Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
4-5. szám - Dr. Csanádi Lajosné–Dr. Kernács Sándor: A vízszennyeződés okozta gazdasági károk és veszteségek meghatározásának módszertani kérdései
180 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. Dr. Csanádi L.—Dr. Kernács S.: A vízszennyeződési gazdasági károk meghatározása viszonylag könnyű feladat volt. Az élővizekbe került szerves anyagok lebomlásának hatására változó oxigénfogyasztás mértékével egyértelműen lehetett jellemezni a vízkészletek minőségének romlását. A bekövetkező gazdasági károsodás mértékét ezzel a műszaki paraméterrel közvetlen kapcsolatba lehetett hozni. A gazdasági fejlődés hatására azonban — mint arra már rámutattunk — a vízszennyezők köre és a befogadókba kerülő mennyisége megnövekedett, összetétele megváltozott. A vízszennyezők nagyobb hányada ma már a szerves anyagok mellett a vízben csak nehezen vagy egyáltalán nem oldódó, sok esetben vegyileg sem bomló hulladékanyag. A vízkészletek természetes tisztaságának megóvásához fűződő társadalmi érdekek és a fejlődés követelményei olyan osztályozási, minősítési rendszer megteremtését sürgetik, amely alkalmas a vízbe kerülő különféle szennyező anyagok együttes minőségrontó hatásának, s ennek segítségével a víz minőségében bekövetkezett általános károsodás mértékének számszerű értékkel történő kifejezésére. Nézetünk szerint a vízminőség általános romlásának, szennyezettségi fokának meghatározására alkalmas módszer kidolgozásának előfeltétele a különféle szennyezők által okozott — a vízhez viszonyított mennyiségük függvényében kifejezett — minőségromlás mértékének számszerű értékekkel, szennyezési paraméterekkel történő meghatározása, ezeknek az előidézett minőségromlás mértéke és jellege alapján történő rendszerbe foglalása, majd a különféle szennyezők által előidézett azonos nagyságrendű, illetve különféle fokozatú minőségi-omlás mértékének összehasonlító minősítésére alkalmas egyenértékrendszer kimunkálása. A vízminőség romlásának mértékét, szennyezettségi fokát meghatározó egyenértékek már az okozott károkkal közvetlen kapcsolatba hozhatók. A különféle vízszennyezők vízhez viszonyított jelenlétének arányát, illetőleg ennek hatására a víz minőségében bekövetkező károsodás mértékét meghatározó minősítési rendszer kidolgozása az egyes szennyezőkre vagy szennyező csoportokra vonatkozóan külön-külön történhetne, majd ezeknek egymáshoz való viszonyítása alapján lehetne meghatározni a vízszennyezésből eredő károsodás összehasonlító értékelésének rendszerét. Az ily módon kimunkált paraméterek alapját képezhetnék esetleg egy pontozáson alapuló minősítési rendszernek, amelynek segítségével már a vízbe kerülő különféle szennyezők hatását kifejező pontok összeadása alkalmas lehetne a víz használhatósági fokának, illetőleg a szennyezésből eredő minőségromlás értékének számszerű kifejezésére. Az előbbi elvek szerint kidolgozható pontértékek, vagy más módon kifejezhető minősítés értékei, amelyek végeredményben a víz használhatóságának fokát határozzák meg, a közgazdasági értékelés alapját képezhetnék, hiszen a minőségromlás mértéke és a bekövetkezhető gazdasági károk értékének alakulása között okozati kapcsolat áll fenn. A vízminőségromlásának mértékét, illetve szenynyezettségi fokát kifejező, előbb javasolt minősítési rendszer egész vízfolyások területére egységesen alkalmazható és értelmezhető, mert az egyes területek gazdasági fejlődésétől, gazdasági szerkezetétől függően alakuló vízminőségromlás mértékét, a vízbe kerülő szennyező anyagok tényleges mennyisége és összetétele alapján határozná meg, s így területi és időbeli megjelenésüktől független, viszonylag állandónak tekinthető ismérvekre alapozott összehasonlítható értékeket adna. A vízszennyezés hatására bekövetkező gazdasági károk nagysága ezzel szemben egy-egy terület gazdasági fejlettségétől, gazdasági szerkezetétől függően változik. A vízgyűjtő területén azonos mértékű vízminőségromlás által előidézett gazdasági károk nagysága a gazdasági fejlődés színvonalától függően eltérő lesz, ami gyakorlatilag azt is jelenti, hogy azonos mértékű víz minőségromlás adott területen a gazdasági fejlődés előrehaladásával növekvő értékű károsodást okozhat. III. A vízszennyezés társadalmi-gazdasági hatásainak és kárainak meghatározása A természetes vízkészletek szennyeződése az anyagi javakban és a természetben évről évre növekvő károsodást okoz. A vizek szennyeződésének társadalmi-gazdasági következményei akár mint a használat folytán keletkezett szennyezett vizek elvezetésének és a befogadókba való bocsátás előtti tisztításának költségei, akár pedig mint a társadalmi termelés vízigényének időszakosan vagy folyamatosan meghiúsuló kielégítése miatt elmaradó nemzeti jövedelem kiesése, az egész társadalmat terheli. A vizek tisztaságát ezért ma már valamennyi, a gazdasági fejlődés haladottabb fokán álló országban törvényekkel és gazdasági szabályozók rendszerével védik. A vízkészletek szennyeződésének hatására a természetben és a társadalmi termelés széles területén keletkező igen jelentős károsodás számszerű értékének meghatározása rendkívül szerteágazó, összetett kihatásai miatt igen sokoldalú és bonyolult közgazdasági feladat. A vízszennyeződés hatására keletkező társadalmi-gazdasági károkat közgazdaságilag a következőképpen lehetne csoportosítani: a) az anyagi termelés körét érintő károk, b) a természetes környezet megrontásából eredő, az általános fejlődésre kiható károsodások. a) Az anyagi termelés körét érintő károk a népgazdaság valamennyi ágazatában bekövetkezhetnek és a termelés csökkenését, a termékek minőségi romlását, vagy a termelési költségek növekedését idézhetik elő. Ezeket a károkat jellegük szerint a következőképpen lehet csoportosítani: — a szennyezett vizek felhasználás előtti tiszti tásának költségei, — a nagyobb — rendkívüli — szennyezések megszüntetésének, valamint elhárításának költségei, — a termékek minőségében okozott károsodásból adódó veszteségek, — termelés időszakos kieséséből, vagy meghiúsulásából eredő veszteségek,