Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

11. szám - Csanády Mihály: Medencés teljesoxidációs szennyvíztisztító berendezés technológiai felülvizsgálata

512 Hidrológiai Közlöny 1971. 11. sz. Csanády M.: Medencés teljes oxidációs szennyvíztisztító berendezés szivattyúval kívánta eltávolíttatni. Rövid ideig valóban így emelték ki az iszapot, de az igen nehéz fizikai munkát igénylő műveletet munkaerő hiányában tartósan nem lehetett így megoldani. Az adott esetben a gravitációs iszapvezeték beépítése a kérdést megoldotta. A fölös eleveniszap a berendezésből nem egy állandó, megemelkedett lebegőanyag tartalomként távozott — ahogyan azt elméleti megfontolások alapján feltételezték [20] —, hanem lökésszerűen. Az elúszó iszap mint szervesanyag a tisztítás hatásfokát lerontotta. Olyan eset is előfordult, hogy 300 ml/l iszap volt a „tisztított" vízben, ami 1650 KOI mg/l szennyezést jelentett! Az iszapelúszás általában a baloldali utóülepítőkben kezdődött, aminek magyarázatára majd visszatérünk. A szúrópróbaszerűen végzett vizsgálatok alkalmával mért legfontosabb adatok alapján a 2. ábra igyekszik szemléltetni a berendezés működését ebben az időszakban, bemutatva a nyers és a tisztított szennyvíz szennyezettségét, az eleveniszap koncentrációját {G

s

z) és a tisztított szennyvíz rothadóképességét. A fölösiszap-elvétel megoldása (1966 tavasza) után előfordult, hogy a levegőztető berendezés üzemzavara következtében anaerob állapot következett be. A rothadó iszap a tartós levegőztetés ellenére sem alakult át normális eleveniszappá (1966. VII-IX.). Több alkalommal ment tönkre az eleveniszap a csatornába jutó toxikus anyag miatt (1967). Ilyenkor lazává, felvúvódottá vált az iszap, és néhány óra alatt elúszott a berendezésből. Ezt a toxikus hatás ellensúlyozása céljából alkalmazott erős légbefúvás nem akadályozta meg, sőt a pehelytörő hatás miatt még elősegítette. A toxikus hatást — több esetben egyértelműen bizonyítottan — a repülőgépek WC tartályaiból származó erős fertőtlenítőszer lökésszerű leeresztése okozta. Ennek kiküszöbölésével a probléma úgy látszott, megoldódik. A II. levegőztető medencében tönkrementek a légbefúvó rácsok (az I.-ben a VITUKI javaslatára már korábban kicserélték őket). Az elégtelen légbevitel és a medence egyes részein az elégtelen sebesség okozta lerakódások az eleveniszapot túlterheltté, ill. részben anaerobbá tették; a tisztítási hatásfok is leromlott (1968—69). 1969. júniusában a légbefúvó rácsokat kicserélték. Kis berendezésről lévén szó, az üzemeltetőnek nincs laboratóriuma. Az üzemellenőrzés során csak a levegőztető medencék iszap tartalmát mérték, térfogatosan. Az eleveniszap minőségének romlását így csak ekkor észlelték, ha már a hatásfok is lényegesen romlott: megzavarosodott az utóülepítőben a víz, vagy felúszott az iszap. A jó működést gátló tényezők megállapításában találgatásokra voltak utalva, és a hibák kizárása így elég lassan ment. Részletes vizsgálatok Az üzemeltetés szakszerűvé tétele és a fentebb tárgyalt hibaforrások kizárása után remélhető volt, hogy a berendezés működése tartósan megfelelő lesz. Miután ez nem következett be, részletes vizsgálatokat kezdtünk a zavaró hatások felderítésére. Az alábbiakbaji ezeket a vizsgálatokat ismertetjük —- elemezve a korábbi vizsgálatok eredményét is —, a vizsgálatok alapján tett megállapításokat, intézkedéseket és ezek eredményét tárgyaljuk. A berendezés terhelése A berendezést napi 450 m

3 szennyvíz tisztítására méretezték. A próbaüzem idején a VITUKI 370 m

3/nap mennyiséget mért. A MÉLYÉPTERV 1968 áprilisában jóval nagyobb mennyiséget mért, az órás csúcs volt 63 m

;

!/ó. 1969 szeptemberében és okA MŰKÖDÉST JELLEMZŐ EGYES PARAMETEREK IDŐBELI VALT0ZASA H/<] 500 Gszjff/t, 1965 1966 m 19SS 1PE9 Rothadási

0!, próba IL íj N -3 5 O ö C: C: -a se SS t-i 11 £-5 o Nyersszennyvíz (pont-míníik) + Tisztifvff szennyvíz az I. berendezés ufón x Tisztított szennyvíz a II. berendezés után •. T • • - 1 • . •• H ... 1 •4 r 1 + +

+ + • L' +• _ j + - 7 1 t II. levegőzteti medence - 24 órán belül pozitív 24-48óra között pozitív -Mórán túl negatív 2. ábra. A működést jellemző egyes paraméterek időbeli változása Puc. 2. HJMettemie omdeAbUbix napaMempoe, xapaKmepu3ywu}ux paöomy, eo epeMeuu Abb. 2. Zeitliche Ánderung der die Funktionierung kennzcichnenden einzelnen Parameter