Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dr. Marjai Gyula: A sávos öntözés vízadagolásának megállapítása

394 Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. A sávos öntözés vízadagolásának megállapítása Dr. MARJAI GYULA* Bevezetés Sűrűsorú növények nagyüzemi öntözésénél a sávos csörgedeztető öntözés terjedt el. Az öntözőtábla a megfelelő gépi eszközök segítségével olyan sávokra osztható, amelyeken belül az öntözővíz az ideiglenes csatornából kiadagolva vékony lepel formájában halad végig és beszivárogva biztosítja a növények vízigényét. Az öntözés végrehajtása akkor jó, ha a kiadagolt víz egyenletesen kerül szétosztásra a sávon belül. Sávos csörgedeztető öntözésnél nehézségek tapasztalhatók az öntözővíz mennyiség egyenletes elosztása terén. Ez a nehézség abból adódik, hogy a különböző adottságokhoz az egyenletes elosztást biztosító adagolási elemek meghatározásának módszere hazánkban nincs kidolgozva. Az előre meghatározott öntözővíz-mennyiség egyenletes kiadagolásának jelentősége kettős. Olyan helyeken, ahol a kívántnál lényegesen kevesebb, vagy semmi víz nem jut, a növény károsodása lép fel. Ugyancsak kárt okoz a nagy vízmennyiség jelenléte is, mert a felesleges vízborítás hosszabb ideig is jelentkezhet. Az adagolás helyes végrehajtása akkor biztosítható az üzemelők részéről, ha rendelkezésre áll olyan öntözési segédlet, melynek segítségével egyszerű eszközökkel különböző talaj és domborzati adottságok esetén az egyenletesség biztosítható. Szükséges volt ezért szabadföldi és laboratórumi kísérletek alapján tisztázni az öntözés technológiáját, leírni a vízmozgás legfontosabb törvényszerűségeit és a gyakorlat által könnyen kezelhető öntözési segédletet kidolgozni. Az adagolási elemek meghatározásához egyszerű helyszíni vizsgálat szolgál alapul, az így kapott mérőszámhoz a segédlet megadja az egyenletes elosztást biztosító elemek nagyságát. A sávos öntözés végrehajtásához szükséges segédlet kidolgozása kiterjedt szabadföldi kísérleteket és méréseket igényelt. Az egyenletes vízadagolás meghatározott vízborítás esetén függ a sáv szélességétől és hosszától, az adagolt vízsugártól és az adagolási időtől. A sávméretek az eddigi kísérleti és üzemi gyakorlatok alapján kialakultak. Szükséges ezért, hogy az összefüggések tisztázása ezekhez a méretekhez igazodjon. Az összefüggések tisztázása érdekében különböző adottságok mellett, eltérő öntözési elemekkel végrehajtott mérések adatait határoztuk meg. Alapelv az volt, hogy a kidolgozásra kerülő segédlet adatainak támaszkodnia kell az üzemi körülményekre, ezért kapcsolatban kell lennie a végrehajtandó öntözés adottságaival. Az adatok tehát nem vonatkoztathatók el az öntözendő területtől. Ebből az következik, hogy a segédlet alkalmazásához nem mondhatunk le valamilyen egyszerű helyszíni vizsgálat elvégzéséről az öntözés megkezdése előtt. Ennek a helyszíni vizsgálatnak * Öntözési Kutató Intézet, Szarvas. célja az, hogy általa jellemezve legyenek az öntözőtábla esési, nedvességi, érdességi stb. adottságai. A vízmozgás törvényszerűségeinek megközelítése 1. Az egyszerűsítő feltevések általános indoklása A bevezetőben megadott cél, a különböző körülmények között egyenletes beázást biztosító öntözési elemek meghatározása érdekében, első és legfontosabb feladatunk a sávban végbemenő vízmozgás törvényszerűségeinek megközelítése volt. E törvényszerűségek vizsgálatában, laboratóriumi körülmények között, az elmúlt években már igen szép eredmények születtek, így Intézetünkben is, de elsősorban a Műszaki Egyetemen, ahol Bozóky Szeszich Károly kutatásai számos elméleti kérdés tisztázását vitték előbbre. Itt ismertetett kutatásaink során, messzemenően igyekeztünk ezeket az eredményeket felhasználni. Ez kétségtelenül bizonyos segítséget jelentett feladatunk megoldásában, de ugyanakkor, nekünk ebben az esetben a kérdések eléggé eltérő módon való megközelítését kellett választanunk. Célunk távolról sem a probléma elméleti szempontból egzakt megoldása volt. A feladatnak megfelelően olyan megközelítő megoldást kellett találnunk, amely ha nem is egzakt, de lehetővé teszi az eredmények közvetlen gyakorlati felhasználását. Az egyszerűség és alkalmazatóság érdekében engedményeket kellett tennünk az egzaktság rovására. Az egyszerűsítések jogosságának elbírálása érdekében ilyenkor mindig megvizsgáltuk, hogy az alkalmazott egyszerűsítő feltevések, ill. az azokból levezethető eredmények, összhangban állnak-e a kísérleti adatokkal. Csak abban az esetben alkalmaztuk az egyszerűsítést, ha annak következményei nem kerültek ellentmondásba a kísérleti adatokkal. Feladatunk legnagyobb nehézségét éppen az jelentette, hogy egyszerűsítő feltevéseink ne menjenek túl azon a határon, ameddig még kísérleti adatokkal igazolhatók, vagy legalábbis valószínűsíthetők, de az egyszerűsítés mégis elegendő legyen, hogy a megoldást könnyen kezelhető explicit alakban lehessen megadni, ami pedig a gyakorlati alkalmazás elengedhetetlen feltétele. Eredményeink gyakorlati alkalmazásakorugyanis eleve nem támaszkodhatunk másra, mint az adott terepen elvégzendő egy-két egyszerű mérés eredményeire. Ilyen mérési eredmények alapján azonban nincs lehetőség arra, hogy egy bonyolult számos ismeretlen paramétert tartalmazó egyenlet felhasználásával határozzuk meg az öntözési elemeket. Másrészt ilyen mérésekkel eleve csak igen durván jellemezhetjük az adott terep adottságait. Ez amúgyis illuzórikussá tenné egy elméletileg nagyon pontos modell alkalmazását. Fentiek előrebocsátása után rátérünk a kiinduló feltevések és az azokból levezetett megoldás ismertetésére.