Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
4-5. szám - Csutorné Dr. Bereczky Magdolna: A szentendrei és váci Duna-ág csillós egysejtűinek vizsgálata
216 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—,<>. sz. Csutorné Dr. Bereczky M.: A szentendrei és váci Duna-ág 3. táblázat Az NH 4 +-, NO," - és NO., -ionok, valamint az oxigénfogyasztás szélső értékei Esztergom Leányfalu Vác Göd NH, + [mg/l] NO," [mg/l] N0 3- [mg/l] Oxigénfogyaszt ás [mg CV1] ny—0,6 0—0,172 2,6—fi,4 3,6—9,6 ny—0,6 0—0,082 2,6—6,5 4,0—6,8 0,3 —0,6 0,045—0,190 2,5 —5,3 5,9 —9,9 0,2 — 0,9 0,031—0,124 2,1 —7,4 5,5 —9,3 hogy a váci Dunaág vize kissé szennyezettebb volt, mint a szentendrei ág. Ezért feltehetően Vác városi és ipari szennyvizei a felelősek. Vizsgálati eredmények és értékelésük A protozoológiai feldolgozás során 98 planktonmintából 42 Ciliata faj előfordulása volt megállapítható. (Az egyes fajokat, azok szaprobiális fokozatát, valamint gyakorisági értékeiket a faunalista mutatja be.) Sokféle tényezőnek kell kedvezően alakulnia és együtthatnia ahhoz, hogy adott élettéren belül egy életközösség tartósan fennmaradjon. A folyók élő világának alakulásában a víz állandó mozgását, ill. folyását tartjuk az egyik legfontosabb ökologiai faktornak. Az áramlás sebessége a folyók különböző pontján időben és térben egyaránt eltérően alakulhat. „A folyóvizek gravitációs áramlásának mechanikai hatása, különösen nagyobb vízsebesség esetén, a szennyvízből származó szerves lebegőanyagokat apró részecskékre darabolja szét, ezáltal a plankton lén vek számára válnak hozzáférhetővé" (Maucha, 1943) Ez a tény nem elhanyagolható — más viziszervezetek mellett — a Ciliata-fajok megjelenése szempontjából sem, mivel azok a folyó által mechanikusan feldarabolt szerves anyagok további lebontásában fontos szerepet játszanak. A csillós egysejtűek kis mérete és gyors osztódása lehetővé teszi a populációk gyors fejlődését már rövid idő alatt is (Faure-Fremiet, 1950), s így az időfaktor függvényében eredményesen és gyorsan vehetnek részt a szennyezett folyószakaszok öntisztulási folyamatában. Ezért fordulhat elő, hogy a még „egészséges" folyóknál a szennyezés helyétől számított 10—20 km után ismét „tiszta" vízzel találkozhatunk, amennyiben újabb szennyezőhatás nem érvényesült. A Ciliata-fajok mennyiségi és minőségi megoszlása jól szemlélteti az öntisztulás mértékét. M íg Esztergomban — bétamezoszaprób-alfamezoszaprób, alfamezoszaprób és poliszaprób fajok fordulnak elő dominánsan, Visegrád térségében a megnövekedett egyedszámú oligo, oligo-bétamezoszaprob, bétamezoszaprób csillósok némileg háttérbe szorítják a nagyobb szennyezettséget jelző indikátor fajokat. Leányfalunál a túlsúlyban jelenlevő bétamezoszaprob egysejtűek kompenzálják az előző helyhez képest elszaporodott alfa poliszaprob szervezeteket. Szentendrénél a Dunába kerülő szennyvíz még nem érezteti hatását annyira mint Vác térségében, bár a megjelenő alfamezo- és poliszaprób egyedek újabb szennyeződésre hívják fel figyelmünket. A váci Duna sodorvonalában az alfamezoszaprób szervezetek dominálnak, így természtesen jelentősen csökkent a bétamezoszaprób csillósok száma. A folyóba kerülő ipari és házi szennyvíz a vizsgált helyek közül itt érezteti legjobban hatását. Vác és Göd között nagyobb szennyeződés nem éri a folyót, ezért Gödnél a Duna vize már jellegzetesen bétamezoszaprób, amely jelenleg természetes állapotnak tekinthető. A biológiai vízminőségváltozás — az öntisztulás hatása — elsősorban a quantitativ viszonyokban tükröződik. A szigetet körülvevő két Duna-ág Ciliata faunájának faji összetétele — a sodorvonalban — időben és térben lényeges különbséget nem mutatott. Mindössze két faj, a Coleps hirtus és a Litonotus fasciola volt minden mintában megtalálható. A Bizonula parva csak egyetlen alkalommal lépett fel november végén gyűjtött váci vízmintában, akkor viszont nagy egyedszámmal (106/1, ami folyóvízben jelentős mennyiségnek mondható.!) A Duna szaprobiális állapotára az is jellemző, hogy az összfajszámhoz viszonyítva kevés a Bacteria m-e vő Ciliata, főleg alga, vagy vegyestáplálkozású, sőt néha ragadozó fajokat találunk a sodorvonalban. Ugyanitt mindig felleltük a szesszilis Peritrichák képviselőit, többnyire az apró növényi maradványokon, melyek jelenléte valószínűleg nagymértékben függ az áramlásviszonyoktól is. Szembetűnő az a tény, hogy míg az 50-es években végzett vizsgálatok során oligoszaprób fajok jelenléte nincs kimutatva, addig a vizsgált időszakban, Ophryoglena atra, Phascolodon vorticella, Tintinnidium fluviatile stb., oligo, oligo-bétamezoszaprób fajok is előkerültek a vízmintákból. A faunalistából az is kitűnik, hogy a kisebbnagyobb szennyező hatás ellenére a bétamezoszaprób — kissé szennyezett jelleg — dominál, de ugyanakkor az alfamezoszaprób szervezetek jelenléte figyelmeztet a folyó szennyezettségére is. A korábbi vizsgálatok óta eltelt időszak alatl jelentős vízminőségi változást a Ciliata populáció nem mutatott, s ez a tény összhangban van a kémiai vizsgálatok során kapott eredménnyel is. Összefoglalás 1970-ben kéthetenként hat helyen vettünk vízmintát a szentendrei és váci Duna-ágban. Az öszszegyűjtött 98 vízmintából 42 Ciliata-faj jelenlétét határoztuk meg. Ezek vizsgálata alapján a folyó
