Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Beszámoló az 1971. évi Budapesti Szennyvíztisztítási Konferenciáról

174 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. 1971. évi Budapesti Szenny víztisztítási Konferencia beállításával, B

V

1 tartalmú fehérjedús állati takarmány előállításával, továbbá a szakaszos és folytonos anaerob-lebontásnál a tervezési alapadatokhoz szükséges kinetikai konstansok meghatározásával házi, konzerv- és textilipari szennyvíziszapoknál, mint modellanyagnál. Az aerob iszapstabilizáció problémái közül utalás történt a tartózkodási idő, a stabilizációs fok, az iszap vízteleníthetősége, ezzel kapcsolatosan az egyre növekvő jelentőségű szűrési segédanyagok, flokkulálószerek alkalmazási lehetőségeire, a technológiai módszerek közül pedig az oxidációs árok főbb paramétereire. A szennyvíziszapok kezelési eljárásainál kitért a beszámoló az iszaptérfogat csökkentésére, közelebbről a sűrítés, a flotáció, a fizikai és fizikokémiai módszerekre, az iszap víztelenítés területén a statikus, a dinamikus és az igen széles variációban alkalmazott kombinált eljárások ismertetésére. Az iszapszárítási eljárásoknál összehasonlítást tett a szikkasztó ágyak és a mesterséges szárítóberendezések költségtényezőit illetően. Az égetési technológiák jelentőségét a növekvő iszapelhelyezési problémák, az állandóan javuló fajlagos költségek és az egyre szellemesebb, gazdaságosabb égető berendezések fokozottan kiemelik. Ezzel kapcsolatosan a beszámoló említést tett a Tatabányán kifejlesztett porlasztva égetésről, valamint a fűzfői katalitikus elégetésről. A szennyvíziszap kezelési kutatások és technológiai módszerek ismertetése után a fejlődés további irányainál az előadás kihangsúlyozta a szerteágazó részletkérdések és részeredmények komplex nézőpontját, a gyakorlati megvalósítás reális szemléletét, a rokon műveleti tudományok megállapításainak, tapasztalatainak átvételét, a biológiai, fizikokémiai. termikus módszerek helyes arányú alkalmazását, optimalizálását. A „Szennyvíziszap-kezelés" c. tárgykörben az alábbi dolgozatokat nyújtották be: 1. Dr. Kapolyi László: Tszapégetés. 2. Dr. Edward S. Kempa (Lengyelország): Lenszövő üzemek szennyvizének tisztítása és a szennyvíziszap-elhelyezése. 3. Kolonics Zoltán: Vegyipari szennyvíztisztítás iszapjainak megsemmisítése. 4. Prof. Dr. Klaus Mudraek (NSZK): Tapasztalatok az aerob iszapstabilizációval. 5. Németh Árpád, Oláh József: Kísérleti módszerek és eredmények a szennyvíziszap anaerob fermentációjánál. (i. Dr. Ollós Géza: A szennyvíziszap kezelése és elhelyezése. 7. Szilágyi Mihály, Béress Béla, Szemler László: Magas B-12 tartalmú takarmányfehérje előállítása a szennyvíziszap rothasztása során. A rapporteuri összefoglaló után elhangzott hozzászólások közül az alábbiakat emeljük ki: Dr. Edward S. Kempa (Lengyelország) az iszapstabilizációs érték meghatározására kidolgozott módszerükről számolt be, ami a stabilizált iszap szárazanyag ós KOIértékén alapszik. Prof. Dr. Klaus Mudrack (NSZK) ismertette a cellulóz tartalmú aerob iszapstabilizációknál jelentkező igen lassú folyamatokat, amit a eelluláz-t képző baktériumok hiányával magyarázott. Körösmezey IAszló oki. mérnök gépi iszapvíztelenítésre vonatkozó tapaszlalatokról számolt be a tatabányai tárcsás szűrő és a Láng gépgyári kísérleti vákuumdobszűrő alkalmazásával. Kozicz László oki. mérnök ugyanezen témához adatszolgáltatással járult hozzá, miszerint különböző iszapoknál szárazanyagban 10—25 kg/m

2/óra szűrési sebességet, 20% szárazanyagtartalom körüli lepényt, és 200 mg/l lebegőanyagot kaptak. Gálhidy László oki. mérnök az anaerob iszaprothasztás ós a metán-hasznosítás jelentőségét hangsúlyozta különösen nagyobb telepek esetében. A rapporteur válaszában újból kihangsúlyozta a. fermentatív nagyipar tapasztalatainak átvételét, az iszapvíztelenítésnél pedig az előkezelés, a fizikokémiai tulajdonságok mesterséges — kemikáliák adagolása melletti — befolyásolását. A metán-problémánál kiemelte az anaerob lebontás sebességének hőmérsékletfüggését és nagy hőfokon való termoszt álás igen tetemes kalorikus költségeit. III. FIZIKAI ÉS KÉMIAI SZENNYVÍZKEZELÉS 1. Ipari vízgazdálkodási és szennyvíztisztítási problémák KÖSZLEKKÍ101T Az ipar ugrásszerű fejlődése vízigényének jelentős növekedését eredményezte. A növekedés abszolút és relatív értelemben egyaránt fennáll: az ipar vízigénye Magyarországon 1960-hoz viszonyítva mintegy ötszörösre, a teljes vízfogyasztásban részaránya 28%-ról 40%-ra fog emelkedni. A vízfelhasználás növekedése a szennyvízterhelés mennyiségi és minőségi emelkedését eredményezi. Az ipari vízfelhasználás arányának növekedése miatt változik a szennyvizek minősége, összetétele. A biológiailag bontható szervesanyagok részaránya csökken a nehezen, vagy egyáltalán nem bontható anyagok (olaj, detergens, stb.) és mérgek javára. A vízkészletgazdálkodás keretében felmérik egy adott vízgyűjtő terület hasznosítható vízkészletének mennyiségét és minőségét, meghatározzák a vízelosztás optimális módszerét és rendszerét. A szennyvízterhelés mennyiségi és „minőségi" növekedése a felszíni- ós felszín alatti vizek fokozatos elszennyezését eredményezheti. A vizek minőségi védelmét csak hatékony vízminőség- szabályozás biztosíthatja, mellyel meghatározhatók az adott vízfolyás, vagv vízrendszer minőségi korlátai (a vízfolyások terhelhetősége), azaz a befogadóba bocsátható szennyvíz mennyiségi és minőségi paraméterei. A szennyvíztisztítás hatásfokával szemben fokozódó igény a renováció, azaz jó minőségű felszíni víz előállítása. Az ipari szennyvizek széles skálája, a különböző fajtájú (szennyezettségű) szennyvizek egyidejű jelenléte és a szennyezőanyagok speciális jellege — a biológiai tisztítás mellett — új szennyvíztisztítási módszerek és rendszerek alkalmazását teszi szükségessé. Az ipari vízgazdálkodás célja a frissvíz-igény minimalizálása, a felhasznált vízből a káros szenynyezőanyagok kivonása és a víz természetes állapotát megközelítő minőségben történő befogadóba vezetése. A feladat komplex, mivel a rendelkezésre álló vízbázis és a befogadó minőségi igényei a külső vízforgalmat korlátok közé szorítják, a belső vízforgalmat a vízellátás, víztisztítás, gyártástechnológia és szenny víztiszt ítás egymással kölcsönhatásban levő módszereivel és rendszereivel ezen keretek között kell megoldani.