Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

10. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Sárváry I.: Karsztvízszint-süllyedés a Dunántúli Középhegységben Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. 437 len, so erhalten wir für die einzelnen Perioden graphische Erfahrungebeziehungen (Ahtí. 3). Den höchsten Wert der sieh auf verscliiedene Perioden beziehenden Kurven der am grösseren Teil des Gebirges befindliehen Beobachtungsbohrungen bezeichnen jene drei Beobachtungsbohrungen (Basisbrunnen), die auch in 1968 vom Einfluss der Grubenwasserentnahine noch frei waren. An dem sich gut absondernden nordwestlichen Teil des Gebirges waren die auf die gleiche Periode fallenden Schwankungen um ungefáhr 15% grösser). Wenn wir den Durchschnitt der in den Basisbrunnen in je einer Periode gemessenen Ánderungen als eine Einheit betrachten, so habén wir die Erfahrungskurven in Richtung zur Ordinate eingeschrumpft. So erhielten wir die Abb. 4. Die Kurven der Abbildung 4 zeigen, wenn in gegebener Periode das Wasserniveau der Basisbrunnen um eine Einheit gesunken ist (oder sich erhöhte), um welchen Anteil sich der Wasserspiegel der auf niedrigeren Wasseroberfláchen befindlichen Beobachtungsbohrungen geandert hat. (Auf dem sich absondernden nordwestlichen Teil des Gebirges diente ein separater Basisbrunnen als Grundlage für den Vergleich der Wasserspiegelschwankungen). Die umgrenzenden Linien des durcb die Kurven der Abb. 4 eingenommenen Streifens zeigen die zur einheitlichen Niveauánderung der Basisbrunnen gehörenden Anderungs-Extremwerte an den sich an verschiedenen goedátischen Höhen anordnenden Wasserniveaus auf Einfluss der Naturfaktoren. Durch Zeichnen dieser umgrenzenden Linien erhalten wir die Abb. 5. In der Abbildung 5 bezieht sich der untere Streifen auf die Hauptmasse der Berge und auf den nordwestlichen Teil des Gebirges bezieht sich der obere Streifen. Die tatsachliche Anderung des Karstwasserspiegels habén wir in der sich auf das hydrologische Jahr 1967— 68 beziehenden Abbildung 3 angeführt. Diese Niveauanderungen wurden durch die gemeinsame Wirkung der Naturfaktoren und der menschliehen Tatigkeit hervorgerufen. Wenn wir aus den an den verschiedenen Höhenpunkten der Wasseroberfláche eintretenden Ánderungen das Maximum der Einflüsse der möglichen Naturfaktoren mit Verwendung der Abbildung 5 in Abzug bringen, so erhalten wir die Abb. 6. Die residualen Ánderungen widerspiegeln schon vollstandig den Einfluss der menschliehen Tátigkeit, der künstlichen Wasserentnahme. Die Abb. 8 zeigt die in Abbildung 6 veranschaulichte Karte und die Was6erentnahmen. In A bb. 9 habén wir die auf Einfluss der menschliehen Tatigkeit, der künstlichen Wasserentnahme, in der Periode zwischen 1960—1968 eingetretenen Wasserspiegelsenkungen angeführt. Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető: Dr. VÁGÁS ISTVÁN Árvízjeles emléktábla avatás Szegeden, az lí(70. évi nagy tiszai árvíz évfordulóján A MTESZ Csongrád Megyei Csoportja, a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Csoportja, Szeged megyei város tanácsa, valamint az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság rendezésében 1971. június 2-án Szegeden Vásárhelyi Pál szobrának talapzatán árvízjeles emléktáblát avattak. Az emléktáblán meghúzott vonal a 961 cm-es tetőző szint magasságába került, és erről látható, hogy Szeged város főterén mintegy 2 in-es elöntést eredményezhetett volna az 1970. évi tiszai árvíz maximális vízszintje. Az emléktábla az 1879-ben lezajlott katasztrofális szegedi árvíz emléktáblái után az első olyan árvíz-megjelölós, amely nem tényleges elöntést, hanem elhárított fenyegetést mutat. Az emléktábla avatásán Dévény István, a Szegedi Csoport elnöke mondott rövid beszédet az alábbi szöveggel: A szobor, amelynek talapzatán a múlt évi hatalmas tiszai árvízre emlékeztető táblát elhelyeztük, annak a férfiúnak állít emléket, aki hazánkban elsőnek ismerte fel a múlt század első évtizedeiben a Tisza folyó egységes szabályozásának szükségességét, s akinek gondolatai nyomán az első lépések, a tervezésnek első fázisa megindult, aki azonban korai halála miatt a végrehajtásban közreműködni már nem tudott. Az utána következő vízügyi generációk azonban Vásárhelyi Pál példája, az ő útmutatása, az ő gondolatai nyomán építették ki azt a nagyszabású, egész Európában szinte egyedülálló munkát, amit a Tisza folyónak szabályozása jelent. Míg a szabályozás előtt a legkisebb tiszai áradások is a folyó völgyének sok 10 ezer holdját öntötték el ós szinte elmocsarasították a folyó környékét, míg korábban az évtizedenként 2-3-szor is megismétlődő elárasztások miatt a Tisza folyó völgyének lakottsága rendkívül gyér volt és az itt élők is leginkább csak halászattal, pákászással, vagy külterjes mezőgazdasággal foglalkoztak, a szabályozási munkák keresztülvitele után, az árterületeken megindult a mezőgazdaság nagyszabású fejlődése, helyenként jelentékeny ipar fejlődött és a lakosság lélekszáma évtizedről-évtizedre igen jelentékenyen megnőtt. Csak példaképpen mutatok még rá, hogy itt Szegeden is a szabályozás előtt a város környéke teljesen el volt mocsarasodva, csak három kiemelkedő pont: a palánk (a jelenlegi szűkebb belváros), a felsővárosi ós az alsóvárosi templomok környéke volt az a biztos magasabb pontja a városnak, ahová az áradások alkalmával a város lakossága menekülni tudott. A szabályozás azonban nem jelentett, sőt még manapság sem jelent száz százalékos biztonságot. A természet erőinek jelenleg még szinte kiszámíthatatlan játéka, a kedvezőtlen körülményeknek előre nem ismert összejátszása még a legtökéletesebb árvízvédelmi művek mellett is veszélyeket rejthet magában és azok elhárítása csak a legnagyobbfokú éberséggel, a legtökéletesebb szervezettséggel, kitartással és munkával történhet meg. A szabályozási munkák végrehajtása, tehát közel egy évszázad óta a folyó támadása, az árvízszintek emelkedése, és a veszélyes helyzetek többször megismétlődtek. Sőt több ízben, kiváltképpen a szabályozási munkák megindulását követően gátszakadások figyelmeztettek arra, hogy a munkák végrehajtásánál a legnagyobb óvatossággal kell eljárni, az árvódekezéseknól pedig a legtökéletesebb szervezettséggel és előrelátással lehet csak úrrá lenni a természeti elemek támadásán. Ismeretes Szeged város 1879. évi tragédiája, amikor a város épületeinek 95%-a rombadőlt ós amikor a lakosság nagy része hónapokon keresztül a távolabbi magasabban fekvő községekben, illetve az akkori várban ós környékén talált menedéket. Más lapra tartozik, hogy egész Európa segítsége, az ország népének összefogása és Szeged lakosságának szorgalma, egy-két évtized alatt a romokból jobb elrendezésű, a jövő fejlődésének lehetőségeit jobban szemmeltartó várost épített fel. A katasztrófák azonban reámutattak arra is, hogy a folyó mentén csak a legnagyobb éberséggel lehet úrrá lenni az elemek támadásán és annak a szervezetnek, amely a védekezés gyeplőjét kézben tartja állandóan (Folytatás a 459. oldalon)