Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

12. szám - Dr. Takács Sándor: Olajjal szennyezett vizek tisztítása

Dr. Takács S.: Olajjal szennyezett vizek tisztítása Hidrológiai Közlöny 1971. 12. sz. 573 szétosztás. Előnye, hogy a vízi élőszervezetekre kevésbé toxikus. Egyéb szerek alkalmazási területére e közlemény nem tér ki, úgyszintén nem foglalkozik a talajszennyeződés megelőzésével [28], az olajszállító járműveknél alkalmazott biztonsági módszerekkel, az olaj laboratóriumi vizsgálatával és meghatározásával [29, 30, 31] és az olajkatasztrófák részletezésével. Az olajszennyezés toxikus hatásai Az olajtermelés és szállítás növekedése követ keztében a felszíni vizek és talaj véletlen vagv műszaki hibák miatt bekövetkező szennyeződése is megemelkedett [32, 33]. Az igen nagy kapacitású olajszállító tankhajók alkalmazása még inkább növeli a veszélyt. Az olaj és olajszármazékok halakra, valamint vízi élőszervezetekre gyakorolt toxikus hatását számos tanulmány közli. A nyersolaj pl. az osztriga több élet jelenségét gátolja, s a kísérleti állatok jelentős részét órákon belül elpusztítja. Olajjal szennyezett vizekben a víziszervezetek íze és szaga kellemetlen, amely hosszú ideig megmarad. Az Ohió folyóban néhány helyen kifogott hal húsa annyira rossz volt, hogy még a macskák sem fogyasztották el. ízrontóként elsősorban a fenol szerepel. Az olaj változóan toxikus a planktonokra. A DapJmia magnára főleg a magas fenol tartalom károsító. Young néhány halfajta testén és száján papillomákat észlelt (pl. Cynoscion nobilis, Microstromus pacificus, Genyonemus lineatus, Symp/mrus atricauda, Otoplúclium scrippsae. stb.). Kísérletben megfigyelték, hogy a Fundulus pavipinnisnél daganatos elváltozás keletkezik. 12 nap múlva, röviddel ezután el is pusztulnak. A szennyezetlen vízben élő halaknál ilyen daganatos elváltozás soha sem fordult elő. A Tampico Marit és Santa Barbara olajkatasztrófát csak néhány állatfajta élte túl, melyek közül legjelentősebb a Littorina planaxis és Anthopleura xanthogrammica. Az elpusztult állatok között találtak tengeri rákokat, tengeri sünöket, tengeri csillagokat, kagylókat és egyél) kis vízi szervezeteket. A katasztrófa után, mintegy 10 évvel a két túlélő fajon kívül ösízssen 69 féle élőszervezet volt. Halakon vizsgálták a kereskedelmi olajkeverék toxicitását, 8 akváriumban 5—5 sügért, (Koccan saxatilis) helyeztek cl, egy akváriumban a kontroll csoport volt. Azt észlelték, hogy 18,3 °C-os vízben már 10 mg-nál kevesebb olaj is letálisnak bizonyult. Kz azt jelzi, hogy az olajkiömlések helyén a letális koncentrációnak megvan a lehetősége. Néhány kémiai anyag és bizonyos rákos daganatok közötti összefüggés régen ismeretes. Különösen a 3—4 benzpvren és egyéb polycyklikus szénhydrogének játszanak oki szerepet. Az embert különösen a közlekedés okozta levegő szenynveződés veszélyezteti, de a vizek olajszennyeződése miatt az ivóvíz jelentősége is megnőtt. •Borne.fJ és Kiuilc vizsgálatai szerint a talajvízben 0,001—0,010 mikrogramm/1 felszínivízből előállított ivóvízben 0,010—0,025 mikrogramm/1. carcinogen polycyklikus szénhydrogén van. Ez a mennyiség alatta van ugyan a szennyezett levegővel felvettnek (kb. 1 mikrogramm nap), de összegszerűen növeli azt, így a veszélyt is fokozza. Összefoglalás Az olajtermelés és felhasználás állandóan növekszik, ezzel párhuzamosan emelkedik az olajszennyeződés vízen és szárazföldön egyaránt. A veszély csak megfelelő biztonsági berendezések alkalmazásával, a szennyvizek megtisztításával és a felszínivizek profilaktikus óvásával hárítható el. Az olajos szennyvizek tisztítására számos módszer ajánlható; mechanikai, kémiai, illóanyagok leválasztása, flokkulálás, flotálás és biológiai eljárások. Felszíni vizeknél bekövetkezett szennyezések lokalizálhatok mechanikus úszóolajzárakkal, adszorbeáló vagy emulgeáló szerek alkalmazásával . Az olaj a vízi élőazervezetek többségére toxikus hatású, csak néhány fajta élte túl a nagyobb olajkatasztrófákat. A halak érzékenysége változó, de az íz és szaghatások miatt az életben maradtak húsa is élvezhetetlenné válik. Néhány halféleségnél daganatok keletkezését észlelték. Az embernél az ivóvízzel felvett olaj eredetű carcirogen polycyklikus szénhydrogének jelentik a potenciális veszélyt. IRODALOM [1] Zimmermann S.: General Rep. 2, Int. Water Supply Congress Stockholm 1964. [2] Straughan ü., Abbott B. C.: Water Poll. by Oil ' London 1971. 257—263. [3] Gabioch L.: Water Poll. bv Oil London 1971. 245251. [4] 0'Suliivan A. J.: Water Poll. by Oil London 1971. 307—317. [5] Mensah T. A.: Water Poll. by Oil London 1971. 293—307. [6] Re pori Of Technical Sub-Committee: Water Poll. by Oil London 1971. 317—341. [7] Martin A. E.: Water Poll. by Oil London 1971. 153—159. [8] Jagger II.: Water Poll. by Oil London 1971. 5—12. [9] Toms R. G.: Water Poll. 'by Oil London 1971. 1320. | 10] Pásztó P.: Vízgazdálkodás 3, 61-60. 1970. [11] Szabó L.: Hidrológiai Közlöny 1, 6—15. 1969. [12] Magó I.: Hidrológiai Közlöny 7, 1962. [13] Lesenyei G.: Hidrológiai Közlöny /, 145—151. 1966.' [14] Vincze O.: Vízgazdálkodás 2, 50. 1970. [15] Bartha I., Ivicsics F.: Hidrológiai Közlöny 1, 1958. [16] Blokké,• P. C.: Water Poll. by Oil London 1971. 21 - 40. [17] Bcyehok M. !!.: Aqneous Wastes from Petroleum and IVt roehemieal l'lants. John Wilay and Sons London 1967. [ 18] .lones W. M. C.: Water I'oll. bv Oil London 1971. 47—52. [19] Mcgechan A. C.: Water I'oll. by Oil London 1971. 53—68. [20] Whei/tland A. /í.. Water I'oll. by Oil London 1971. 69—77. [21] Toms R. G.: Water I'oll. by Oil London 1971. 89— 98.