Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

11. szám - Dr. Szirota István: A vízgazdálkodás helye az ágazati kapcsolatok mérlegében

500 Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. VÍZGAZDÁLKODÁS A vízgazdálkodás helye az ágazati kapcsolatok mérlegében Dr. SZIROTA I S T V .í N* I. A vízgazdálkodás önálló ágazattá válásának közgazdasági szükségessége A népgazdasági ágazatok a társadalmi munkamegosztás fejlődése eredményeként a munka tárgyának, a munka eszközeinek, a munka közvetlen céljának megközelítően azonos jellege alapján — közgazdaságilag elkülönült tevékenységeket tartalmaznak, amelyek az újratermelési folyamatnak — az illető ágazatra jellemző sajátos — vonásait, fázisait képviselik. Az újratermelési folyamat ezekben az elkülönült ágazatokban valósul meg. A gazdasági fejlődés, a műszaki haladás, a technikai színvonal növekedése, vagy a gazdaságirányítási rendszerben bekövetkezett változások következtében új ágazatok jöhetnek létre, vagy ágazatok szűnhetnek meg. Olyan új ágazatok keletkezhetnek egyes tevékenységekből, amelek ez ideig egyáltalán nem léteztek, vagy önálló ágazati tevékenységgé válhatnak olyan tevékenységek, amelyek korábban a népgazdaság más ágazataiban helyezkedtek el. A társadalmi munkamegosztás fejlődése során egyes tevékenységeknek önálló ágazattá válása objektív szükségszerűség, a gazdasági törvények által meghatározót t és a társadalom által felismert folyamatok eredményének tekinthető. A vízgazdálkodás önálló ágazatának létrejötte — melynek egyes elemei mád' hosszabb időszakra visszamenően is megtalálhatók voltak a népgazdaság ágazataiban — ezen objektív folyamat szükségszerű következménye volt. A vízgazdálkodás jelentősége világszerte megnövekedett. A termelőerők fejlődése és koncentrálódása, az urbanizálódás, a társadalom szociális és kulturális színvonalának emelkedése a vízkészletek fokozott felhasználásával jár. A növekvő vízigények kielégítését egyre inkább megnehezíti a vízkészletek térbeli ós időbeli változása, a hazai vízkészleteink túlnyomó részének külföldi eredete és a vízszennyeződés növekedésének következtében vizeink minőségének romlása. A vizek kártételei igen gyakoriak és egyre növekvő volumenű ós értékű nemzeti vagyont veszélyeztetnek. Mindezek következtében szükségessé vált a természet vízháztartásának a társadalom vízszükségleteivel való optimális összehangolása, amely csak a műszaki-gazdasági tevékenységek egységes, összefüggő rendszerében valósítható meg. Ez a tevékenység a vízgazdálkodás. A társadalmi-gazdasági fejlődés korábbi szakaszában az egyes vízgazdálkodási tevékenységeket a különböző népgazdasági ágak keretében, kiegészítő jelleggel végezték. A felszabadulást követő gyorsütemű fejlődés a vízgazdálkodási tevékenységek nagymértékű növekedéséi eredményezte, a különböző ágazatokban folytatott vízgazdálkodási tevékenységeknek ós azok fejlesztésének hatékonyabb összefogását, koordinálását tette szükségessé. A vízgazdálkodás iránti társadalmi-gazdasági igények hatására hazánkban korábban következett be — a ma már más országokban meglevő, további kialakulóban levő — az egységes, központilag irányított vízgazdálkodási szervezet kialakulása. Ennek a szervezetnek kell biztosítania valamennyi népgazdasági ág részére a tevékenysége ellátásához szükséges vízmennyiséget, gondoskodnia kell a vizek minőségének védelméről, meg kell védenie a népgazdaság állóalapjait a vizek kártételeitől és tevékenységével lehetővé kell tennie az újratermelés folyamatosságát. * Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. Az elmúlt negyedévszázadban történt fejlődós eredményeként, valamint a gazdasági irányítás reformjának bevezetése során a vízgazdálkodás a népgazdaság önálló ágazatává vált, a népgazdaság egységes ágazal i rendszerében technikailag a „Mezőgazdaság, Erdőgazdálkodás, Vízgazdálkodás" népgazdasági ágon belül helyezkedik el. A vízgazdálkodás a népgazdaságban, az anyagi termelés körében foglal helyet, választ adva azokra a közgazdaságilag el nem fogadható nézetekre, amelyek — nem is nagyon régen — valamiféle kommunális — nem termelő, s nem órtékalkotó — tevékenységnek tekintették. Az a tény, hogy a vízgazdálkodási ágazat termelőszolgáltató tevékenységével a városokban, községekben tömörült lakosság igényeit is kielégíti, a tevékenység jellegén mit sem változtat, mint ahogy az energiahordozók (villamosenergia, gáz, olaj stb.) termelése és szolgáltatása esetén sem kétséges, hogy termelő tevékenység, noha azok egy része is a lakosság fogyasztását szolgálja. A termelő ágazattá válás közgazdaságilag is indokolt voltát bizonyítja, hogy tevékenységei eredményének egy része (ivóvíz, iparivíz, öntözővíz) anyagi termék formát ölt és mint áru a piac közvetítésével kerül a felhasználóhoz (fogyasztóhoz). Az ágazat tevékenységeinek másik hányada anyagi jellegű szolgáltatás (vízkárelhárítás, szennyvízelvezetés ós tisztítás, fürdőszolgáltatás). Meg kell jegyezni azonban, hogy a piaci hatások érvényesülésének más termelő ágazatoktól eltérő sajátos vonásai vannak. 2. A vízgazdálkodás tevékenységeinek csoportosítása és tartalmi meghatározása A vízgazdálkodási tevékenységek — függetlenül attól, hogy azokat a népgazdaság mely ágazatában folvtatják — a következő csoportokra oszthatók fel: a) A lakossági és ipari víztermelés-szolgáltatás (elosztás), amely magában foglalja az ivó- és ipari víztermelését, kezelését, szállítását és elosztását, a szennyvízelvezetést és tisztítást, a csapadékvíz elvezetést, a fürdőellátást és a hévizek különböző célú hasznosítását b) A mezőgazdasági vízhasznosítás az öntözés és a halastavak vízigényét biztosító tevékenység, a víznek a természetes, vagy mesterséges vízfolyásból való kitermelése, a hasznosítás helyéig való szállítása és az öntözendő területen való elosztása. c) A vízkárelhárítás az árvízmentesítési, folyamés tószabályozási, síkvidéki, hegy- és dombvidéki vízrendezési tevékenység, az eseti árvíz- és belvízvédekezési, a helyi vízkárelhárítás. A vízgazdálkodás tevékenységeinek más tevékenységektől eltérő sajátosságai vannak: — ezek a tevékenységek — akár a víznek a természetből való kitermeléséről, felhasználásra alkalmassá tételéről és a fogyasztóhoz való eljuttatásáról, akár a vízkárok elhárításáról van szó, igen jelentős tárgyiasult munkaráfordítást igényelnek. Az ágazat állóeszközeinek értéke 61 milliárd Ft., ami a népgazdaság összes állóeszközeinek 6,0%-a,