Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Sorozatban gyártott palástos vízadagolók üzemi körülmények közötti vízszállítása

Dr. Szigyártó Z.: Sorozatban gyártott palástos vízadagolók Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. 193 (jyobb a tervezetinél. Az adagoló egységek — ha a műtárgyat a vízfolyás irányára merőlegesen építik be — egymásra hatnak. A vízadagolásnak az üzemi tartományon belül előforduló legkisebb és legnagyobb vízszállítás figyelembevételével meghatározott megbízhatósága nem éri el a tervezett szintet, s mintegy 16%-kai jellemezhető. Össze fogla lás A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1963luin kapott megbízást a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságiul arra, liogy vizsgálja felül a K. IY

r. öntözőfürt főcsatornájának az üzemét, s tegyen javaslatot az üzem fejlesztése érdekében szükséges módosításokra. Az elvégzett vizsgálatok eredménye alapján több új palástos vízadagolót építettek be, s megbízták az Intézetet azzal, hogy megfelelő ' kísérlet sorozatokkal ellenőrizze azok működését. K tanulmány az ily módon elvégzett kísérletek eredményeiről számol be. A palástos vízadagolók működésének ellenőrzésébe négy II. típusú ós egy II I. típusú műtárgyat lehetett bevonni (1—3. ábra). A vizsgálatok előtt meghatározták a, vasszerkezetek kialakításának pontosságát, s megállapították, hogy a vízszállítást döntően befolyásoló m és A érték (4. ábra, 1. táblázat) nagyobb az előírtnál, s így a műtárgyak várhatólag a tervezettnél többet fognak szállítani. A kísérletek elvégzése során a vízállásokat centimét .or pontossággal határozták meg. Különös gonddal ügyeltek arra, hogy a mérések megbízhatóak legyenek, s azokat szabályos hibák ne terheljék. Knnek érdekében — ahol erre szükség volt — külön e célra végzett összehasonlító mérések alapján a forgóművessebességmérővel meghatározott vízhozamokat, korrigálták A mérési eredmények matematikai statisztikai elemzése (2—7. táblázat) útján a következő általános következtetések vonhatók le: A palástos vízadagolók egymás melletti vízadagoló egységei csak akkor nem befolyásolják egymás működését, ha a műtárgyra a víz szembe áramlik. A csatornák töltésébe épített, a vízfolyás irányára merőlegesen vizet kivevő műtárgyak fajlagos vízszállítása tehát függ attól, hogy melyik adagoló egység, illetve azok melyik kombinációja van nyitva. Az ebből származó adagolási hiba — egyébként azonos körülmények közöt t — már önmagában is elérheti a hazai viszonyaink között előírt j;10%-os hibahatárt. A vasszerkezet összeszerelése folyamán, a kifolyó nyílást felülről lezáró „palást" beépítésénél fellépő kisebb mértékű pontatlanság is lényegesen befolyásolja a műtárgynak a ny íláson való kifolyás esetén előálló vízadagolást. A palástos vízadagoló vízszállítása minden üzemi állapotban lényegesen nagyobb a tervezettnél. A vízadagolásnak az azonos nyílások üzeme esetére, s az üzemi t artományon belüli legkisebb és legnagyobb vízszállítás figyelembevételével meghatározott pontossága kisebb az előírt 10%-nál; a pontosság mértéke mindig eléri a 15%-ot, s általában meghaladja a 17%-ot is (5—S. ábra). IRODALOM [1] Szigyártó Z.: Hatásfokvizsgálatok a K. IV. fürtfőcsatorna üzemének jellemzésére. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1966. 5. 193—201. o. [2] Szigyártó Z.: Felülről vezérelt öntözőcsatorna-rendszerek bögéinek méretezése. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1966. 2. 216—238. o. [3] Oroszlány I.: Vízelosztás automatizálása öntözőrendszerekben. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1955. 7—8. 262—271. o. [4] Starosolszky Ö.: Önműködő berendezések az öntözővíz szolgáltatásra és szétosztásra. Vízügyi Közlemények, Budapest, I960. 3. 398—427. o. [5] Fekete A.—Lípták F.: Palástos vízadagoló laboratóriumi vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1961. 1. 4—16. o. [6] Laczkó Á.—Starosolszky Ö.: A palástos vízadagoló és helyszíni vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1961. 1. 17—23. o. | 7] Starosolszky Ö.: Javaslat az öntözővízmórés megoldására. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1962. témaszám: 9. 7. 1. C. Összefoglaló jelentés. [8] Starosolszky ().: Öntöző vízmérő berendezések vizsgálata. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1958. évi munkájáról. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1962. 54—55. o. [9] Starosolszky ö. : Ujtípusú öntözővíz adagolók ós vízmérők helyszíni vizsgálata. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1961. évi. munkájáról. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1964. 95—96. o. [10] Starosolszky ö.: A hazai vízadagoló típusok helyszíni vizsgálata. A hazai vízszinttartó típus kialakítása. Beszámoló a Vízgazdálkodási, Tudományos Kutató Intézet, 1962. évi munkájáról. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1965. 51—52. o. | 1 1] Starosolszky Ö.: Javaslat az öntözővízmérés megoldásán». Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1962. évi munkájáról. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1965. 53—54. o. [ 1 2] Starosolszky Ö.—Muszkalay L.—Laczkó A.: Az öntözővíz mérése. Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, 1962. [ 13] Muszkalay L.—Starosolszky ().: Vízhozammórési zsebkönyv. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Utasítások és Szabályzatok I. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959. [ 1 4] Fazekas Z.—

Horcher F.—Szigyártó Z.: Mederórdességi vizsgálatok a Keleti Főcsatornán. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1968. 9. 408—415. o. [15] Rényi A.: Valószínűségszámítás, Tankönyvkiadó, Budapest, 1954. TpaHcnopT Bo/ibi KowyxoBbiMH pacnpeflejiHTeJijiMH, H3r0T0BJieHHbIMH B CepHflX, B yCJIOBHflX npOH3BOflCTBa Jl-p Cuditpmo, 3. i<aH;íii;taT Texiui'iecKux navK Haymio-HccAeóoeameAbCKuu Hncmumym eoOuoeo xo3núcmea b 1963 ro/tv nojiywHJi nopyiietme or 3amucaiiCKoeo Bor)oxo3}iíicmeeniioeo ynpaejietum paccMOTpcTb 3KCnjiyaTaumo íJiaBHoro Kamura opocHTCJibHoií bctkii K-IV h ÄaTb npefljiowemiM na ycoBepuieHCTBOBamie b uüjijix pa3BHTHfl np01I3B0flCTBa. Pe3yjibTaTbi npoBCACHiibix Hccjie^oBaHHö noKa3aJin, »ito b Liejiflx noBbimemiH TexumiecKoro noKa3aTejifl npoI13B0ÄCTBa CaMOií Ba>KH0ÍÍ 3aflaMCÍÍ ÍIBJIÍICTOI riOMCHHTb HC coBepiiiemihie rpyGMarwe Bo

/tocnycKH — 3aKpi>iBaeMbie TOJibKO flepcBHuiibiMH iuHTaMii, ii ne iipHt'OflHue «jiíi ;ioCTOBepnoií Boflonaflanii — Ha cooTBCTCTByioiuHe coopy»emiH. C yqeTOM 3Toro iipeAJiOKemisi b Kamui K-1V Gbum nocrpoeHbi HOBhie pacnpe.aejiiiTe.nH boám h HiicrinyTy fibuio nopyyeHo eme npoKOHTpojmpoBaTb itx /tCHCTime cepHeö oiiwTOB. Ha ochobc 3Toro riopyMemm HHCTHryTOM 6i>uni npoBe/tCHM COOTBCTCTByiOIUHe HCCJieflOBaHUSl. EblJIO yCTaHOBjicho, mto K0H<yx0Bi>ie pacnpeAejurrejiH ne paSoTaiOT no npenucaHHHM ii aaji 06 stom Mhcthtvt KpaTKiiií othct ajih 3amucaücKoeo Bo<)oxo.inúcme,ennmo ynpaeAenuH. 3a npouieAuiiie poaw Gwjih nojiyieHw HOBbie pe3yjn>TaTbl B P33BHTHH OpOUieHHH. B OpOCHTCJlbHblX BeTKax CHCTeMbi riiApoy.jjia Tiica 11 xotíit eme iimpe npiiMeHHTb Ko>KyxoBbie pacupeAejiiirejiH boám. TaKiiM 0öpa30M hx HenpaBHJibHan paűoTa chobo HaxoAin ca Ha noBecTKe aha h ceit'iac TuOpomexnwiecKoe ílpoeKmnoe rtpednpunmue fla.no nopy'teiiHe HHCTiiTyry pa3paGoTarb nodpoöimü aitajiii3 o paGoTe BOAopacnpeAejiHTejieH, AeiiCTByioiuiix b opoeiiTejibiibix BCTKax KaHaJia K-IV. npn ocTaBJieHHH AanHoií CTaTbii MucTHTyT paGoTaer Ha,n BbinojiHeHiieM yi<a3anni>ix nopyieimií. B KOHTpojib i<o>KyxoBbix pacnpeAejiHTejieií boai>i MOWHO BKJHOMllTb qeTbipe coopywemiH rima II, 11 OAHO