban nem tekinthetők végérvényesnek, mivel az ipari technológusok által szolgáltatott fenti alapadatok gyakran megalapozatlanok, indokolatlanul nagy biztonsággal számítják, vagy nem vizsgálják meg kellően a víz és szennyvíz számos paramétereinek szerepét a termeléstechnológiában. A fenti alapadatok különböző paramétereinek változtatása, ill. módosulása viszont jelentős mértékben módosíthatja a vízhasználó rendszernek mind a műszaki megoldását, mind a gazdasági eredményeit, de esetleg a teljes vízgazdálkodási rendszer átalakítását is maga után vonhatja. Igen nagy jelentősége van ezért a termeléstechnológia szempontjából még éppen elfogadható víz és szennyvíz paraméter-határok megbízható meghatározásának. A rendszer-tervezésnek tehát ez az első fő feladata. A vízigények és a használt-vizek paramétereinek kielégítő meghatározása igen bonyolult feladat, és csakis az ipari technológusok aktív együttműködésével valósítható meg. A legtöbb ipari technológiában ugyanis az igényelt víznek, illetve a kibocsátott használtvizeknek a mennyiségi, minőségi paraméterei a termelés-technológia, a teljesítmények, a nyersanyag minőség, az üzemállapot, az időjárás és sok egyéb tényező változása miatt tág határok között változhatnak. A feladat tehát ebben az esetben egy mennyiségi, minőségi értéktartomány meghatározása a közbenső értékek tartósságának és gyakoriságának vizsgálatával. A vízhasználó technológiák vizsgálata A teljesvízigény-adatoknak és a kibocsátott használtvíz-paramétereknek a vizsgálata elsősorban a vízhasználó technológiák ill. folyamatok áttekintő megismerésével indul. Szükséges megvizsgálni az ipari folyamatokban a víz szerepét és a folyamatok műszaki körülményeit, továbbá a víz által végzett feladat feltételeinek optimális és szélső értékeit. A vízhasználó berendezések vizsgálata A teljes vízigények meghatározásához ill. a vizsgálatához igen lényeges feladat a vízhasználó berendezések, elemek működésének, kialakításának, teljesítményének, hatásfokának, valamint a folyamat hidraulikai, hőtechnikai és egyéb fizikai, kémiai paramétereinek és azok változásainak megismerése. A gyakran igen összetett és bonyolult technológiai folyamatok egyes paramétereinek csekély módosítása is több esetben jelentős vízmennyiségi vagy vízminőségi igény változást eredményez. A vízellátás üzembiztonsági követelményeinek vizsgálata Minden ipari üzem létesítése, ill. tervezése során a gyártástechnológia tervezője meghatározza mind a fő technológia, mind a segédtechnológiák biztonsági fokát. Ezzel egyidejűleg megvizsgálandók az összes folyamatok berendezéseinek, elemeinek meghibásodási lehetőségei. Meghatározandók a hibalehetőségek gyakorisága, a hibaelhárítás optimális ideje és módja. Ugyancsak megállapítható, hogy a hiba elhárítása idején a technológiai, vagy segédtechnológiai folyamat üzeme fenntartható-e, ill. milyen tartalékberendezések, létesítmények és milyen üzemeltetési előírások szükségesek a hiba elhárításához, hogy az ne idézze elő a folyamat leállását, csak a biztonsági követelmények adta határon túl. Egy üzem vízellátásának biztonságát, mivel segédtechnológiáról van szó, általában magas fokúra szabják. A vízellátást tervező ennek megfelelően megvizsgálja a vízellátási folyamatokat, létesítményeket, berendezéseket, elemeket, és azok tartalékait mindazon pontokon, ahol egy-egy berendezés üzemi kényszerleállása a főtechnológia üzemét veszélyeztetheti. Az üzemi vízellátó tervező azonban csak irányelveket kap az elérendő biztonság mértékére. Ezen belül azonban számos olyan mérlegelési igénnyel kerül szembe, ahol a műszaki követelmények és vizsgáltok nem adnak egyértelmű döntésre lehetőséget. Például valamely vízfolyásból történő üzemi vízellátás során általában csak a szeptemberi 99%-os gyakoriságú kisvízhozamokat tekintik mértékadó vízhozamnak. Ez az érték általában már elméleti jellegű, ami azt jelenti, hogy 100 évenként egyszer fordul elő ennél kisebb víz a vízfolyásban. Abban az esetben viszont, ha a frissvízigény olyan nagy, hogy csak pl. a 98%-os gyakoriságú vízhozamból lehetne kielégíteni, a döntés már csak műszaki szempontok alapján nem végezhető el, az elméletileg 50 évenként jelentkező vízhiány esetében szükséges a kérdés gazdasági ós gazdaságossági vizsgálatát is elvégezni. Abban az esetben, ha pl. a biztonsági követelmények 2 órás víztermelés-kiesés esetére még előírják a zavartalan üzemmenetet, elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy a vízellátáskiesés a vízhasználó technológiában milyen következményekkel járhat: — ha az üzem a vízellátás kiesése miatt robbanásveszélyes, azaz életveszélyes állapotba, kerül,