Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Pap Ferenc

342 Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. Mindezideig nem jellemeztük az egyéniséget, az embert, aki mögötte van. Segítségül újra a 86 éves korában írt önéletrajzot vesszük elő. Teljes szerénység, a személytelenségre, csupán a történések közlésére való törekvés. Az aktív korából ismert logikus felépítés és gondolatmenet. Személytelen, mintha csak tanúja lenne élete történetének, nem pedig átélője. Az önéletrajz egyes fejezetcímei is jellemzőek szerénységére: Működésem a haditengerészet kötelékében; Működésem a budapesti kikötő építésénél: Működésem a Fővárosi Vízművek érdekében, stb. A feladatot, a történelmet említi meg, a végrehajtásban résztvevő egy-egy munkatárs megnevezésével. Ugy hisszük, akkor is Őt jellemezzük, ha a ma is elismert nevű munkatársai közül megemlítjük Sajó Elemért, Hallóssy Ferencet, Lampl Hugót, Hilvert Eleket. Az önéletrajz folytatódik az irodalmi munkásságával, előadásainak felsorolásával. Ezek közül említésre méltó a Vízművek Duna alatti alagútjairql, szóló tanulmány, továbbá hazánk ivóvízellátásának ügyében írt emlékirat. Előadásai közül 25 jelentősebbről emlékszik meg. Kiváló tudását, szeretetreméltó egyenes jellemét nemcsak a társadalmi egyesületek, közületek, de a hosszú pályafutása alatt változó valamennyi kormányzat elismerte. A sok kitüntetés között megemlítjük — 1916: Ferenc József-rend nagvkeresztje; 1919: Garami Ernő miniszter elismerő levele; 1928: a francia becsületrend lovagkeresztje; 1941: Hidrológiai Társaság társelnökké való választása; 1945: a Mélyépterv igazgatójának elismerő levele; 1955: Kazincbarcika építésével kapcsolatban a Vegyipari Minisztérium Emlékérmének ezüst fokozata, továbbá az aranv-, gyémánt és vasdiplomák. Élete eredményességének igazi elismerése azonban a kortársak lelkében élő szeretet, a vízzel való foglalkozást hivatásnak tekintő Társaságunk tagjainak, Pap Ferenc munkáját értékelő elismerése. Az eddig nyújtott kép alapján is látható, hogy Pap Ferenc élete mennyire egybeforrott az utóbbi évek vízimérnöki, tevékenységével. Aktivitása, tudása és magas életkora következtében a nagy vízimérnöki létesítmények történelmi tanujává vált, olyan tanúvá, aki tiszteletet ébreszt és szeretetet szór maga körül. Akik csak Társaságunk Üléseiről ismerték a választékos megjelenésű, ápolt szakállú idős urat, azok is észrevehették azt a szeretetet, amellyel kortársai és régi munkatársai körülvették, azt a tiszteletet., amelyet nem fellépésével, hanem szeretetreméltó modorával, tudásával szerzett. A múltban is voltak nagy építkezések több-kevesebb vállalkozó részvételével, érdekellentéttel, határidő-eltolódással, amik a megrendelő által összehívott vállalkozói értekezlettől várták feloldásukat. Sok ilyen értekezletet vezetett le Pap Ferenc, tudásával és bölcsességével biztosítva az értekezlet nyugodt hangját, a közös munka eredményességét, a mélyépítési munkában rejlő kockázat, előre nem látható nehézség méltánvolását. Számára ezek a nehéz értekezletek erőpróbák voltak, ahol az érdek harcolt a józan ésszel, az ésszerű követelményekkel. Az itt elért döntőbírói sikerek nagy belső elégedettséget keltettek Benne anélkül, hogy ennek hangot adott volna. Mérnöki tevékenységünk folyamán sokféleképpen kerülünk kapcsolatba a munkával. Pályánk kezdetén a felmérés, a geodézia, később a részlettervek megoldása, kisebb kivitelezések, erőnk csúcsán az átfogó nagy tervek, a speciális munkák, vezetői beosztásunk idején az irányítás, a legfelső helyeken az elhatározás. A felsorolt fázisok egyenként is nyújtják a munka örömét, de elhatározni, irányítani, a munkát tevőlegesen elősegíteni ugyanabban a beosztásban kevés mérnöktársunknak jutott osztályrészül. Milyen kiegyensúlyozott természet kell ahhoz, hogy az ilyen beosztás után az idősebi) korban a szerényebb beosztás feladatköreiben is öröme teljen, úgy végezze, olyan lelkiismeretesen, a múlt felemlítése nélkül, mint ahogy azt Pap F'erenc tette. Ha röviden kellene Ot jellemezni, akkor szeretetreméltósága mellett kiegyensúlyozottságát emelnénk ki. Azonban nincs szükség sem hosszú, sem rövid jellemzésre. Emberi tulajdonságaink csak a kortársak szívében keltenek visszhangot, csak az ő emlékezetükben élnek tovább. Az utánunk következők csak a végzett munkáinkat tartják számon, talán egybekapcsolva azzal a fényképpel, amely valahol megjelent. Megemlékezésünket Pap Ferenc egyik előadásának ide illő szavaival fejezzük be: „Megindult kegyelettel adózunk az elődök alkotó szellemének. Példájuk ihlesse meg az utódokat, akik nyomdokaikba lépnek." Varga Jenő