Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Könyvismertetés

Bulkai L.: A flokkuláció és hatása a víztisztítási folyamatban Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. 20-> binakeverőknél, átfolyásos rendszer esetében, a bekeverésre kerülő folyékony vegyszeroldatot a turbina alatt, annak tengelyvonalában célszerű beadagolni. A keverő szívóhatása és a centrifugális erő oszlatja szét a vízben a vegyszert. A turbinakeverők nyomás alatti függőleges csőszakasz edényszerű részében is elhelyezhetők. Ilyenkor a jó bekeverést még áramlástörőkkel vagy a folyadék útjának többszöri törésével is elősegítik. A különböző forgómozgású keverők és a hozzájuk tartozó edénvzet méretezését, egyetemi gyakorlati vizsgálatok alapján, magyar szabvány is ismerteti. Ezeknél az ellenállási tényezőket a Reynolds- és Froude-ié\e dimenziónélküli számok függvényében határozzák meg. A vegyszeroldatnak vízbe való bekeverése tervezésénél ügyelni kell arra, hogy az átfolyásos megoldású turbókeverők csak meghatározott határok közötti vízmennyiségeknél szolgáltatnak jó és hatásos bekeverést . Ezért a gyakorlatban több, különálló keverőt építenek be az egyes vízszállítási fokozatoknak megfelelően. A turbókeverőkkel jól megoldható az egyes vegyianyagoknak egymás utáni bekeverése is, pl. a derítő-anyag adagolása után az aktivált kovasav bekeverése. Ilyen esetekben azonban ügyelni kell arra, hogy a második bekeverő fordulatszáma kisebb legyen. Feltétlenül kerülni kell a 2—3 perccel előbb képződött hidroxid pelyhek szétnyírását. Az ortokinetikus fázisban szükséges flokkuláció rendszerint 20—30 perces időtartammal a jó pehelyképződés szempontjából szintén elsőrendű fontosságú. A vízkezelési gyakorlatban lehetőleg kerülik azon gépi flokkuláló berendezések alkalmazását, melyeknél a javításokat csak az üzemrész leürítésével lehet elvégezni. Ezért a gyakorlatban a függőleges tengelyű flokkulátorok terjednek el, melyek javításra a vízből kiemelhetők. Ilyeneket alkalmaznak a reaktor típusú függőleges áramlású derítőknél. Jól alkalmazhatók az Amerikai Egyesült Államokban használatos taposó mozgású flokkulátorok is. Ezek szintén a vízből kiemelve javíthatók. A körmozgású, vízszintes tengelyű flokkulátoroknál gyakran választják azt a megoldást, hogy a tengelyt a medence falában lévő tömszelencén átvezetve, száraz térben, áttételes meghajtással forgatják. A flokkulátorok meghibásodása rendszerint a meghajtóműnél következik be. A jó bekeverést és flokkulációt a hazai tervezéseknél elhanyagoltuk. A korszerű vízderítés szempontjából ennek fontosságát a közleményből ismerhettük meg. Ezért szakkörünkben feltétlenül értékelnünk és üdvözölnünk kell a szerző ezen úttörő közleményét. W. C. Walton: „Groundwater resource evaluation" (Talajvíz* készletek meghatározása), t>(>4 old., 32!) ábra, 99 táblázat, 419 irodalomhivatkozás. A könyv a, McGraw-Hill (USA) „Water Resources and Environmental Engineering" (Vízkészletgazdálkodás és környezetvédelem) e. sorozatában jelent meg 1970-ben. 10 sorozat olyan kiváló szakemberek tanácsadása mellett készül, mint Ven Te Chow, Rolf Eliassen és Bay K. LinsIcy. A szerző a Minnesotai Egyetemen a geológia és geofizika tanára ós a Vízkészletkutatási Intézet igazgatója. A könyv a talajvízkészletek meghatározása teriiletén elért hatalmas eredményeket tükrözi. A legújabb irodalom alapján összefoglalja a talaj vízkészletek meghatározásának elvi alapjait és gyakorlati alakalrnazásuk módját. Szinte végtelen a rendelkezésére álló egyenletek és számítási módszerek száma, és köteteket tenne ki azok ismertetése. A szerző biztos tudással választotta ki közülük a talajvízkészletek meghatározására legjobban be* A ,,talajvíz" fogalma itt az angol szóhasználatnak megfelelően a rétegvízre is kiterjed. váltakat és megint azokat, amelyek a legpontosabban mutatják meg, hogyan viselkednek a kutak és a vízvezető rétegek erős szivattyúzás hatása a'att. A mennyiségi megállapításokat a minőség figyelembevétele teszi teljessé. Az egyes fejezetekben ismertetett elméleti anyag alkalmazását a szerző gyakorlatból vett példákon mutatja be, elvégzett vizsgálatokat ismertet a megértéshez szükséges adatok, térképvázlatok, furatminták, szelvények, stb. bemutatásával. Ezután pedig a közölt és példákkal is megmagyarázott ismeretanyagba való mélyebb behatolás lehetővé tételére feladatokat is ad. Külön ki keli emelnünk a hidrogeológiai rendszeranalízisről szóló fejezetet, amely részletesen ismerteti mind a matematikai, mind az analóg modellek alapján való megoldásokat, a módszerek alkalmazását itt is a gyakorlatból vett valóságos eseteken szemlélteti. A szabatosan és világosan előadott és jól rendszerezett elméleti anyag, valamint az életből vett példák nagy száma igen komoly segítséget nyújt az e téren működő mérnököknek és geológusoknak. Csohok József ny. mérnök