Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Dégen Imre: A vízminőség-szabályozás népgazdasági jelentősége

Dégen I.: A vízminőség-szabályozás népgazdasági jelentősége Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. 165 — a szennyvizek tarozása és —• a tározott szenny víznek a befogadó terhelhetőségét figyelembevevő - időszakos lebocsátása. E vízgazdálkodási beavatkozásokkal az adott térségben a vízminőségvédelem Összehangolt műszaki rendszere alakítható ki. A korszerű vízgazdálkodás rendszerében a lefolyás szabályozása, a. vízgazdálkodási beavatkozások, a vízhozamok térbeli és időbeli módosítását szolgáló vízilétesítmények már nem egyedül a vízkészletek mennyiségi viszonyainak megváltoztatására irányulnak. A vízlépcsők, a tárolók, vízátvezetések építése egyben a víz minőséggazdálkodás, a vízminőségszabályozás fontos elemei, a, szennyvízforrások és a. befogadók közötti kapcsolat optimális szintetizálásának eszközei. A vízmennyiségi és a vízminőségi mérlegek összefüggéseinek, módszereinek kialakítására irányuló kutatások a fejlett vízgazdálkodásban egyre jelentősebb szerepet kapnak. A korszerű vízminőségszabályozást a tudományos kutatás eredményeinek, a magas színvonalú műszaki tervezésnek, a befogadó — mint vízkészlet — vízminőségi igényeinek, valamint a kialak

it ot t vízhozam-vízminőség szabályozó-rendszer szakszerű üzemeltetésének alapjaira kell építeni. Ezért a befogadók jelenleginél differenciáltabb értékelési rendszerét kell megalkotnunk, figyelembevéve azok optimális terhelhetőségét, a hidrológiai viszonyok és a vízminőség kapcsolatát (szennyezés-eloszlás, öntisztulás), amelyek minden vízfolyásnál, sőt azok minden szakaszánál sajátosan vált ozó képet mutatnak. A vízminőségszabályozásnak, a természetes vizek megfelelő minőségi szinten tartásának egyik alapvető feltétele a szennyvizek kellő tisztítása, méginkább az lesz a jövőben és a fokozott követelmények mind az iparban, mind a településeken a többfokozatai tisztítás irányába hatnak. A bonyolult szennyvíztisztítási eljárások során a hatékonyabb megoldásokat a biológiai eljárások mellett a kémiai módszerek fokozottabb használata, a szűrőberendezések tökéletesítése, az ózon és aktív szén szélesebb körű alkalmazása jelentik. A szennyvíztisztítás megoldásában az üzemi és társadalmi érdekek sokszor ellentétesek, és ennek a gazdasági ellentmondásnak a feloldásához, a vizek tisztaságához fűződött társadalmi érdekek érvényesítéséhez a hatékony állami szabályozás, gazdasági szankciók, ösztönző gazdasági érdekeltség alkalmazása és széleskörű társadalmi összefogás szükséges. Hazánkban a vízminőségvédelem műszaki és gazdasági szabályozásának jogi alapjait az 1964ben megalkotott új magyar vízügyi törvény teremtette meg, amelv két alapvető fontosságú rendelkezést tartalmaz: — új üzem, ahol káros szennyvíz keletkezik, megfelelő'szennyvíztisztító berendezés nélkül nem helyezhető működésbe, és a meglevő üzemek szennyvíztisztító berendezéseit a vízügyi hatóságok által előírt határidőre meg kell építeni, — a vizeket káros mértékben szennyezőket bírsággal kell sújtani. A vizek védelmére irányuló rendelkezések azt a törekvést is érvényre juttatják, hogy a termelő tevékenységet környezetünk épségének megóvására figyelemmel kell fejlesztenünk, egyben kifejezésre juttatják azt a követelményt, hogy a szennyvíztisztítást az ipari termelés szerves részének, a termelési technológia befejező fázisának kell tekinteni. A vizek minőségének védelmét nem lehet részintézkedésekre, elszigetelt helyi megoldásokra alapozni. A helyi megoldásoknak be kell illeszkedniük a vízgyűjtőd er ülel egész vízgazdálkodási rendszerébe. Az üzemek és települések helyi vízgazdálkodási folyamatait a hidrológiai rendszerben kell értékelni, követni kell a víz út ját a vízgyűjtőn és az üzemben egyaránt, aktív módon kell befolyásolni a vízgazdálkodás munkafolyamatait. A műszaki megoldások megalapozott meghatározásának elősegítésére indítottuk el az 1960-as évek közepén — a kijelölt vízgyűjtő területek vagy azok célszerűen választott részére —a regionális vízminőségvédelmi tervek kidolgozását, amelyek a legszennyezettebb folyók vízgyűjtőire — mint amilyenek a Séd-Nádor csatorna, Pécsi-víz, Feketevíz, Átalér, a Zagyva, Soroksári Dunaág —- elkészültek. A tervek tartalmazzák mindazon beavatkozásokat, amelyek az érintett vízfolyáson a vízminőség javítására irányulnak. A szennyvízbírság — mint gazdasági szabályozó — megfelelő tartalmat a népgazdaság új, indirekt irányítási rendszerében nyert, ahol a társadalmi érdekek nemcsak jogszabályi és hatósági úton, hanem a gazdasági ráhatás, a közgazdasági szabályozók alkalmazása révén is hatékonyan érvényesíthetők. A vízvédelem akkor lehet teljeskörű, ha nem korlátozódik a műszaki megoldásokra, a hatósági szabályozókra, hanem abban a vízminőség kritériumai, vizsgálati módszerei, a felügyeleti rendszer korszerű megszervezése és a gazdasági szabályozók alkalmazása egységes, összefüggő rendszert alkotnak. A jogszabályok lehetővé teszik a népgazdasági és vízgazdálkodási érdekek fokozott érvényesítését. Erre a díjak progresszivitása, a szigorítás, és — indokolt esetben —az enyhítés lehetőségének törvényes keretei módot nyú jtanak. Például progresszivitás]' szorzó alkalmazható azokkal az üzemekkel szemben, amelyek semmit nem tesznek káros szennyezésük megszüntetésére, ugyanakkor az üzem erőfeszítéseinek arányában a bírság mérsékelhető. 1970-ben mintegy 550 üzem ellen indítottak bírságolási eljárást, és közel 400 millió m

:i szennyvíz kibocsátás után 130 millió Ft. szennyvízI )írságot vetet tek k i. A szennyvízbírság a vízszennyezés megszüntetésére irányuló ösztönző hatása mellett anyagi alapot is teremt a szennyvíztisztító berendezések építésének elősegítésére, elsősorban olyan üzemek részére, amelyek saját forrásaikból is jelentős összeget fordítanak az ilven célú beruházásokra. 1970. évben az üzemek szennyvíztisztító berendezések építésére közel 100 millió Ft támogatásban részesültek. A vízgazdálkodás más gazdasági szabályozói is hatással vannak a vizek minőségének védelmére, mint pl.: az ivóvízhasználati pótdíj, amely az iparvállalatokat víztakarékosságra ösztönzi és ez-