Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Altnőder András–Dr. Kaszap András: Vízkészlet és vízbeszerzés Szarvason

22 Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. Altnőder A.—dr. Kaszap A.: Vízkészlet és vízbeszerzés Szarvason Felszínalatti vizek Szarvas város területén és közvetlen környezetében telepített fúrt kutak alapján a vízmű bővítése három különböző mélységben kialakult, viszonylag jó vízadó rétegek megcsapolásával lehetséges. Megcsapolásra alkalmas rétegek a következő mélységközben várhatók: 250—280 m, 430— 470 m, 580—630 m. Az ezekből kitermelhető víz várható kőmérséklete 22—24 °C, 34—38 °C, 39— 41 °C. A várható kitermelhető vízmennyiség mélységenként és kutanként 150—200 l/p, 200—300 l/p, illetve 450—500 l/p. Az acélcsővel bélelt kutakban a víz szabad szénsavtartalma miatt a víz vastartalma viszonylag magas, a réteg eredetű vastartalom azonban a megengedett értéken rendszerint alul marad. Az összkeménység 2—2,5 nkf. A városi vízmű bővítését a város területén belül gazdaságos elkezdeni. A meglevő, nagyobb mélységű vízműkutak közelében 300 m talpmélységű kutak telepíthetők. A város belterületének ÉK-i és ÉNy-i részén kijelölt területen egy-egy 650 m-es kutatófúrás mélyítendő és az eredmények ismeretében a legalsó jó vízadó réteget célszerű megcsapolni. A geofizikai lyukszelvényezés eredménye alapján további kút telepíthető ezek közelében, a felső szintek megcsapolása végett. A kutak telepítésének iránya a továbbiakban nyugati legyen. A kutakat a 4. ábrán kijelölt területen célszerű telepíteni. A kutak tervezésénél minden esetben — az eddigi gyakorlattól eltérően — szivattyús üzemeléssel kell számolni. Összes kútszükséglet: a) A jelenlegi vízműkutak az adatok szerint kb. 1300 m

3 napi vízmennyiséget szolgáltatnak, a jelenlegi 3500m

3/nap csúcsigén nyel szemben. A hiányzó 2200 m

3/nap vízmennyiség beszerzését illetően 2 db 650 m-es, 2 db 480 m-es és 2—4 db 300 m-es kút lemélyítése szükséges. A felszínközeli szintek számításainkon kívül maradtak, mert a felső szintekben tárolt víz mennyiségi és minőségi viszonyai alapján e szintek vízműtelepítésre gazdaságtalannak látszanak. Leszögezzük azonban, hogy 150 m mély kutak fúrását — amennyiben a kijelölt területeken kúttelepítésre alkalmas rétegek feltárhatók — előnyösnek tartjuk, abból a szempontból, hogy vizüket a mélyebb víztartórétegek magasabb hőmérsékletű vizéhez keverővízként alkalmazzák. b) A 2000-ben várható 6000 m

3/nap vízigény biztosításához további 2—4 db nagyobb mélységű és 2—4 db kisebb mélységű kút szükséges. A jelenlegi vízigény és a 2000-re várt vízigény közötti különbséget biztosító kutak lemélyítését az igény jelentkezésének üteme szabja meg. Javasolt védőidom A vízmű céljaira történő vízkivételen kívül egyéb igénybevételtől mentesítendő védőidom felső és alsó határait a terepszinttől számított 150 m és 750 m mélységben javasoljuk kijelölni. A területi lehatárolásra vonatkozó javaslatunkat a 4. ábra tartalmazza. Minthogy a terület hidrogeológiai viszonyai öszszefüggéseikben nem ismeretesek, a megfigyelések hiányában az egymásrahatások számszerű mértékét pontosan meghatározni nem lehet. A javasolt védőidomon belül — nem a városi vízmű részére szolgáló — kút telepítése legfeljebb ideiglenesen, meghatározott időre, engedélyezhető. Ha a meglevő és a közeljövőben telepítendő vízműkutak üzemelési tapasztalatai indokolttá teszik, az ilyen, nem közművi célokat szolgáló, engedélyezett kutakat, szükség esetén, a vízmű tulajdonába vennék. Javasoljuk, hogy a hidrogeológiai viszonyok mielőbbi tisztázása érdekében — a város területén illetve környékén — használaton kívül levő kutakban, esetleg két-három új, az igénybevételre javasolt rétegre telepítendő észlelő kútban vízszint megfigyeléseket végezzenek. Az újonnan telepítendő fúrásokban korszerű furat vizsgálat, a maganyagon laboratóriumi vizsgálat elvégzését tartjuk szükségesnek. IRODALOM [1] Juhász József: A kitermelhető statikus rétegvízkészlet számítása— Hidrológiai Közlöny. 1969. 2. [2] Kézdi Árpád: Talajmechanika I—II. Budapest, 1961—1962. [3] Urbancsek János: Az Alföld negyedkori földtani képződményeinek mélyszerkezete — Hidrológiai Közlöny, 1965. 3. Wasservorrat und Wasscrgewinnung in Szarvas Altnőder, A.—Dr. Kaszap, A. Im Zusammenhang mit der allgemeinen Versorgung mit Wasserwerk der St adt Szarvas (Komitat Békés, OstUngarn) wurden die gegenwärtigen und perspektivischen Wasserbedarfe festgelegt. Die Abhandlung untersucht den Ansprüchen angepasst die Möglickheiten der Wassergewinnung. Die hydrogeologischen Gegebenheiten und die Daten der vorhandene Brunnen summierend konnte festgestellt werden, dass in der Umgebung von Szarvas das Wasser der porösen Schichten mit den günstigsten hydrogeologischen Eigenschaften grösstenteils das im Laufe der Konsolidation der dazwischengelagerten Pelite sich herandrüekende Wasser ist. Die Wasservorratsberechnung geschah demnach diesen entsprechend, d. h. in diesem extremen Fall gibt der erhaltene Wasservorrat die untere Grenzsituation; die Wasserneubildung von seitlicher Richtung her konnte wegen der annehmbar kleinen Menge — zugunsten der Sicherheit — bei der Berechnung vernachlässigt werden. Water resources and water production at Szarvas by Altnőder, A. and Dr. Kaszap, A. Under the general municipal services program, the present and perspective water demands of the town Szarvas (Békés County, East-Hungary) have been determined. The potential sources of water production are considered in the present paper in the light of these demands. Reviewing the hydrogeological conditions and the data of existing wells it, was concluded that in the Szarvas area the water with the most favourable hydrogeological properties is that squeezed from pelite strata embedded in the porous formation. The water resources have been estimated on this basis, i. e., the supply obtained in this extreme case indicates the lower limit position. Owing to the probably small volume involved, recharge from adjacent areas has been neglected.