Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Dr. Fáy Csaba: Az öntözőszivattyúk fejlődési iránya

208 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. Az öntözőszivattyúk fejlődési iránya Dr. IÁT CSABA* a műszaki tudományok kandidátusa A szivattyút gyártó gépgyár ahhoz, hogy a várható fejlesztési igényeket teljesíteni tudja, figyeli az alkalmazó-felhasználó terülei fejlődését. Ez a figyelem nem annyira részletekbe menő, mint amivel a gépek gyártását, minőségét kíséri. Ezért a következőkben összefoglalt gondolatok a gépgyártással kapcsolatban pontosabbak, mint amikor az öntözési módról van szó. Az is lehet, hogy az iparban dolgozó mérnök az ott tapasztaltakat vetíti ki a mezőgazdaságra, az analógiákkal dolgozó gondolkozása miatt. Ez magában rejti a tévedés veszélyét is, ezért a szerző magánvéleményeként kell felfogni e közlemény azon részeit, ahol az alaposabb szakismeretű olvasó nem ért egyet az elmondot takkal. Az öntözéshez ma tulajdonképpen kétféle szivattyút alkalmaznak: 3—12 méteres emelőmagasság közt átemelő-, 60—80 méteres emelőmagasság közt esőztető-szivattyúkat. Közös jellemzőjük, hogy enyhén szennyezett víz szállítására alkalmasak. Ilyen célra az elmúlt évtizedekben igen gazdag választékot állított össze az ipar két nagyvállalata, a Ganz-Mávag és a Diósgyőri Gépgyár (DIGÉP). Ez a választék korszerű és az elkövetkező 20 évben legfeljebb kisebb korszerűsítéseken fog átesni. Ilyen kisebb korszerűsítés lehet a szerkezeti anyagok változása, a hűtési rendszer módosítása, a légtelenítés korszerűbb megoldása. Az eddig már klasszikusnak tekinthető árasztó és esőztető öntözés igényeit ezek a gépek kielégítik. Áttekintésüket az 1. táblázat mutatja. A szivattyúk fejlődése tehát elsősorban akkor várható, ha az öntözési mód fejlődik. Ezért kell ezeket a kérdéseket is áttekinteni. A fejlődés fő irányát az öntözési mód, az öntözést befolyásoló környezet és az öntözőszivattyúkat gyártó ipari környezet változása szabhatja meg. A kérdést részleteiben vizsgálva az alábbi tendenciák ismerhetők fel: 1. Az öntözésben a vízellátás mellett nagyobb teret kaphat a táplálás: a szennyvizes és műtrágyás öntözés. 2. Nagyobb teret kaphat a védelem — növényvédőszerek, fagy védelem. 3. Egyfajta öntözés helyett többféle öntözés, példáid altalaj táplálás, esőztetéssel védelem is elképzelhető. Az öntözést befolyásoló környezet, vagyis a mezőgazdaság fejlődése magával hozhatja, hogy 4. az egyre tőkeerősebb gazdaságok villamos üzemű, központi vízműves öntözőrendszereket igényelnek; 5. az egyre növekvő munkaerőhiány a kezelést nem igénylő, automatikus megoldásokat kényszeríti ki; 6. különféle vegyianyagok és tápanyagok kerülnek az öntözővízbe; 7. jobban specializálódnak az öntözött növénykultúrák, ha az öntözésre alkalmas vízkészlet tovább apad és ezért az adott talajviszonyok mellett a legnagyobb hasznot hozó (és egyben minden művelési fázisban gépesíthető) kultúrákra kell korlátozni az öntözést. * Diósgyőri Gépgyár, Diósgyőr. A szivattyúgyártást befolyásoló ipari környezet a gyártástechnológiát változtathatja meg: 8. Olcsósága miatt a lemezből készített formák kerülnek előtérbe, amit az öntvényellátási nehézségek is alátámasztanak. 9. A forgácsolás csökkentésével, sajtolt alkatrészek nagyobb mennyisége kívánatos, ha sikerül megoldani ezek megbízható korrózióvédelmét. 10. A műanyagok nagyobb mértékben kerülnek a szivattyúban is felhasználásra és ezen anyagok jobb lehetőségeihez igazodik a forma is. Ha a felsorolt 10 pontot röviden össze kellene foglalni, azt lehetne írni, hogy az ország munkaerő és öntözővíz korlátai miatt minden téren a termelékenyebb módszer felé kell eltolódni. A felsorolt szempontokon kívül van még egy, amit számításba lehetne venni: a mezőgazdasági lakosság jövedelmének emelkedése megteremtette a háztáji kisárutermelő gazdaságok öntözési és vízellátási igényét is, amihez kútba, csőkútba helyezhető, villamos hajtású, nagynyomású szivattyúk szükségesek,, kis vízmennyiség szállítására, automatikus üzemmel. Erre a célra is kifejlesztett az ipar (DIGÉP) 100 mm-es csőkútba helyezhető, egyfázisú motorral hajtott búvárszivattyút (HOO típus), ami ezt a kérdést olcsón oldja meg, ezért e szempont tárgyalását mellőzhetjük. E közlemény nem kíván foglalkozni a várható szivattyúigények nagyságrendi számításával, azonban ez is befolyásolja a szivattyúk fejlődését, mert amiből nagyobb mennyiséget igényelnek, annak fejlődése minőségi ugrással lép előre, míg a kisebb mennyiségben igényelt típusok erőssége: csereszabatosságuk, változatlanságuk. A továbbiakban azt elemezzük, hogy a jelenlegi szivattyúválaszték mennyiben felel meg a fentebb felsorolt 10 pontnak, illetve milyen fejlesztésük szükséges ahhoz, hogy alkalmassá váljanak. Ha a szivattyúfejlesztést általában vizsgáljuk, mindig arra törekszünk, hogy a felhasználó a szivattyúzási feladatot minél olcsóbban oldhassa meg. A költségek összeadódnak a beruházás amortizációjából, az üzemköltségből, beleértve a kezelő bérköltségét is ós a javítási, karbantartási költségből. A kisebb kihasználási óraszámú öntözőszivattyúk üzemköltsége eltörpül az éves amoritzációs hányad mellett, illetve azzal körülbelül azonos nagyságrendű, ha nagyobb méretű szivattyúkra gondolunk. Emiatt az öntözőszivattyúkba jobb hatásfokú, korszerűbb hidraulikus alkatrészeket ritkán kell beépíteni, mert az ezek kikutatására fordított összeg amortizációja megemeli a gépek árát és így nem biztos, hogy gazdaságosabb. Mindenesetre elsősorban körforgó szivattyúk területén az elmúlt 20 évben a magyar tudomány annvi olyan jó méretezési módszert adott a tervezők kezébe, hogy az alkatrészek formái közel optimálisnak tekinthetők. Nem érvényes azonban ez a megállapítás akkor, ha a szenn vvízöntözés előtérbe kerül. Szennyvízöntözésnél kétféle esetet kell a szivattyú szempontjából megkülönböztetni: tartal-