Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

10. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

454 Hidrológiai Közlöny 1971. 10'. sz. Vámos R.—Tasnádi R.: Miért nincsenek a Duna holtágaiban [5] Vámos, R.: Inhibition of sulphate reduotion in paddy soil. Nalure. 182. 1688. 1958. [6] Vámos, R.: A H

2S képződés és a klimatikus tényezők szerepe a tömeges halpusztulásokban. Hidrológiai Közlöny. 4. 343—348. 1961. [7] Vámos, R.: The release of hydrogen sulphide from mud. Journal of Soil Science. 15. 1. 103—109. 1964. [8] Veszprémi, B.; Adatok a kénhidrogén okozta halpusztulás ismeretéhez. OMMI Évkönyv. 6. 255— 262. 1964. [9] Woynarovich, K.: A nyári halpusztulások okai. Kisállattenyésztés. 1. 22. 1961. Wliy is there no mass (lecay of fisli in the dead arms of the Danube? R. Vámos—R. Tasnádi Mass decay of fish eaused by H

2S sometimes oeeurs in the dead arms of the rivers Tisza and Körös. The H

2S is förmed by sulfate reduotion in the anaerobie mud and accumulates in the form of iron sulfide. When the air cools down after prolonged hot weather, the conditions in the surface part of the mud again become anaerobie and the iron sulfide is oxidised to sulfuric acid. In the vicinity of the sulfuric acid a large amount of hydrogen sulfide is suddenly released; this rises to the water layer and exerts its poisoning action, and the decay of the fish begins. This decay occurs only in the dead arms of the Tisza and Körös where the mud does not eontain lime. In the dead arms of the Danube the mud contains considerable amounts of finely divided lime which neutralises the forming sulfuric acid, and thus significantly rnoderates the sudden liberation of H

2S which is so lethal to fish. Hence the mass decay has never occured in the dead arms of the Danube. It is therefore recommended to spread lime in the upper reaches of the dead arms, where the decay begins. Dr. Kovács György a Nemzetkö A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség 1971. augusztus 2—14. között Moszkvában tartott tisztújító közgyűlése dr. Kovács Györgyöt, Társaságunk ügyvezető elnökét, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet igazgatóhelyettesét akövetkező ciklusra (1971—1975) főtitkárává választotta. Dr. Kovács György megválasztása tartóssá teszi a Szövetség vezetésében a magyar hidrológusok szerepét és potenciálisan is nagyobb lehetőséget biztosít. Azok a kiváló eredmények, amelyeket a magyar hidrológusok a Szövetség munkájába való intenzív bekapcsolódás óta (Helsinki 1960) elértek, állandósította országunk megbecsülését és hidrológusaink különösen a Nemzetközi Hidrológiai Decennium során egyre jelentősebb munkával vették ki részüket a Szövetség életéből. Dr. Szesztay Károlynak 1967-ben történt elnökké választása jelentette a megbecsülés első, az egész világon kedvezően fogadott kifejezését. Dr. Kovács Györgyben a Szövetség főtitkári posztjára minden tekintetben kiváló rátermettségű személy került. Tudományos munkásságának eredményei, nemzetközi tapasztalatai és kapcsolatai, szaktekintélye, tárgyaló, szervező és irányítókészsége alkalmassá teszi a Szövetség moszkvai közgyűlésén vázolt új célkitűzések megvalósítására. Röviden vázoljuk a Szövetség új célkitűzéseinek néhány részletét. Ezeknek a programoknak megvalósítása egyik főfeladata a Szövetség újonnan megválasztott főtitkárának. A Szövetség minden szakosztálya, néhány viszonylag szűk, de jól meghatározott témát vállal kidolgozásra. A szakosztályok a kiválasztott témák művelését szimpóziumok rendezésével, vagy munkabizottsági munkával, helyzetfelmérő jelentéssel fejezik be. A helyzetfelmérő jelentések megállapítják a téma jelenlegi tudási Hidrológiai Szövetség főtitkára szintjét és kijelölik a további teendőket. A Szövetség mint egy széles alapokon nyugvó nemzetközi szervezet, az adatok összegyűjtésében tud jelentős erőt biztosítani a munkához. Az adatok értékelésének munkájában a Szövetség nem ütőképes, ezért az elgondolás szerint a nemzetközileg összegyűjtött adatok feldolgozását olyan intézetek végeznék, amelyek hajlandók azt elvállalni és megfelelő felkészültséggel is rendelkeznek. Elsők között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet indítja meg a háromfázisú talajok vizsgálata terén az ilyen munkát. A témák kiválasztásában az a szempont érvényesül, hogy azok a Nemzetközi Hidrológiai Decennium, illetőleg a már elkészült hosszúidejű együttműködési programoknak az általános kereteit töltsék ki, ezzel egy-egy építőkövét képezzék, jelentsék a nagy programok tényleges megvalósításának. A Szövetség további célkitűzése a fejlődő országok nagyobb számban való bevonása a Szövetség munkájába. A Szövetség megválasztott új elnökének és főtitkárának afrikai kapcsolatai biztosítják ennek a célki-, tűzésnek maradéktalan megvalósulását. Tudvalevő, hogy dr. Kovács György két évig az UNESCO Afrikai Tudományos Regionális Központjában dolgozott. Ezen idő alatt számos afrikai állammal építette ki tudományos kapcsolatait és az érintett országok vízgazdálkodási problémáiról is mélyreható ismereteket szerzett. A vázolt elvek alapján rövidesen ismertetésre kerülnek az 1971—1975. időszakra a Szövetség által rendezendő konferenciák, szimpóziumok programjai, nemkülönben a kidolgozásra kerülő témák listája. Ezek ismeretében mód nyílik a magyar hidrológusok számára, hogy a Szövetség új célkitűzéseinek megvalósításába az eddigieknél is intenzívebben bekapcsolódhassanak. Dr. Stelczer Károly