Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Domokos Miklós: Módszer a vízkészlet-gazdálkodási döntések eddiginél jobb megalapozására

360 Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. Domokos M.: Módszer a vízkészletgazdálkodási döntésekben elsősorban a vízhasználat termelési volumenétől, technológiájától, az időjárási elemektől, az évszaktól stb. függ. E tényezők egy része az időben állandó, ill. feltesszük, hogy állandó, más szóval előírjuk, hogy az I(t) függvény ordinátái bizonyos — általában kevésbé pontosan meghatározható — egyöntetűségi feltételnek tegyenek eleget. Kizárjuk tehát pl. a vizsgált e egységen levő vízhasználatok számában, valamint az egyes vízhasználatok termelési volumenében (termékmennyiségében, az öntözött területek nagyságában stb.), továbbá technológiájában T folyamán bekövetkező változások lehetőségeit: a vízigény-adatoknak ebben az értelemben egyöntetűnek kell lenniök. Az öntözési vízhasználatok esetében ugyanakkor megengedjük, hogy az öntözött növénykultúrák — célszerű mezőgazdasági terv, ill. vetésforgó szerint — évről évre változzanak: e változás hatásait a vízigényre nagyobb öntözőrendszer esetében kiegyenlítik. Á vízigény mértékét meghatározó tényezők másik jelentős csoportja (elsősorban az időjárási elemek és a mezőgazdasági termeléstől függő összetevők) éves periódusban ingadozik. Végül a harmadik csoportot a véletlenjellegű ingadozás jellemzi. Ha a vízigény véletlenszerűen ingadozó összetevője a periodikus összetevőnél jelentősen kisebb — különösképpen pedig akkor, ha a véletlen ingadozás nagyságrendje kb. megegyezik a vízigény meghatározását (ill. általánosabban: a vízgazdálkodási mérleget) terhelő pontatlanságéval —, indokolt lehet a vízkészletgazdálkodási gyakorlatban elterjedten alkalmazott következő közelítés: feltéve, hogy az I(t) vízigény-időfüggvény egyöntetű állapotot tükröz (vagyis mentes a trend-jellegű hatásoktól), továbbá elhanyagolva, ill. kiegyenlítve a véletlenszerű ingadozásokat, az I(t) vízigényidőfüggvényt 1 éves periódusú periodikus függvénynek tekintik: I(t

0)=I(t

0+lév), (í

0,í

0+lév€7). (8) E közelítés jogosságáról — eléggé általános esetekre — az 1. ábra alapján győződhetünk meg, amely [9] nyomán különböző típusú vízhasználatok vízigény-időfüggvényeit mutatja be. Közülük ab) alatti regionális öntözőrendszer I(t) függvénye mondható viszonylag a legszeszélyesebbnek: az öntözési vízigény ugyanis az adott kiterjedésű, talaj adottságú, öntözési technológiájú vízhasználat esetében is a mindenkori időjárási elemek, az évről évre változó növénykultúrák stb. függvényében eléggé szabálytalanul ingadozik. (Természetesen, ha vízhasználatként nem regionális öntözőrendszert, hanem kisebb egységet — öntözőfürtöt, öntözőtelepet — választanánk, ezek I(t) függvénye az 1. b) ábráénál is jóval szeszélyesebb lenne.) Látható azonban, még az ilyen típusú I(t) vízigény-időfüggvény is általában jóval szabályosabb, mint a K(t) vízkészlet-időfüggvény (2. ábra): értéke meghatározott időszakokban — a tenyészidőn kívül — zérus, jellegzetes csúcsai, völgyei évről évre többnyire ugyanazokban az időszakokban jelentkeznek, vagyis a függvény bizonyos (általánosabban értelmezett) periodicitást mutat. a, Regionális vízellátó rendszer 1 i At

v At

l

? At. j it

2<

1 &t

2i

2 b. Regionális öntözőrendszer c, Cukorgyár At

1{

i At

v. d, Hőerőmű A Evek sorszáma: 1 1+1 ni át

n,látn,l Mn,j A n-1 Időfüggvény,Y(t

t •ymgentjHelyettesítő periodikus lépcsős függvény U~iLnJ Tj'UMij Hthflj 'konst, ttlj}"^ 1. ábra. Az I{t) vízigény-függvény periodikus lépcsős függvénnyel való helyettesítése; az összesítő vízgazdálkodási mérleg Tj tárgyidőszakának kijelölése