Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

10. szám - Dr. Schneider Szilárd: Magastározók és hálózati veszteségek szerepe szivattyútelepek szabályozásánál

Dr. Schneider Sz.: Magastározók és hálózati veszteségek Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. 447 60 H[m] 50 40 30 20 10 0 § § Fogyt § isztós 1 § i ; 1 w u • Üzemi 0 Munki tartomány hat ipont ára 80 240 320 160 Qsz [l/s] 3. ábra. Fojtásos szabályozás jelleggörbéi Puc. 3. XapaKmepmie Kpueue npu 3aejiyufaroujeM peeyAupoeamiu Abb. 3. Kennlinien der Regulierung durch Drosselung ideig maradnak nyitva. Állandó vízvételi helyeken a fogyasztást fojtással csökkentik. Az egyidejűleg nyitott kifolyók eredő keresztmetszete növekvő hálózati nyomással megfelelően szűkül. Szabályozás fojtással Csőhálózat magastározó vagy hidrofor nélkül is üzemeltethető. A szivattyúk párhuzamos kapcsolásával kialakított lépcsők között a munkapont a telep fojtásgörbéjén a fogyasztástól függően magától beáll (3. ábra). Növekvő nyomással csak a hálózat vízvesztesége növekszik, ennek elkerülésére a szállítómagasságnak a hálózat ellátásához igényelt magasságot meghaladó részét a telepen fojtással meg lehet semmisíteni. Az energiaveszteség szempontjából mindegy, hogy a fojtás a szivattyútelepen vagy az előzők szerint a hálózaton történik. A szabályozásnak ezt a módját fojtásos szabályozásnak nevezzük. A fojtásos szabályozás esetén világosan megkülönböztethető a hálózati és a szabályozási energiaveszteség. A hálózati veszteség következtében a vizet a fogyasztói nyomásigény megszabta statikus szint fölé, a veszteség paraboláig, a „jelleggörbék" talppontjáig kell emelni. A parabola és a munkapont, a jelleggörbe és a fojtásgörbe metszéspontja közötti fölösleges nyomásmagasság a szabályozási veszteség egyik tényezője. Ez annál kisebb, minél laposabb a fojtásgörbe. A szabályozási veszteség másik tényezője a szivattyúhatásfok romlása az optimálisnál nagyobb vagy kisebb vízszállítás esetén. (Fordulatszám szabályozáskor a szabályozási energiaveszteség csak a szivattyú és a hajtómotor hatásfokának csökkenéséből adódik.) Hidroíorberendezés A fojtásos szabályozás veszteségeinek csökkentésére kisebb fogyasztócsoportok ellátásánál a klasszikus, az érvénytelenített MSZ 14076 szerinti hidroforberendezés alkalmas. A hidrofortartály is nyomástartó tározó, a helyzeti energiát a légpárna munkaképessége helyettesíti. A hidrofor berendezés tehát egy szakaszos üzemű szabályozás átfolyó magastározóval" (4. ábra). A közbenső tározással a szivattyú üzeme viszonylag kedvező hatásfokú Q—H tartományra korlátozható. Kis fogyasztást a tartály egyedül látja el, a tartályt a szivattyú a szükséges időközökben feltölti. A hidrofor berendezés előnye a rendkívül egyszerű automatika, a szivattyúk vezérlése nyomáskapcsolóval. Ez az előny azonban városi szivattyútelepeken nem érvényesül, mert a szükséges nyomólégüstök költsége fölülmúlja egy segédlégüsttel működő bonyolultabb automatika költségét. A hidroforberendezés alkalmazását csak a fojtásos szabályozással szemben elérhető energiamegtakarítás indokolhatná. A klasszikus hidroforberendezés bekapcsolási nyomása rögzített, értéke a hálózat táplálásához csúcsfogyasztáskor szükséges, tehát a maximális szivattyútelepi nyomás. A teljes évi vízfogyasztást, függetlenül a hálózati veszteségek év- és napszaki alakulásától a rögzített bekapcsolási nyomásmagasság fölé, átlagosan a ,,be" és „ki" nyomásmagasság középértékéig kell emelni. Számottevő energia megtakarítás fojtásos szabályozással szemben általában nem adódik. 20 • 10• Üzemi tartomány határa o Munkapont 80 240 160 4. ábra. Hidrofor üzemi jelleggörbéi 320 Puc. 4. dKcriAyamaifuoiiHbie xapanmepiibie Kpueue audpoffiopa Abb. 4. Betriebs-Kennlinien des Hydrofors