Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Sorozatban gyártott palástos vízadagolók üzemi körülmények közötti vízszállítása

192 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. Dr. Szigyártó Z.: Sorozatban gyártott palástos vízadagolót7. táblázat A III. típusú palásíos vízadagoló fajlagos vízszállítása a különbözőképpen számított középértékekhez viszonyítva Taőji. 7. ydejibitbiií mpancnopm noöbi KOMcyxosbiM pacnpeüejiíimíjicM tnuita III omnocumejibno cpeönux 3ita<ieiiiu'i sbt'iucjieniibix no pajnoMy (a) OCHOBU cpaBHCHHd, (Íj) cpejmee 3humchhc ot BejmqHH, othochuihxoi K KpajiM npoH3Bo/íCTBeHnoro HHTepBaJia, (c) cpeflHHH seiHMima MHHHMíun.itoro h MaKCHManbHoro 3HaMeimtt BiíyTpH npon3BoncTBeimoro HHTcpBiijra, (d) jieftcTByiomne pacnpeaejiHTejifaHbie e/imiHUbi, (e) Bee Tpn, (f)Apy™e KOMÖHHaUHH Table 7. Specific discharge through mantle-type distributors of Type III, related to mean values computed in different ways (a) basis comparison, (b) mean of values at twoextremes of the operatingrange,(c) mean of minimum and maximum values within'the operating range, (d) units operating, (e) all three, (f) other combinations Viszonyítási alap (a) Az üzemi tartomány két széléhez tartozó értékek középértéke (b) Az üzemi tartományon belüli minimum és maximum értékek közepe (c) A működő adagoló egységek (d) mindhárom (e) egyéb kombinációk (f) mindhárom (e) egyéb kombinációk (0 qa l/s • dm qj l/s • dm qk l/s • dm Aq l/s • dm -H % 57,0 (37,6 62,30 5,30 8,5 57,0 79.2 68,10 11,10 16.3 50,0 67,6 58,80 8,80 15,0 57,0 70.2 68,10 11,10 16.3 ronkénti összehasonlítása volt a Student-próba felhasználásával. A méréseknek a vizsgálatok érzékenységére jellemző száma ez esetben szabad átfolyás esetén 4—13, nyíláson való kifolyás esetén 7—10 volt, s a vizsgálatok végeredménye a következőkben foglalható össze: Szabad átfolyás esetén az egyes adagoló egységek egymás vízszállítását nem befolyásolják (vagy nem befolyásolják lényegesen). Nyíláson való kifolyás esetén azonban a három adagoló egység együttes üzemére vonatkozó vízhozamtényzö lényegesen eltér a magányosan üzemelő egységek vízhozamtényezőjétől. Vannak továbbá olyan jelek is, amelyek arra utalnak, hogy esetleg a két adagoló egységes üzemhez tartozó vízhozamtényező is eltér a magányosan üzemelő egységek vízhozamtényezőjétől. Ezt az utóbbi sejtést azonban kísérleteink nem támasztják alá elég meggyőzően. Ezért a gyakorlat számára a nyíláson való kifolyás esetére két vízhozamgörbe javasolható úgy, hogy az egyik a három adagoló egység együttes üzemére, a másik az összes többi vízadagolási kombinációra vonatkozzék. A műtárgy vízhozamgörbéi A minőségi elemzés befejeztével a hátramaradt utolsó feladat a műtárgy vízhozamgörbéinek a meghatározására, s annak megállapítása, hogy a szóban forgó vízadagoló vízszállítása hogyan viszonylik a tervezett, névleges vízszállításhoz akkor, ha a felvíz az üzemi tartományban van. E vizsgálatok során természetesen arra az előzőekben részletesen indokolt megállapításunkra kell támaszkodnunk, hogy a műtárgy vízszállítását szabad átfolyás esetén egy, nyíláson való kifolyás esetén pedig két vízhozamgörbével célszerű jellemezni; még pedig arra az esetre, amikor mind a három adagoló egység egyszerre van üzemben, míg a másik az összes többi vízadagolási kombináció esetén legyen érvényes. Az ilyen szempontok szerint meghatározott átlagos vízhozamtényező értékeket , s azok középhibáját aztán a 6. táblázat baloldali oszlopai foglalják össze. Ezek szerint tehát a műtárgy fajlagos vízszállítása a nyíláson való kifolyás feltételei mellett üzemelve, ha mind a három nyílás egyszerre van nyitva, az összes többi vízadagolási kombinációhoz viszonyítva mintegy 17%-kal több. Ezek az eredményék tehát jó egyezést mutatnak a II. típusú palástos vízadagolókkal kapcsolatban kapott eredményekkel, s felhívják a figyelmet arra, hogy ez a típus is érzékeny a beépítés módjára. Attól függően tehát, hogy a vízadagoló a csatornábanfolyó víz irányában, vagy arra merőlegesen veszi ki a vizet, a vízadagoló egységek egymásrahatásából származó hiba már önmagában is elérheti az adagolás hibájára hazai viszonyaink között előírt -jr_10%-os hibahatárt. Az adagoló egységek egymásrahatásának a felderítése után a következő feladat a műtárgy tényleges vízszállításnak és a tervezett értékeknek az összehasonlítása. Az ennek érdekében elvégzett vizsgálatok eredményeit a 8. ábra és a 6., 7. táblázat foglalja össze. Ezek szerint — akár csak a II. típusú vízadagolónál — az üzemi tartomány alsó határa mindig a szabad, a felső mindig a nyíláson való kifolyásra vonatkozó víz hozamgörbére esik. Emellett a műtárgy vízszállítása, az üzemi tartomány mindkét szélén ugyancsak lényegesen nagyobb a tervezett értéknél; oly módon, hogy ha nem mind a három adagoló egység egyszerre üzemel, ez az eltérés a 59,8%-ot is eléri (6. táblázat). A vízhozamgörbék elhelyezkedése, ha mind a három vízadagoló egység üzemével, hasonló a II. típusú palástos vízadagolóknál tapasztalt elhelyezkedéshez, vagyis ebben az esetben a vízszállítás minimális és maximális értékei a nyíláson való kifolyás esetére vonatkozó vízhozamgörbén jelentkeznek. Ettől eltérően, a többi kombináció üzeménél a minimális és maximális értékek megegyeznek az üzemi tartomány két széléhez tartozó értékekkel. Ezek szem előtt tartásával lehetett tehát összeállítani a 7. táblázatot, amely a II. típusú palástos vízadagolóknál már alkalmazott módszer szerint jellemzi a műtárgy vízadagolásának pontosságát. A gyakorlat számára most is az utolsó két alsó szám értékét lehet mértékadónak elfogadni, amely igen jó egyezést mutat a II. típusra kapott, mintegy 1 7,5%-os pontossággal. A vízhozamgörbére vonatkozó fejtegetéseket összefoglalva tehát a III. típusú palástos vízadagolóval kapcsolatban is szinte szóról szóra megismételhetjük a IT. típussal kapcsolatban tett megállapításokat : A vízadagolók vízszállítása lényegesen na-