Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Beszámoló az 1971. évi Budapesti Szennyvíztisztítási Konferenciáról

167 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. Beszámoló az 1971. évi Budapesti Szennyvíztisztítási Konferenciáról 11)71 -el új évtized indul, de egyben új 5 éves terv cs a vízgazdálkodás 1985-ig szóló 15 éves programja. A konferencia tehát a legjobb időben összegezte a múlt tapasztalatait és adott ösztönzést a további feladatok kijelöléséhez. A konferencia elnevezésében szereplő „szennyvíztisztítási" jelző még az elmúlt évtized szemléletét idézi. Vízkészletgazdálkodási és vízvédelmi politikánk — a fejlődés törvényszerűségeinek megfelelően -— abból a gondolatból indult ki, hogy országosan egységesített minőségi kritériumok szerint minden szennyvizet azonos mértékben kell tisztítani. Ma már vízügyi igazgatásunk a befogadók aktuális igényéhez igazodó rugalmasabb politika alkalmazásának lehetőségével rendelkezik. A konferencia egyes előadásaiból határozottan kicsendült, hogy a jövő útja a szervezett,,vízminőség szabályozás". Hangsúlyozzuk, hogy „szervezett", tehát olyan területi vízügyi szervek végzik, melyek a korszerű értelemben képesek ezt a szervezési feladatot — a befogadók vízminőségének előírt korlátok között tartását — elvégezni. Bizonyos, hogy ebből a célból a vízügyi igazgatás jelenlegi szervezett formáján is finomítani kell, legalább is azokon a területeken, ahol ez aktuálissá válik. A konferencia, fenti elvek figyelembevételével három témakörben fogta össze a beérkezett előadásokat és hozzászólásokat : I. Vízminőség-szabályozás II. Biológiai szennyvíztisztítás és iszapkezelés III. Fizikai és kémiai szennyvízkezelés. E három témakörön belül 3 + 3 + 2, összesen 8 téma szerepelt, mindegyikét egy-egy témavezető fogta össze. A témavezetői összefoglalók rövidített anyagát, és a vita során elhangzott fontosabb hozzászólásokat kívánjuk a továbbiakban közreadni. T. VÍZMINŐSÉG-SZABÁLYOZÁS 1. Jogszabályalkotás a vízminőség-szabályozásban Dr. HOMONNAY ANDRÁS A vízkészletek elszennyeződésének megakadályozása a műszaki tudományos eredmények gyakorlatban való hasznosítása mellett a modern nemzetgazdaságokban fokozott mértékben kívánja meg a közgazdasági és jogi összefüggések tisztázását. A vízminőségvédelmet szolgáló beruházások több érdekeltre gyakorolt hatása az érdekeltségi arányok megállapítását teszi szükségessé és szabályozni keli az anyagi ráfordítások megosztását. Ez egyaránt érvényes az államon belüli és a nemzetközi jellegű beruházásokra. E tekintetben nemzetközi beruházásnak minősül az is, amely valamely állam területén létesül ugyan, de hatása a partmenti államok közül kettőt, vagy többet is érint. A szennyvíztisztítás műszakilag megoldható, a vízminőség a kívánt szinten tartható, a problémát azonban a beruházások gazdaságossága, illetőleg a sok esetben teljesíthetetlen költségigény határozza meg. A nemzetközi vízgyűjtőkön — az államok teherviselő képességének függvényében — optimalizálni kell azokat a vízminőségvédelmi beavatkozásokat , amelyek hatásukat több állani tekintetében éreztetik. Az optimalizálás természetesen elengedhetetlen az egyes államok nemzeti beruházásai esetében is, ahol csak egy rész vízgyűjtő vízminőségi állapotának karbantartása a cél. A vízkeszletek minőségének jogi védelme két jogágban, az államjogban és a nemzetközi jogban teljesül meg. Az államjogi rendszer kifejlődése közvetlen öszszefüggésben áll a nemzetközi jogalkotással. Míg az államjogi rendszerek determinálják a jövőbeni nemzetközi jogalkotás tartalmát és lehetőségeit, addig a már meglevő nemzetközi jogi aktusok, az ajánlások, a konvenciók bizonyos hatást gyakorolhatnak a nemzeti jogalkotásra. A nemzetközi jognak tekintetbe kell vennie az állami szuverenitást , az államjognak azonban a szuverenitásból eredő jogait a regionális hidrológiai érdekeknek alárendelve kell gyakorolnia. Bár államok feletti vízgazdálkodás-politikai ellenőrző és igazgatási terület létrehozása idő előtti, és ma még nem képzelhető el, a vízkészletek minőségét érintő természettudományos—műszaki, közgazdasági- és jogi kutatómunkát — nemzetközi szinten — már ma e végső cél eléréséhez szükséges igazítani. A vízminőség nemzetközi jogi védelmét a vízkészletek hidrológiai konferenciája folytán a nemzetközi vízgyűjtőkre, mint hidrológiailag ellenőrzés alá vonható egységekre kell kiterjeszteni. A megnyugtató jogi rendezés nem képzelhető el jogilag védett érdek részletes meghatározása nélkül, ezért sürgetően szükséges a vízszennyezés okozta károké s a vízminőségvédelem haszna vízgyűjtőterületen belüli ökonomikus kapcsolatának feltárása. Ennek eredményeként a gazdaságilag optimális és a környezethigiéniai szempontokat értékelő vízminőségvédelmi beavatkozások rendjének elvi megállapítása szükséges. Tudomásul kell venni, hogy a vízkészletek minőségének védelméhez fűződő érdekek nemzetközi jogalkotást kívánnak, ez pedig az állami önrendelkezés részleges korlátozásával jár. A „Jogszabályalkotás a vízminőség-szabályozásban" e. tárgykörben az alábbi dolgozatokat nyújtották be: 1. Dr. Roland Bucksch (Ausztria): A vízminőségvédelem törvényhozási alapjai és végrehajtása Ausztriában. 2. Dr. Homonnay András: Hidroökonómiai kritériumok a vízkészletek minőségének jogi védelmében. 3. Dr. Horváth László: A vízminőségvédelmi jogszabályok alkalmazásának a nehézipari tárca keretében szerzett néhány tapasztalata. 4. Prof. Dr. R. Külz (NSZK): A vizek minőségének jogi védelme az NSZK-ban. 5. Prof. Dr. Peter Stainov (Bulgária): A dnnai államok és a nemzetközi jogi küzdelem a Duna elszennyezése ellen. 0. Dipl. Ing. V. Zeppernick (NDK): A helyi vízgazdálkodás és a nagyvárosok territoriális vezetőszervei közti jogi kapcsolatok rendszere kiépítésének néhány problémája. A rapporteuri összefoglaló után elhangzott hozzászólások közül az alábbiakat emeljük ki: Dipl. Ing. Ander-(NDK) elmondta, hogy 1971-ben az NDK-ban a vizek tisztaságának biztosítása érdekében a