Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dr. Rónai András: A Tiszavölgy felszíni üledékei

Dr. Rónai A.: A Tiszavölgy felszíni üledékei Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. 373 amilyen a környékbeli futóhomok. Az alföldi futóhomok túlnyomó része ugyanis uralkodóan 0,1— 0,2 mm átmérőjű szemekből áll (aprószemű homoknak mondjuk). Ez a szemnagyság (jelzése 223) az ártéri homoküledékek között is legnagyobb aránnyal szerepel. A Közép-Tisza mentén gyűjtött 28 000 mintából 32% volt homok. 60%-on felüli homokfrakció volt a minták 18%-ban, a többi mintában homokliszt vagy finom kőzetliszt frakció is jelentős súlyarányt (15%-on felül) képviselt. A túlnyomóan homokszemekből álló halmazok 1 /5 része volt uralkodóan durva és középszemű, ill. finomszemű homok, 4/5 része pedig aprószemű. A durva homokminták aránya egy százalékot sem tett ki, a középszeműeké (0,2—0,5 mm 0) két százalékot, a finomszeinűeké (0,06—0,1 mm 0) egy százalékot. A szemcsemegoszlás a következőképpen igazít el a homokok származásának megítélésénél. A típusos futóhomok nagyon osztályozott. Az uralkodó szemcsefrakció súlyaránya (területünkön a 0,1— 0,2 mm-es kategória) 50—80%-ot ér el. A többi rész túlnyomóan finomhomok és középszemű homok, tehát az aprószemű homok két szomszédos kategóriája. Agyag és finom kőzetliszt frakció nincs az anyagban, vagy csak jelentéktelen mennyiségben. A folyóvízi homok rétegesen települ. Egy-egy réteg szemcséi igen osztályozottak lehetnek, de éppen a rétegzettség miatt a mintákban rendszerint kevert anyaggal van dolgunk. Folyóvízi homokban az uralkodó szemcsenagyság mellett jelentős lehet a durvább vagy finomabb frakció. Finom kőzetliszt (iszap) mindig van a folyóvízi homokban. Az 5. ábra az Alföldön legelterjedtebb aprószemű homokok szemcseeloszlását mutatja be. Az ötszögű diagram az átlagos eloszlást az integrálgörbék közé fogott mező, a szemeloszlási görbesereg szélső értékeit jelzi. Az ábrán felül az aprószemű folyóvízi homok, alul az aprószemű futóhomok szemeloszlása látható. 23. Eléggé elterjedt képződmény a Tisza völgyében és általában az Alföldön a homoklisztes homok. A földtani térképezők löszös homoknak nevezik. Löszvidékeken gyakran keveredik a két képződmény, de előfordul folyóvízi üledékként is. Az uralkodó homokrészleg nagyrészt finom homok. Jelzésrendszerünkben a homoklisztes finomhomok a 23 számot kapja. Gyakoribb a Tisza-völgyben az olyan homoklisztes homok, amelynek szemcséi közt a finom kőzetliszt (iszap) frakció is jelentős, nagyobb súlyarányt képvisel 15%-nál. Énnek a képződmények a jelzése 234. Több tízezer minta közül a Közép-Tiszavölgyben a minták 5%-a volt homoklisztes (löszös) homok (23) és 7%-a iszapos löszös homok (234). A homokliszt és homok keveredése mindenütt megtalálható, ahol homokrétegekre lösz (pl. a Tiszántúlon) települ, vagy homokdűnékben, ahol lösz és futóhomokrétegek váltakoznak (Duna— Tisza köze). A legkevésbé egységes képződmény ez. Az agyagfrakció 3—12% között, a finom kőzetliszt (iszap) frakció 5—15% között, a homokliszt frakció 15—42% között változhat benne. Mégsem 223/fo, I AGYAE I ISZAP \HMSZT\ HOMOK | Homokliszt [3] 223/eol. — — m y/ ——• 07. r h A 4 5. ábra. A Tiszavölgy típusos aprószemű homokjai 223/fo AprószemC folyóvízi homok 223/eol Aprószemű futóhomok Puc. 5. Tunoebie MeAK03epmicmbie necKu e doAune p. Tuca 223/fo MeAK03epHucmbiü penmm necon; 223/eol MeAK03epHucmbiü óeeyujuü necoK Abb. 5. Typisclie kleinkörnige Sande des Tisza-Tals 223/fo kleinkörnlger fluviatiler Saud 223/eol kleinkörniger Dünensand lehet csak keveredésnek felfogni, mert több helyen különálló és a fedőtől és fekvőtől jól elkülöníthető folytatólagos és nagykiterjedésű rétegként jelenik meg. A 6. ábra a homoklisztes (löszös) homok (23) és az iszapos löszös homok (234) szemcsegörbéinek burkoló vonalait mutatja be. A terepi fúrásleírások igen sokszor alkalmazzák az iszapos homok elnevezést a képződményekre. Ez rendszerint homoklisztes homokot jelent. Olyan anyag, amelyben a homokszemcsék mellett a finom kőzetliszt (iszap) szemcsék állanak súlyszázalékban a második helyen és egyéb jelentős frakció nincs, csak néhány kivételes esetben fordult elő (0,4%). Olyan minta is kevés volt (1%), amelyben a homokszemek mellett második helyen az iszapszemek súlya, harmadik helyen a homoklisztszemek súlya következett a rangsorban. 4. Az uralkodóan finom kőzetliszt (iszap) képződmények egyötöd-egyhatod részét adják a tiszavölgyi mintáknak. Egészen kivételesen fordult elő olyan minta, amelyben az „iszap" frakció 60%-ot felülmúlt. Az iszapfélék mindig kevert anyagot jelentenek. Az iszapmintáknak csak 1/5 része olyan, ahol csak egy további szemcsekategória éri el a 15%-ot, s ez legtöbb esetben a homokliszt (43). A többi mintában (az összes minták 15%-ában) az iszapfrakció mellett további két vagy három frakció is 15%-on felüli súlyrészben szerepel. A finom kőzetliszt határozottan folyóvízi, ártéri képződmény. Azért itt a Tisza-völgyben jóval nagyobb elterjedésben találjuk, mint az Alföldön egyebütt. A legtöbb esetben homokliszt és agyagfrakcióval keverten (435) találjuk, s olyan nagy elterjedésben és elég egységes kifejlődésben, hogy külön kőzettani elnevezést érdemelne. Földtani és mérnöki (talajmechanikai) elnevezést keverve leginkább a „lösziszap" elnevezés felelne meg neki.