Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

11. szám - Dr. Szirota István: A vízgazdálkodás helye az ágazati kapcsolatok mérlegében

502 Hidrológiai Közlöny 1971. 11. sz. Szirota 1.: A vízgazdálkodás helye az ágazati kapcsolatok mérlegében vízmérleg, amely vízgazdálkodási egységenként egy meghatározott időszak rendelkezésre álló (hasznosítható) vízkészletét állítja szembe a vízigényekkel mind mennyiségi, mind minőségi szempontok figyelembevételével, a népgazdasági anyagi mérlegek rendszerébe sorolható. A különböző népgazdasági ágak tevékenysége mással nem helyettesíthető és ezért alapvető fontosságú anyagának naturális szintű összemérése, a vízkészletgazdálkodás legalapvetőbb eszköze a műszaki és gazdasági tervezés vonatkozásában egyaránt. A másik és jelentőségében semmivel sem kisebb mérlegfajta az ágazati kapcsolatok mérlege (továbbiakban: ÁKM), amelyben 1968. évben először szerepelt a vízgazdálkodási tevékenység önálló ágazatként.( Részletesen a 4. fejezetben kerül kifejtésre.) A vízgazdálkodási szervek — hasonlóan a népgazdaság egyéb szerveihez — ugyancsak elkészítik a mérleg, illetve a pénzügyi (költségvetési) beszámolójukat. A téma tárgyalásánál csak annyit szükséges megemlíteni, hogy ezekben levő adatok, információk igen fontos szerepet töltenek be az ÁKM összeállításában. 4. A vízgazdálkodás és az ÁKM kapcsolata A társadalmi termelés fejlődésével és a társadalmi munkamegosztás kiszélesedésével a népgazdasági ágak, ágazatok között egyre bonyolultabb ós sokrétűbb kapcsolatok alakulnak ki. Á népgazdasági arányok és összefüggések elemzése mindinkább különös jelentőségre tesz szert, amelyet hagyományos módszerekkel elvégezni napjainkban már szinte lehetetlen. A népgazdasági ágak (ágazatok) arányainak kölcsönös összefüggéseit elemző egyik legfontosabb eszköz: az input-output analízis jellegében új szemléleti mód, amely a magyar közgazdaságtudományban közel két évtizede terjedt el. Magyarországon az eddig elkészült mérlegekalapján végzett számítások bebizonyították, hogy az ágazati kapcsolatok mérlegének (ÁKM) a közgazdasági elemző munkában nagy jelentősége van: — tartalmazza a társadalmi össztermék forrásainak és felhasználásának ágazatonkénti részletezését ; — pénzértékben tükrözi az egyes ágazatok, alágazatok termelési és felhasználási kapcsolatait; — megmutatja, hogy egyes ágazatok, alágazatok társadalmi termékének értéke milyen ráfordításokból tevődik össze; — feleletet ad arra, hogy az egyes ágazatok társadalmi termékét milyen ágazatok használják fel, beleértve a végső felhasználásra történő értékesítést is; — megmutatja az egyes termelő ágazatok által létrehozott nemzeti jövedelem értékét és annak arányát a nemzeti jövedelem termelésében; — tükrözi a népgazdaság ágazati szerkezetének arányait; — mindezek a népgazdasági és ágazati tervezési munkában nagy hatékonysággal használhatók fel. Az ÁKM legfontosabb része, amely a termelő ágazatok kapcsolatait mutatja be egymással és a népgazdaság más területeivel az anyagi kapcsolatokon keresztül. A termelő ágazatok, alágazatok egymással közvetlen kapcsolatban vannak, mivel az egyik ágazat felhasználja a másik ágazat termékét. Az ÁKM középső része a termelő ágazatok kibocsátását a vízszintes sorokban; a termelő ágazatok anyagfelhasználásait a függőleges oszlopokban mutatja ki. Az ÁKM alsószárnyán feltüntetett sorok együttes összege — az ún. hozzáadott érték — az amortizációt és az egyes ágazatok által megtermelt nemzeti jövedelmet tartalmazza. — Az amortizáció sorában az összes állóeszköz után a tárgyévben leírt és költségként elszámolt és el nem számolt értékcsökkenés összege szerepel. — A bérek, jövedelmek és társadalmi tisztajövedelem a következőket tartalmazza: a bérek és jövedelmek között kerültek elszámolásra a bérköltségek, az egyéb bérjellegű költségek, a belföldi és külföldi utazási és kiküldetési költségek 50% részesedési alapból kifizetett évközi premizálás, évközi jutalmazás, az újítások díjazása, az év végi részesedés összege, a tanulmányi ösztöndíjak, segélyek és a lakásépítési hozzájárulás értéke, a tiszta jövedelemben szerepel a forgalmi adó, árkiegészítés, nyereség és veszteség, álló- és forgóeszközlekötési járulék, társadalombiztosítási járulék, illetményadó, vállalati termelési adó, egyéb adók és illetékek, bankköltség, telekhasználati díj. Az ÁKM oldalszárnyán szerepelnek az egyes ágazatok kibocsátásaiból az anyagi termelésen kívüli felhasználások: — a nem termelő fogyasztás oszlopa tartalmazza a lakosság végső anyagi fogyasztását és a közösségi rendeltetésű fogyasztást; — a beruházás oszlopában szerepel az üzembehelyezett beruházások értéke és a befejezetlen beruházások állományváltozása, beleértve a saját regieben végzett beruházások értékét is; — a készletváltozás az egyes ágazatok profiljába tartozó termékek készletének változását mutatja ki; — az export oszlopa tartalmazza az egyes ágazatok termékeinek exportját ún. devizaszorzós áron. Az ágazati kapcsolatok mérlegét az anyagi termelés körére vonatkozóan állítják össze, ilyen termelő ágazat a vízgazdálkodás is. (Az ÁKM szerkezeti felépítését az 1. és 5. táblázat szemlélteti.) A vízgazdálkodás, amely a tervezési és statisztikai rendszerben gyakorlatilag mint gazdasági tevékenység már korábban el volt különítve, csak 1968. I. 1-től lett a népgazdaság önálló ágazata a „Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás. Vízgazdálkodás" népgazdasági ágon belül. Ebből következően szükségessé vált, hogy tevékenységeit beépítsük az ÁKM-ben. Egyes tevékenységeinek értéke már a régebbi ÁKM-ekben is szerepelt, pl. a víz-, csatornamű- és fürdő vállalatok tevékenységeinek értékét számba vették az élelmiszeripar egyik alágazatában. De sem a vízügyi igazgatóságok, sem a vízgazdálkodási társulatok, sem az egyéb vízgazdái-