Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

11. szám - Dr. Szirota István: A vízgazdálkodás helye az ágazati kapcsolatok mérlegében

Szirota I.: A vízgazdálkodás helye az ágazati kapcsolatok mérlegében Hidrológiai Közlöny 1971. 11. sz. 501 a termelő ágazatok állóeszközeinek 10%-a és a „Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, Vízgazdálkodás" állóeszközeinek 34%-a. Az ágazat társadalmi termékének értéke 7,0 milliárd Ft. Az 1 Ft állóeszköz értékre 0,11 Ft értékű termelés jut, amely mutatja az ágazat magas eszközigényességét; — a vízgazdálkodás tevékenységei széles körű kölcsönhatásban vannak a termelőerők térbeli elhelyezkedésével és nagy térségek összefüggő szemléletét igénylik. Hűen tükrözi ezt a regionális vízművek kialakulóban levő rendszere is, mivel a növekvő vízigények biztonságos kielégítésének az egyik leggazdaságosabb módszere. Jelenleg az ágazat közműves víztermeléséből 10%-ot a regionális vízművek termelnek; — a vízgazdálkodási tevékenységek nagy beruházásokat igényelnek, a létesítmények gazdasági elavulása és műszaki elhaszálódása más tevékenységekéhez viszonyítva lassúbb. A IV. ötéves tervben mintegy 35 milliárd Ft-ot fordítunk vízgazdálkodási célokra, amely a népgazdaság ezen időszakra előirányzott összes beruházásainak 7,1%-a; — a gyors ütemben emelkedő igényekkel szemben a felhasználható vízkészletek nagysága gyakorlatilag állandó, az újabb igények kielégítése fokozatosan kedvezőtlenebb adottságok mellett, fajlagosan nagyobb ráfordítások árán valósítható meg; — a vízgazdálkodás tevékenységeinek eredménye — amint ez már az előzőekben említést nyert — egyrészt anyagi termék, másrészt anyagi szolgáltatás formájában jelentkezik. E tevékenységek értékelése azonban felvet néhány problémát, mivel egyes tevékenységeknek nincs ára (pl. vízkárelhárítás) és értékét csak a ráfordítások alapján lehet meghatározni, amelyek viszont jelenleg nem az árképzési elvek szerint kerülnek számbavételre. A tevékenységek nagyobbik csoportja rendelkezik ugyan árral, viszont az ár — gazdaságpolitikai meggondolások következtében — eltér az értéktől (közműves vízellátás, szennyvízelvezetés, fiirdőszolgáltatás stb.). 3. A mérlegek különböző fajtái és felhasználásuk a vízgazdálkodásban A népgazdaság egészében, s természetesen a vízgazdálkodásban alkalmazott mérlegek alapvető eszközei a népgazdasági és ágazati tervezésnek, a megalapozott, tudományos gazdaságpolitikai döntések előkészítésénekés meghozatalának, a népgazdasági és ágazati szintű fejlesztési variánsok közgazdasági elemzésének. A mérlegek további felhasználási területe az egyes lezárt időszakokban kialakult változások és ezek okai elemzése, mivel a bázis időszakra vonatkozó mérlegek elemzésének tapasztalatai nagy segítséget nyújtanak magának a tervezésnek is. A mérlegek — akár naturális mértékegységben készülnek, akár értékbeni számításokat tartalmaznak, szembeállítják egymással a forrásokat a szükségletekkel. A népgazdaságban alkalmazott mérlegeket célszerű röviden áttekinteni mielőtt a vízgazdálkodással kapcsolatosan jelenleg használt mérlegek ismertetésére sor kerülne. a) Népgazdasági mérleg, amely értékbeni számításokat tartalmaz az országos és az ágazati tervezés legalapvetőbb eszköze, szembeállítja az anyagi, pénzügyi és munkaerőforrásokat a szükségletekkel, figyelemmel kíséri a termékek mozgását a termeléstől a felhasználásig, a jövedelmek útját keletkezésüktől a végső felhasználásukig, a munkaerő mozgását és a nemzeti vagyon növekedését. A népgazdasági mérleg három fő részből áll: — társadalmi termék mérleg feltárja a társadalmi termék újratermelését, nagyságát, növekedési ütemét, ágazati és tulajdonformák szerinti megoszlását, a termelés és felhasználás arányait, mutatja a társadalmi termék termelésében és felhasználásában bekövetkező szerkezeti változásokat. Készülhet összevont és sakktábla formában, ez utóbbit nevezik az ágazati kapcsolatok mérlegének (AKM); — nemzeti jövedelem mérleg feladata a nemzeti jövedelem termelése és felhasználása közötti összhang vizsgálata, a jövedelmek keletkezésének, újrafelosztásának és végső felhasználásának kimutatása; — összevont munkaerő mérleg feladata a munkaerő felesleg vagy hiány feltárása, felmérése, a felesleg foglalkoztatási lehetőségeinek és a hiányok fedezeti forrásainak felkutatása. b) Anyagi mérlegek rendszere összeállításának szükségességét indokolja a népgazdasági tervezésnek az újratermelésnek naturális oldalról történő alátámasztása, az arányoknak naturális alapon történő vizsgálata (munkatárgyak, munkaeszközök, fogyasztási cikkek). Összeállításuk formája szerint két fajtájuk van: — egyedi mérlegek az egyes termékek mérlegei külön-külön készülnek el; — szintetikus mérlegek a termékek és a népgazdaság ágazatai, valamint az egyéb felhasználók közötti kapcsolatok kimutatását célozzák. c) Pénzügyi mérlegek rendszerébe tartozik a költségvetési mérleg, a lakosság bevételi-kiadási mérlege, a nemzetközi fizetési mérleg, a hitelmérleg. Az előzőekben ismertetett népgazdasági szintű mérlegfajtákon kívül — a teljesség és a tisztánlátás kedvéért — néhány szóval ismertetést kell adni a gazdálkodó szervek, vállalatok, szövetkezetek költségvetési szervek mérlegéről, illetve pénzügyi beszámolóiról is. Ezek minden esetben értékalapon kerülnek összeállításra, s a szerv eszközeit és azok forrásait állítják szembe egymással. Tájékoztatást adnak továbbá a szerv költségeinek, eredményének, készletének alakulásáról. A mérlegbeszámolók alapján értékelhető a szervek gazdasági tevékenysége, működésüknek jó vagy rossz minősége, nyereséges, vagy veszteséges volta, a nyereség felosztása és még sok egyéb, a szerv gazdálkodására, továbbá az állami költségvetéssel való kapcsolatára utaló információ. A vízgazdálkodásban jelenleg használt mérlegek közül a vízgazdálkodási mérleg, vagy röviden a vízmérleg rendelkezik viszonylag hosszabb időszakra visszatekintő gyakorlati tapasztalattal. A