Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

2. szám - Csanády Mihály: A hazai felszíni vizek réz- és cinktartalma

92 Hidrológiai Közlöny 1971. 2. sz, Csanády M.: A hazai felszíni vizek keztek. A Nádor csatorna átlagos cinktartalma is igen nagy, a 2,7 mg/l-es csúcsérték pedig nyilvánvalóan a fűzfői ipari szennyvíz (amely sok cinket tartalmaz!) leeresztésének eredménye. A Tisza réz- és cinktartalma Vásárosnaménynál és még Szolnokon is kicsi, a szegedi, valamivel nagyobb átlagok csak néhány nagyobb értékből adódnak, így nem bizonyítják egyértelműen a koncentrációk jelentős növekedését. A Bodrog réztartalma az összes folyó közül messze a legnagyobb, cinktartalma is nagy, ami — az erős ingadozással együtt — ipari szennyvíz hatására vall. Egy alkalommal (1969. X.) a különleges szagú vízmintában nikkel is kimutatható volt, a cink és a réz maximumát is ekkor mértük. A Hernádon a réz és cink koncentrációja nem volt nagy. 1969 nyarán azonban kadmium és nikkel nyomok is kimutathatók voltak, ami valószínűleg szlovák területről származó ipari szennyvízből származott. A Sajó réztartalma Kazincbarcika előtt erősen megnövekszik ismétlődő lökésszerű hatásra. Miskolcon viszont igen nagy cinkszennyezést kap, az itteni átlagos érték messze a legnagyobb. Kazincbarcikán kadmium és nikkel is jelentősebb menvnyiségben fordult elő (1969. X.). A folyón ismételten, összesen 5 alkalommal észleltünk szerves anyagtól származó polarográfos lépcsőt (—0,7 V-nál), ami szlovák területről eredő ipari szennyezést mutat (nitrovegyület ?). A Bodvában 1966 — 67-ben gyakorlatilag nem tudtunk rezet kimutatni, 1968-ban kisebb, 1069ben viszont már jelentős koncentrációkat mértünk. A Köszörű patak réztartalmát néhány kiugró érték emeli meg. A Zagyvában igen erősen ingadoztak a koncentrációértékek, ami ipari szennyvizek hatására utal. Az eredmények értékelése A vizsgálatok alapján képet alkothatunk a jelentősebb hazai felszíni vizek réz- és cinktartalmáról. A mért koncentrációadatok a későbbi hasonló mérések értékeléséhez összehasonlító alapul szolgálhatnak. A jelenlegi eredmények értékelését nehezíti az, hogy korábban ilyen felmérés hazánkban nem történt, így nincs mihez hasonlítani a mért koncentrációértékeket. Más nyomelemekre vonatkozóan évekkel ezelőtt végeztünk már hasonló felmérést [7, 8], rézre és cinkre vonatkozóan azonban csak a .Balatonra találtunk néhány adatot. A VITUKIban 1967-ben két vízmintában mérték tájékozódó jelleggel a réz és cink koncentrációját [9]. Az ekkor mért értékek az általunk mért átlagoknál kisebbek voltak, de nagyságrendi eltérés nem volt. (Két pontminta eredménye az érdemi összehasonlításhoz kevés.) A nagyobb folyókban és a Balatonban mért átlagos koncentrációk általában nem túl nagyok, egyes esetekben, főleg ott, ahol a koncentrációingadozás kicsi, nagyobbrészt természetes eredetűnek tekinthetők. A mért kiugró maximumok közül egyesek a fentebb ismertetett mintavételi bizonytalanságok miatt nem értékelhetők. Az ismételten jelentkező kiugró értékek és általában az erősen ingadozó koncentrációk sok esetben ipari szennyvíz hatására utaltak. Ahol a szennyezést okozó forrás ismert, vagy ahol a réz és cink mellett más nehézfém is előfordult, a szennyező hatás egyértelműen megállapítható. így cinkszennyezéssel egyértelműen terhelt a Nádor csatorna, a Sajó Miskolcnál, a Bodrog és a Gallai patak (Által ér). A rézszennyezés a Bodrogban és a Sajóban Kazincbarcikánál egyértelműen megállapítható volt. Egyes esetekben a folyó mentén a rézkoncentráció egyértelműen csökkent, így a Dunán Dunaremetótől Budapestig, a Sajón is Miskolc előtt, ami azt mutatja, hogy a réz valamilyen módon kiválik a vízből. Liebmann szerint egyes algák és egyéb vízinövények felveszik a rezet és cinket, így lassan méregtelenítik a vizet [1], természetesen csak addig, amíg a koncentráció a toxikus határt nem éri el. A koncentrációk csökkenése minden valószínűség szerint ennek köszönhető. A felszíni vizek réz- és cinkszennyezése tehát ma még — az említett néhány példa kivételével — nem túl nagy, bár a szakirodalom által az öntisztulásgátlásra megadott koncentrációkat a mért értékek több esetben is megközelítették, ill. elérték. Célszerű a jövőben ezt rendszeresen ellenőrizni, hogy a szennyezés komolyabb jeleinek észlelésekor a kellő intézkedések megtételével (pl. galvánüzemek szennyvizéből a fémhidroxidok kiülepítése) a jelentősebb károsodás megelőzhető, a folyók öntisztító ereje megőrizhető legyen. IRODALOM [1] Liebmann, H.. Handbuoli der Frischwasser-, Flusswasser- und Abwasserbiologie. Jena, 1960. [2] Meinck F., Stooff, II., Koldschütter, II.: IndustrieAbwasser, Stuttgart, 1960. [3] Molnár M.: Kromát szennyezés ásott kút vizében. Hidrol. Közi. 47, 369—70 (1967). [4] Csanády M.: "Nehézfém és ciánszennyezés terjedése talajvízben. Ilidről. Közi., 48, 32—38 (1968). [5] Valér M., Csanády M.: Kontakt szenzibilizálódás kromáttól szennyezett kút, víz tői. Hőrgyógy. és Vener. Szemle, XLIV., 1968—70 (1968). [fi] Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége. Hidrol. Közi. 11, 188—213 (1961). [7] Schiefner K., Csanády M.: Felszíni vizeink urántartalmának vizsgálata. Hidrol. Közi. 42, 255—57 (1962). [8] Schiefner K., Csanády M.: Felszíni vizeink fluor- és jódtartalma. Hidrol. Közi. 43, 521—25 (1963). [9] Felföldy L.: A mezőgazdaság kemizálásának hatása a vizek szennyezettségére. VTTUKT témajelentés, Budapest, 1967. CoflepwaHHe MeflH h miHKa B iiOBepxHOCTHbix BOflax BeHTpHH LIanadu, M. ^JIJI IKMEPEHHFL COFLEPWAHHJI ME«H H MIHKA noBepxHOCTHblX BOfl fíblJlO HCCJlCflOBaHO 3a 6 JieT 510 BOflHHblX npoö, BSÍITMX c 31 MecT 21 BOflOTOKa. Onpeaejiemie Bejiocb c noMoiubio nojiíiporpacjja nocjie crymeHHH B COJTÍIHOH KHCJIOTC. MYBCTBHTEJIBH0CTB iweTOfla B cJiyHae Me^n 20 Mr/ji, a B cjiyqae miHKa 10 Mr/ji. CYMMAPHBIE PE3YJIBTATBI UCCJIEFLOBAHHH COFLEP>KATCN B Taöanqe no BOflOTOKaM II MecTaM B3HTHÍI npoö, yKa3biBaETCH MHCJIO npoö, a TAK>KC HSMEPEUHBIE cpeflmie, MHHHMaJibHbie H MaKCHMajibHbie KOHitempauHH. TaM, R^E TOJIbKO OFLHH pa3 nOJiyMHJlCíl CJIHUiKOM ŐOJlblUOfi MaKCHMVMj OfíOSHaMaeTCÍI B Tafíanne 3BC3flOiIKOl"l. Stíl BCJlH'IHHbl