Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

10. szám - Dr. Schneider Szilárd: Magastározók és hálózati veszteségek szerepe szivattyútelepek szabályozásánál

448 Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. Dr. Schneider Sz.: Magaslározók és hálózati veszteségek Nyomástartó magastározó A 4. ábra változatlan marad, ha a hidrofor­tartályokat egy átfolyó nyomástartó medencével helyettesítjük. A szivattyúkat ebben az esetben nem a nyomás, hanem a medence vízállása vezérli, a veszteségek ugyanakkorák, mint hidrofor beren­dezéssel. A veszteségek csökkenthetők, ha ,,be"— ,,ki" kapcsolási határokat üzemközben a fogyasz­tástól függően automatikusan változtatjuk. E célra különösen a viszonylag kis keresztmetszetű henge­res víztornyok lennének alkalmasak. Átfolyó nyo­mástartó tározó azonban ezzel a kedvezőbb vezér­léssel sem használatos, mert azonos mérvű meg­takarítás érhető el a magastározó hidraulikailag kedvezőbb és nagyobb biztonságot nyújtó „háló­zati" telepítésével. A szivatyúk üzemeltetését nyomástartó tető­tározóval egy korábbi tanulmányban részletesen ismertettük. Ehhez kapcsolódó példánkban há­rom szivattyú együtt a csúcsfogyasztást tározó nélkül is ellátja (5. ábra). Amint a fogyasztás csökken, a három szivattyú tölti a tározót. Tározó­val együtt két szivattyú egyedül is képes fedezni a csúcsfogyasztást, a tározó magasságát így válasz­tottuk meg. Amint a medence leürült, indul a harmadik szivattyú is. Kis fogyasztású időszakban egy szi­vattyú egyedül tölti a nyomástartó medencét. Ezekhez az üzemállapotokhoz tartozó szélső mun­kapontok határolják az üzemi tartományt. A fajlagos energiafogyasztás, illetve veszteség­magasság a két szivattyú üzeménél számottevően kisebb, mint a három párhuzamosan kapcsolt szivattyú esetén. A különbözet mértéke tehát első­5. ábra. Nyomástartó tározó üzemi jelleggörbéi Puc. 5. SxcnAyamaifuoHHbie xapanmepnbie Kpueue mnopnozo aKKyMyAnmopa Abb. 5. Betriebskennlinien des druckbestandigen Speichers sorban attól függ, a fogyasztás mekkora hánya­dát lehet két, illetve egy szivattyú egységgel el­látni. Ezt a fogyasztás év- és napszaki ingadozása szabja meg. Hálózati kiegyenlítő magastározó A bevezetőben már ismertettük, hogyan alkal­mazkodunk kiegyenlítő magastározóval a napon­ként változó fogyasztáshoz. Ha a napszaki fogyasz­tásingadozást a tározó kiegyenlíti, a szivattyútele]) fogyasztás alakulásától függetlenül állandó víz­mennyiséget szállít: Q S 2=állandó [l/s] A fojtásos szabályozáskor a szivattyútelep üzemi tartományát a legkisebb minQ mi n és a legnagyobb max Q mi n fogyasztás határolja. Hidroforberende­zés esetén ennek a tartománynak alsó határa meg­emelkedik, mert egy szivattyúegység teljesítmé­nyénél kisebb fogyasztást a hidrofortartány látja el. Nyomástartó tározó a szivattyútelep üzemi tartományát tovább szűkíti azzal, hogy a felső határ max Q mi n helyett max Qh a legnagyobb órafogyasztás. Az egy órán belül jelentkező rövid csúcsokat nyo­mástartó tározó kiegyenlíti, hidrofortartány azonban nem! Kiegyenlítő tározós üzemben a szivattyútelep üzemi tartománya elvileg egyetlen Q s z értékre zsugorodik össze. Ennek megfelelően a hálózati jelleggörbe sereget kiegészítjük a 6. ábra szerint Q Í S=állandó értékek­nél húzott f üggőleges egyenessel. A napszakkal változó fogyasztástól függően az állandó Q s z vízmennyiség betáplálásához külön­böző szivattyútelepi szállítómagasság szükséges. A hálózati jelleggörbesereg metszéspontjai a állandó függőlegessel adják a szükséges szállí­tómagasság „skáláját". Legnagyobb a szállítómagasság igény a medence töltésekor, legkisebb a csúcsfogyasztás idején. Ek­kor a szállítómagasság kisebb is lehet a kiegyenlítő medence fenékszintje megszabta magasságnál. A szivattyútelep munkapontját, a fojtásgörbe és az illető fogyasztáshoz tartozó jelleggörbe met­széspontját szabályozással a Q s z=állandó függőle­gesen kellene tartani. Ehhez ideális a fordulatszabá­lyozás, mert nem kell a szabályozás miatt a telep teljesítményét, megnövelt beruházási költséggel a max. napi átlagfogyasztásnál nagyobbra méretezni. Általában a szállítómagasság szabályozására gép­váltás használatos. Gépváltáskor a munkapont, a dinamikai jelen­ségektől eltekintve, a hálózati jelleggörbe mentén a (> s 2=állandó függőleges mellett az egyik szi­vattyú fojtásgörbéjéről a másik szivattyú fojtás­görbéjére helyeződik át (6. ábra). Előnyösek me­redek jelleggörbéjű szivattyúk, ezek vízszállítása szabályozáskor csak kis mértékben lépi túl az átlag fogyasztást. A szivattyú bekapcsolása menet­rend szerint történik, kikapcsolását a medence vízszín magassága vezérli. Megtakarítás a szivattyútelep és a hálózat be­ruházási költségeiben és a villamos energia hálózat

Next

/
Thumbnails
Contents