Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
10. szám - Dr. Schneider Szilárd: Magastározók és hálózati veszteségek szerepe szivattyútelepek szabályozásánál
446 Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. Dr. Schneider Sz.: Magastározók és hálózati veszteségek l0,00 200 ÖÍZ P/s] 1. ábra. Párhuzamosan üzemelő szivattyúk jelleggörbéi Puc. 1. XapaKmepHbie Kpueue napanMAbno paöomawufuü mcocoe Abb. 1. Kennlinien der parallel arbeitenden Pumpen magasság-igény és rögzített az az arány, mely szerint a fogyasztás az egyes csomópontokra eloszlik. Ezekkel az adatokkal meghatározott hálózat jelleggörbéit a fogyasztás értékével mint paraméterrel jelleggörbeseregként ábrázolhatjuk. Független változó a telep vízszállítása Q s z [l/s], a fogyasztás és vízszállítás közötti különbözetet a magastározó szolgáltatja, illetve tározza. A függő változó a szivattyútelepen a független vóltozóként adott vízszállítás betáplásásához szükséges H [m] abszolút (hasonlító sík feletti) nyomásmagasság (2. ábra). Adott fogyasztás mellett több víz betáplálásához nagyobb, kevesebbhez kisebb nyomás szükséges. A szivattyútelepi nyomás mindaddig csökkenthető, amíg a hálózat valamely csomópontján a nyomás a nyomásigényig süllyed. A nyomással a betáplálható mennyiség is csökken és a magastározó igénybevétele növekszik. A minimális Q s z — H értékpár az illető fogyasztáshoz tartozó jelleggörbe alsó végpontja. A hálózati jelleggörbesereg a magastározó vízszínéhez kötött, azzal együtt tolódik el függőlegesen! Ha a hálózat valamennyi csomópontján az abszolút nyomásigény azonos, a hálózati szivattyútelep „statikus" szállítómagassága a szívott vízszint és az absz. nyomásmagasságigény megszabta szint közötti magaság. A statikus szállítómagasság meghatározásakor tehát a magastározó szintje nem mértékadó! A teljes szállítómagasságnak a „statikus" magasságot meghaladó része a veszteségmagasság. Ez fedezi a hálózat energiaveszteségét, továbbá a magastározással és a szivattyútelep szabályozásával kapcsolatos veszteségeket. A hálózati jelleggörbesereg tervezéskor számítógéppel [1], határozható meg. Ha a hálózat adatait rögzítjük, a hálózati magastározó elhelyezését azonban változtatjuk, határátmenetként az átfolyó tározóval illetve magastározó nélkül üzemelő hálózat „jelleggörbeserege" adódik. Ha a hálózati tározót egyre közelebb telepítjük a szivattyútelephez a jelleggörbesereg egyre laposabbá válik és az egyes görbék egyre közelebb kerülnek egymáshoz, végül is egy a szivattyútelepen épült átfolyó magastározó jelleggörbéjét nyerjük egyetlen, a vízszint magasságában húzódó, vízszintes egyenest (4. ábra). Az átfolyó tározó fenékszintjének magasságát az a követelmény szabja meg, hogy csúcsfogyasztás időpontjában is biztosítsa az összes csomóponton a szükséges nyomást. Másik határátmenetként a hálózati tározót egyre távolabbra helyezzük a szivattyúteleptől és a fogyasztóterülettől. A növekvő távolsággal a jelleggörbesereg egyre meredekebb lesz. A végeredmény a magastározó nélkül üzemelő hálózat, függőleges egyenesek alkotta ,,jelleggörbeserege" (3. ábra). Az egyes „jelleggörbék" talppontjai egy parabolán helyezkednek el, ez az illető fogasztás ellátásához szükséges szivattyútelepi nyomásmagasság, a statikus és a hálózati veszteségmagasság összege. Az átfolyó magastározóval más, bővebb hálózat gazdaságosabb, mint hálózati tározóval. A tározó szintje is eltérő. Az átfolyó magastározóhoz tartozó és a magastározó nélkül üzemelő hálózat gazdaságos átmérői közel azonosak. Példáinkban mindezt figyelembe vettük. Magastározó nélkül a csőhálózat adott időpontban egy adott vízmennyiséget és szállítómagasságot igényel. A fogyasztás tendenciájában akkor sem növekszik, ha a telep szállítómagassága az igényelt értéket meghaladja. Növekvő hálózati nyomással ugyan a háztartási kifolyókon több víz folyik ki, a kifolyók azonban ennek megfelelően rövidebb vízszint 1 100 150 200 Qsz [t/s] 2. ábra. Hálózati jelleggörbesereg Puc. 2. Pad xapaKmepmix Kpueux e cemu Abb. 2. Netz-Kennlinienschar
