Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Dr. Csanádi Lajosné–Dr. Kernács Sándor: A vízszennyeződés okozta gazdasági károk és veszteségek meghatározásának módszertani kérdései

178 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. A vízszennyeződés okozta gazdasági károk és veszteségek meghatározásának módszertani kérdései CSANÁDI LAJOSNÉ dr.» — Dr. KERNÁCS SÁNDOR' Korunk egyik 1 alán legsürgetőbb, megoldási kívánó feladata a természeti környezet megóvása. A világ egyes tájain, különösen a nagy városokban és az iparvidékeken, a levegő, a föld, a víz szennyezettsége az utóbbi évtizedekben olyan méreteket öltött, bogy már-már létében fenyegeti az élővilágot, és benne az embert is. A mezőgazdaság iparosítása, kemizálása ezt a folyamatot új térségekre terjeszti ki. Napjainkban már általánosan elismert és el is fogadott követelmény, bogy az emberiség jövője érdekében feltétlenül csökkenteni kell a levegő szennyezettségét, mérsékelni kell az egyre fokozódó zajártalmakat, meg kell oldani a hallatlan mennyiségben felhalmozódó különböző eredetű hulladékok megsemmisítését, és utoljára említve, de nem utolsósorban: meg kell védeni a vizek tisztaságát az ipari és egyéb szennyezésektől. El kell érni, hogy a vizek a jövőben is alkalmasak legyenek az élővilág, és benne az ember vízigényének kielégítésére, és lehetőleg természetes tisztaságban álljanak az üdülők és a sportolók rendelkezésére. A technikai civilizáció és az urbanizálódás időszakában a víz természetes tisztaságának, jó minőségének megóvása rendkívül bonyolult problémákat vet fel, ós mint kutatási téma sokféle szempontból tárgyalható. Tanulmányunkban — mint ez a címből is kitűnik — a vízminőségvédelem egyes közgazdasági vonatkozásaira, valamint összefüggéseire és az e t éren megoldandó feladatokra kívánunk rámut at n i. 1. A téma jelentősége és időszerűsége A társadalmi-gazdasági tevékenységek ellátásához az embernek közvetlenül vagy közvetve vízre van szüksége. A vizet a természet állandó körforgásban levő vízkészletéből termeli ki. Ennek tulajdonképpen csak kis hányadát használja el, mert csaknem az egész kitermelt vizet visszabocsátja a természet vízforgalmába, de többé-kevésbé szenynvezetten. A század elején megindult nagyarányú iparosodás és napjainkban kibontakozó tudományos technikai forradalom hatására a társadalom vízigénye gyorsuló ütemben nő. Az ember személyes vízhasználatának mennyiségét és növekedési ütemét jelentősen meghaladja a termelés vízhasználata. A vízigények növekedésével együtt megváltozott a vízhasználatok összetétele is. Korszakunkban már a legnagyobb vízhasználó az ipar és a mezőgazdaság. A technikai és kulturális színvonal fejlődésének hatására az ember életmódjában és lakfiskultúrájában bekövetkező változások, az ipari termelés volumenének növekedése, új iparágak keletkezése, a vas- és könnyűfémkoliászat, a vegyi és a műanyagipar, továbbá a szénhidrogének feldolgozásának kiszélesedése; a mezőgazdaságban a gépek, a műtrágyák és a vegyi anyagok használata ugrásszerűen növelik a vízszennyezők körét és a szennyvíz mennyiségét. A háztartások, az ipari üzemek, a mezőgazdaság és a közületek által együttesen kibocsátott, károsan szennyezett vizek mennyisége ma már egyes területeken meghaladja a befogadó *• OVII Vízkészlet gazdálkodási Központ, Budapest. élővizek természetes regeneráló képességének halárát. A társadalmi-gazdasági fejlődés következtében gyorsuló, és világméretekben szélesedő technikai forradalom a víz természeti és társadalmi körforgásának folyamata között a civilizáció alacsonyabb fokán még meglevő egyensúlyt felbomlással fenyegeti. A fejlett ipari országokban a szennyeződések következtében egész vízrendszerek vízkészletei válnak a társadalom számára használhatatlanná, s a növekvő vízigények kielégítése elsősorban emiatt egyre nagyobb nehézségbe ütközik. Ismeretes, hogy a vízgazdálkodás helyzete Európa néhány gazdaságilag fejlett országában az utolsó évtizedekben kritikussá vált, mivel nem ismerték fel időben az ipari fejlődés hatására növekvő mennyiségű szennyezőknek az élővizek természetes tisztaságát veszélyeztető káros hatását. A rossszul értelmezett vállalati takarékossági, helyesebben a profitérdekek miatt elmulasztották a szennyvizek tisztítását és ezzel az élővizek minőségének megóvását. A vízkészletek szennyeződése ezért olyan méreteket öltött, hogy nemcsak közvetlenül, de több generációra kihatóan is veszélyezteti a lakosság egészségét, korlátozza e térségek gazdasági fejlődését, fékezi a gazdasági növekedés ütemét . Az ily módon keletkező gazdasági károk nagysága szinte felbecsülhetetlen. Ezek az országok napjainkban már kénytelenek nemzeti jövedelmük számottevő részét a víz felhasználás előtti tisztítására és az élővizek tisztaságának helyreállítására fordítani, mivel korábban elmulasztották a vízminőségvédelmi feladatok szervezett és összehangolt végrehajtását. A Német Szövetségi Köztársaságban például 10 milliárd nyugatnémet márkát fordítanak 4 év alatt erre a célra, az USA-ban pedig a csaknem holt vízzé vált Nagy Tavak tisztítására 1971-ben 3 milliárd $-t szavaztak meg. A felszíni vizek elszennyeződésének folyamata hazánkban is megkezdődött, azonban a nálunk már bevezetett megfelelő beavatkozásokkal és intézkedésekkel még megállítható és vissza is szorítható. A külföldi, de már a hazai tapasztalatok is egyértelműen bizonyítják, hogy a rohamosan gyorsuló iparosodás következtében növekvő vízszennyezés nemcsak az ipari üzemek közvetlen környékén, hanem a vízfolyások egész területére kihatóan veszélyezteti a vízhasználat lehetőségét. A minőségromlás megakadályozása napjainkban már csak a vízgyűjtők egész földrajzi területére kiterjedő, összehangolt műszaki, gazdasági és hatósági beavatkozással valósítható meg. Ez esetenként azonban széles körű nemzetköz i együtt működést igényel, amelyet — mint megvalósítandó alapvető követelményt -— a gazdasági fejlődés haladottabb fokán álló tőkés országok többsége is felismert. A szocialista országokban az azonos termelési viszonyokból adódó közös társadalmi célkitűzések