Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának elvi kérdései

Dégen /.: .4 vízgazdálkodás távlati fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. 351 A vizek minőségének védelme, a szennyezettség csökkentése, a következő másfél évtized egvik legfontosabb feladata, melynek megoldása a vízgazdálkodás általános fejlesztésének alapfeltétele. — Az árvizektől mentesített területeken is tovább nő a lakosság száma és az itt félhalmozott nemzeti vagyon. Ez utóbbi a becslések szerint 1985-ig megkétszereződik és meghaladja az 500 milliárd forint értéket. Az élet- és vagyonbiztonság megóvása az árvizektől veszélyeztetett területen, a védőművek és a védekező szervezet állandó fejlesztését, tökéletesítését teszi szükségessé. Az árvízvédelmi műveket úgy kell fejleszteni, hogy a fővédvonalak az átlagosan 100 évenként, a városok és ipartelepek védvonalai a legalabb 120—150 evenként, a kevésbé értékes területek védvonalai pedig 60—80 évenként egyszer előforduló árvizek ellen nyújtsanak védelmet. A folyómenti töltésezéssel történő árvízmentesítést ki kell egészíteni a területi árvédelmi rendszerek létrehozásával, az árvízcsúcsokat csökkentő hegyvidéki tárolók és a síkvidéki vésztározók, árapasztó csatornák, lokalizációs töltések kiépítésével. -— A műszaki haladás mind erőteljesebben behatol a vízgazdálkodásba. Az építés nagyarányú komplex gépesítése, új építési szerkezetek és technológiák alkalmazása mellett általában nő a gépi berendezések részaránya. A munkafolyamatok automatizálása, a távjelzés, a korszerű vezetéknélküli hírközlés, az izotóptechnika alkalmazása, a műanyagok gyors elterjedése a műszaki haladás fontos mozzanatai. Fokozódik a vegyipar, a mérnökbiológiai eljárások szerepe a vízgazdálkodásban. — Az optimális programozás, a gépi adatfeldolgozás és számítástechnika kiterjedt alkalmazása jelentős eszköze a vízgazdálkodás fejlesztésének mind a hidrológiai, mind a hidrotechnikai feladatok megoldása, mind pedig a gazdasági irányítás területén. — A nemzetközi együttműködést tovább kell fejleszteni egyrészt a közös vízgyűjtő területen levő országok vízkészletének hasznosítására, másrészt az árvíz- és belvízmentesítés összehangolt fejlesztésére, és a vízminőség védelmére. II. A fejlesztés egyes problémái A Konferencia résztvevői megkapták a vízgaz dálkodás távlati fejlesztési koncepció tervezetének rövid kivonatát. Ezért úgy vélem ennek részletesebb ismertetésétől a beszámolóban eltekinthetek. A továbbiakban a vízgazdálkodás fejlesztésének néhány fő problémájára szeretnék rámutatni. Első helyen emelem ki ezek közül a vízkészletgazdálkodást. Vízkészlet gazdálkodás A tervszerű vízgazdálkodás alapja a térben és a időben változó hasznosítható vízkészlet mennyiségi és minőségi feltárása, a szükséglettel való egybevetése és elosztása. Magyarországon évi átlagban a hazai területről származó lefolyás 5 milliárd m

3 Ebből a szempontból Európa legkedvezőtlenebb vízviszonyokkal rendelkező országai közé tartozunk. (Európában csak Málta van előnytelenebb, Hollandia és az NDK pedig valamivel kedvezőbb helyzetben.) Az 1985. évi, mintegy 13,6 milliárd m

3-es vízigénnyel egybevetve a hazai területről származó éves lefolyást, kitűnik, hogy a vízigények a teljes hazai eredetű elméletileg hasznosítható vízkészletnél nagyobbak, fgy természetes, hogy a hazánkon átfolyó — más országokból érkező és távozó — folyók vízkészletére támaszkodunk. Ezek figyelembevételével Magyarország 1970. évi vízháztartását és a vízgazdálkodási tevékenységgel való kölcsönös kapcsolatát az 5. ábra szemlélteti. Magyarország felszíni vízkészletének zöme, 96 99%-a a vízgyűjtőterület határon kívüli részéről származik. Ezért a hasznosítható vízkészlet megállapításai a vízmérleg összeállítása szempontjából döntő jelentőségű a vízgyűjtő területen levő országok közötti vízkészlet megosztás módszereinek rendezése. Egyik változatként olyan vízkészletmegosztási elvet vettünk számításba — ezt egyébként egyes nemzetközi szervezetek ajánlásként milliárd m

3/év b, mm/év •">. ábra. Magyarország vízháztartása 1970-ben