Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Beszámoló az 1971. évi Budapesti Szennyvíztisztítási Konferenciáról

1971. évi Budapesti Szennyvíztisztítási Konferencia Hidrológiai Közlöny 1972. 4—,

r>. sz. 175 Az ipari vízgazdálkodás közgazdasági elemzése jelenleg csak egyes részterületek (pl. szennyvíztisztítás) optimalizálására terjedt ki. A téma gazdasági jelentősége az összes műszaki-gazdaság paraméter egyidejű nemzetgazdasági szempontból egységes vizsgálatát indokolja. Az „Ipari vízgazdálkodási cs szenny víztisztítási problémák" c. tárgykörben az alábbi dolgozatokat nyújtották be: 1. l)r. Benedek Pál, Dr. Farkas Péter, Tóth András: Ipari- (és városi-) szennyvizek teljes tisztításának perspektívái. 2. Hlum Anna: Fémfeldolgozóipari szennyvizek automatikus méregtelenítő berendezései. 3. Bulkai -Lajos, Dr. Kőrös Zoltán, Tóth András: Új műtrágyagyár vízgazdálkodási problémáinak megoldása. 4. Dobó Lászlóné: Papíripari üzemek belső vízgazdálkodásának aktuális feladatai. 5. Fekete Szilárd, Hoszáng Oéza: Króm (III)- és króm (Vl)-tartalmú szennyvizek tisztítása. G. Hoszáng Géza, Fekete Szilárd, Takáts Attila, Séra Jánosné: Gázgyári szennyvizek komplex tisztítása. 7. Hoszáng Géza, Séra Jánosné: Szennyvíz keletkezésének megszüntetése a foszforalapú műtrágya gyárt ásánál. 8. Dipl. Ing. Dr. Fred Koppernock (NSZK): A vegyipari szennyvíztisztítás speciális problémái. fl. Párizs Emil: Felszín alatti vízelhelyezés vízgazdálkodási problémái. 10. Szabady Béla: A magyar nitrogénipari szennyvíz kérdései az iparág fejlődésének függvényében. I 1. Dipl. Ing. Dr. Rolf Theenhaus (NSZK): Az induktív vízmennyiségmórés jelentősége a szennyvíztechnikában. A rapporteuri összefoglalóhoz elhangzott hozzászólások közül a következőket emeljük ki: Ing. Chem. Waltraud Osbar (NDK) petrolkémiai ipar vízgazdálkodását ismertette. A frissvíz-felhasználást jelentős mértékben csökkentik recirkulációs rendszerek alkalmazásával. Az ipari hulladékokat pedig a keletkezés helyén felfogják, megsemmisítik, illetve megfelelő tárolóhelyre szállítják. Dipl. Ing. Beelitz (NDK) floklculációval kapcsolatos kutatási eredményeiről számol be. Koagulánsként vasés alumínium sókat alkalmazott. Réczey Gusztáv oki. gépészmérnök papíripari és farostlemezgyári szennyvizek aktivált bentonittal és polielektrolittel végzett derítésével a derített víz visszaforgatásával és a rostvisszanyeréssel kapcsolatos vizsgálati eredményeit ismertette. Bikfalvi István oki..mérnök a műszeres mérés és szabályozás jelentőségét emelte ki. Galvánüzemi öblítővizekkel végzett vizsgálatai alapján megállapította, hogy az impulzusüzemű, háromzónás szabályozás általában kielégítő. Csanády Mihály oki. vegyészmérnök és dr. Herédy Sándor oki. mérnök galvánüzemi szennyvizek tisztításának és elhelyezésének kérdéseivel foglalkoztak. 2. Ásványolaj szennyezések elleni védekezés PÁSZTÓ PÉTER A környezetet denaturáló anyagok között napjainkban első helyen az olaj áll. A világ olajtermelése (7. ábra) az elkövetkezendő 10 évben megkétszereződik. Az ábrából leolvasható az is, hogy a magyarországi kőolaj felhasználás trendje — a IV. ötéves terv adatait figyelembe véve — a kőolaj világtermelés trendjéhez hasonlóan alakul. A téma felöleli az olajbányászat, valamint az olajfinomítók szennyvízkezelésének kérdéseit és magába foglalja az olajszállítás, valamint az olajköolajfelhasználásának alakulása szállítás során bekövetkező váratlan olajömlések vízvédelmi műszaki teendőit. A szerzők elsősorban a hazai ásványolaj szennyeződési problémák megoldására törekedtek. Egyes szerzők munkájukat szépen megalapozták és kutatásaikat elméleti háttérről indították. Különösen vonatkozik ez Szépkuti Lajos oki. mérnök tanulmányára és a többi emulzióbontással foglalkozó kutatási munkára. Urbányi György oki. vegyész beküldött dolgozatában az O/V emulziókat a stabilitásuk alapján osztályozza és definiálja az időállandó fogalmát. Időállandó az az időmennyiség, amely ahhoz szükséges, hogy az emulzió olajtartalmának 90%-a kiváljon. A dolgozat a Demjén-i olajmezőn kísérleti jelleggel üzemelő rétegvíz tisztítóberendezést is ismerteti, amely lemezes olajfogó után vas(II)-szulfátos tisztítást alkalmaz. Az optimális reagens adagolás 25—40 mg/l vas volt, a kezelés után elfolyó víz 1,6 mg/l olajat tartalmazott. Nagy időállandójú emulziók bontására ismertet figyelemre méltó hazai technológiát Dr. Szabó László a műszaki tudományok kandidátusa tanulmánya. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási tanszékén V. Nagy Imre professzor irányításával új emulzióbontó technológiát dolgoztak ki. Az eljárás lényege, hogy vibrátorral keltett akusztikus energiát használnak fel nagy és közepes időállandójú emulziók stabilitásának megbontására. Vibráláskor a víztérben longitudinális hullámok keletkeznek. Megfelelő intenzitású hullámkeltés esetén az akusztikai energia megbontja az O/V heterodiszperz rendszert. A szerző üzemi kísérleteinek tanúsága szerint az eljárás során elfolyó víz olajtartalmát — egészen kis olajcseppátmérő eseténis — 5 mg/l alatt tudta tartani. Rendkívül hasznos^