Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának elvi kérdései

Dégen /.: .4 vízgazdálkodás távlati fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. 355 pest nem romlik. A vízkincs védelme, a természeti környezet oltalma, a szennyvíz okozta egészségügyi ártalmak elkerülése elsőrendű fontosságú társadalmi feladattá avatják vízkészleteink minőségi védelmét. Ezért el kell érnünk, hogy a szennyvíztisztítás a gyártási technológia szerves részét alkossa, az ipari üzemek a vízminőség védelmére vonatkozó rendelkezéseket betartsák, szennyvíztisztító telepeiket megépítsék, jó hatásfokkal üzemeltessék és sem a lakótelepekről, sem a vegyszereknek a mezőgazdaságban való felhasználása következtében ártalmas szennyezés ne jusson a vizekbe. E téren a helyzet súlyosságát mutatja, hogy a lakótelepek, az ipari üzemek és a mezőgazdaság által együttesen kibocsátott szennyezett víz napi mennyisége az 1970. évi 2,8 millió m

3-ről 1985-re a napi 6,5 millió nv'-re növekedhet. A szennyezés okozta kár már ma is meghaladja az évi 1 milliárd forintot. Ezért a vizek tisztaságának védelmében, jogi, gazdasági, műszaki eszközök révén arra törekszünk, hogy 1985-re az összes káros szennyvíz csak megfelelő tisztítás útján juthasson vissza a befogadóba. A hazai intézkedések azonban önmagukban nem elégségesek vízkészletünk minőségének védelmére. Szorgalmaznunk kell a nemzetközi jogi szabályozás kialakítását — mint ahogy ez a KGST keretében elvileg már megtörtént — széleskörű szervezett nemzetközi együttműködést a közös vízgyűjtő területeken, a vízminőség védelmére és megfelelő előrejelzési módszer kialakítását az üzemzavarok miatt, vagy más okból időszakonként jelentkező szennyvízhullámok kártételeinek korlátozására. A terület fejleszt és és a vízgazdálkodás A termelőerők területi elhelyezése különösképpen az ipartelepítés és a városfejlesztés időbeli és térbeli összehangolása a területfejlesztés egyik központi kérdése. A vidék és ezen belül a gazdaságilag gyengén fejlett térségek iparosítása továbbra is fontos szerepet játszik ebben. Uj vonás lesz azonban, hogy a korábbinál nagyobb súlyt kap a korszerűsödő mezőgazdaság, az infrastruktúra és részben az idegenforgalom is egyes területek gazdasági színvonalának felemelésében. A városok és községek víziközművekkel való ellátásában a települések jellege, szerepe, a lakosság életkörülményei és az ipar szempontjából komplex módon, a tervszerű, arányos, kiegyenlítettebb fejlesztésre törekszünk. A regionális kiegyenlítődési követelményt szemelőtt tartva ezt természetesen csak megközelítő jellegűen, a lényeges különbségek mérséklődésének tendenciájaként lehet felfogni. A budapesti agglomeráció kiemelkedő helyzete és jelentősége a víziközművek vonatkozásában is nyilvánvaló, de a főváros vonzáskörzetének arányos fejlesztése megköveteli a Budapestet övező térségben a víziközművekkel való ellátottság gyorsabb ütemű fejlesztését, figyelembe véve, hogy a főváros környéki gyűrű a tervidőszakban várhatóan az egyik leggyorsabban fejlődő ipari terület lesz. Csökkenteni tervezzük az ipari és mezőgazdasági jellegű városok víziközművekkel való ellátottsága közötti aránytalanságot. Erőteljesebben kívánjuk elősegíteni az ország keleti és délnyugati részében elhelyezkedő városokban és városi rangra emelkedő községeiben a víziközművek fejlesztését. Előtérbe helyezzük az ún. ipari ellenpólusok, és az Alföld elmaradott területeinek a közép- és kisvárosoknak fokozott ütemű fejlesztését. A városiasodás vízgazdálkodási következményeivel, azonban nemcsak a vízellátás és a csatornázás fejlesztésében, hanem a megváltozott feltételű lefolyási viszonyoknak megfelelő korszerű belterületi vízrendezés megvalósításában is számot kell vetnünk. A mezőgazdaság szocialista átalakítása nyomán a falusi életkörülményekben bekövetkezett változás, a szocialista nagyüzemek megerősödése sürgeti a falusi közművek gyors ütemű megépítését a jól bevált vízműtársulatok útján, az állam támogatásával, a lakosság anyagi érdekeltségvállalásával. A koncepció előirányozza, hogy a századfordulóig a falu és a város életkörülményeiben a társadalmi elmaradottságot jelző színvonalkülönbségek a vízellátás terén is alapjában megszűnnek. Kívánatos, hogy a jelentős vízfogyasztású, nagyobb ipari üzemek elsősorban a Duna vízkészletét vegyék igénybe. Az ipartelepítési törekvések a Dráva mentén is kedvező vízgazdálkodási feltételekkel találkoznak. A Tisza vízgyűjtőjén — Szeged és Tiszapalkonya térségében — a vegyipar jelentős fejlesztése a Tisza amúgyis szűkös vízkészletének fokozott igénybevételét jelenti. Ez csak a Tisza csatornázásával, a tervezett duzzasztóművek megépítésével oldható meg. A nógrádi, a hevesi, és a borsodi ipartelepítések éppúgy, mint a Dunántúli Középhegység térségében létrejövő iparfejlesztés vízszükségletét jóformán teljes egészében víztározók révén, helyenként pedig bányavíz felhasználásával lehet kielégíteni. A természeti erőforrások szerepének megítélésében súlypont eltolódások vannak kialakulóban, amelyek módosult feltételeket teremtenek az iparosítás és a vízgazdálkodás számára is. A szénhidrogén készletek súlypont eltolódása az Alföld felé és az ennek alapján létrejövő energiatermelő és vegyipari bázisok, az atomenergia villamosenergia termelési célú hasznosításának megkezdése, a feldolgozó ipar szélesebbkörű decentralizálása a víznyerési és szennyvízelvezetési lehetőségek oldaláról is olyan feltételeket kívánnak, melyek elősegítik a területi munkamegosztás pozitív irányú fejlődését, a vidék és ezen belül az iparilag gyengén fejlett megyék gyorsabb ütemű fejlesztését. Az ipartelepítés vízgazdálkodási kihatásai nem korlátozhatók csupán a vízellátás és csatornázás megoldására, a térség megváltozott település szerkezetének, a termelőerők koncentrálódásának megfelelően gondoskodni kell a fokozottabb árvízvédelmi biztonságról, a vízrendezésről, és ha a víziszállítás lehetőségei adva vannak, a víziközlekedés feltételeinek megteremtéséről. A mezőgazdasági vízgazdálkodásban a fejlesztési célkitűzések tervszerű területi koordinálása, az üzemi, üzemközi és a nagyobb térségek vízrendezését szolgáló főművek összehangolt fejlesztése, a vízlevezető rendszer hálózati elemei közötti aránytalanságok megszüntetése, jelentős tartalékot tárhat fel amint erre a fejlesztési koncepció is rámutat.