Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Pap Ferenc

HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 51. ÉVFOLYAM 8—9. SZÁM 341—428. oldal Budapest, 1971. aug.—szept. Pap Ferenc 1878—1970 Emlékezzünk Pap Ferencre, a haditengerészet mérnökére, a Fővárosi Vízművek vezérigazgatójára, a Mélyépítési Tervező Vállalat nyugdíjas mérnökére, Társaságunk tiszteleti tagjára, az arany-, gyémánt- és vasdiplomás mérnökre. Egyike volt a két világháború között munkálkodó három legkiválóbb mérnöknek, egyike volt azoknak, akik kialakítói voltak annak a vizesmérnöki szellemnek, amely ezt a pályát — a tárgyán kívül — olyan vonzóvá tette. 1970. decemberében távozott körünkből, 93 éves korában. A személyére vonatkozó adatokat a családja által kegyelettel őrzött — 86 éves korában írt — önéletrajzából ismerjük. Nagykárolyban született. A gimnáziumot ugyancsak Nagykárolyban végezte és a jó tanulásával szerzett ösztöndíj megkönnyítette hat testvérének neveltetését is. Az érettségi után a budapesti Műegyetem általános mérnöki karára iratkozott be. A második évben elnyerte az Osztrák-Magyar Közös Haditengerészet ösztöndíját, ami azzal járt, hogy ugyanannyi évet kellett szolgálnia a haditengerészet kötelékében, mint ahány évig az ösztöndíjat kapta. A pólai hadi és kereskedelmi kikötő építésével, vízellátásával kapcsolatban sok érdekes és speciális munkával szerzett gyakorlat tette lehetővé számára, hogy 1918-ban a folyamőrség műszaki osztályának vezetője lett. Ezzel egyidejűleg meghívást kapott a vámmentes kikötő építési munkáinak vezetésére. Még a kikötőépítés munkálatainak elszámolása idejében meghívták és kinevezték a Fővárosi Vízművek bővítési munkáit ellenőrző Üzemi Igazgatóság tagjai közé. Az ott kifejtett tevékenysége alapján, 1935-ben a Fővárosi Vízművek vezérigazgatójának hívták meg, és ezt a tisztet nyugdíjazásáig, 1944. óv végéig látta el. De nemcsak a főváros vízellátása foglalkoztatta. A Magyar Mérnök és Építész Egyleten belül fő szervezője volt az 1938. évi vízellátási nagygyűlésnek, amelyen először irányították a közvélemény figyelmét hazánk vízellátásának elavult voltára. A háború után, testi és szellemi képességeinek teljes birtokában, nem tudott munka nélkül élni. A Földművelési Minisztérium megbízásából a Duna-Tisza csatorna építési kérdéseivel foglalkozott, majd a Vízgazdálkodási Főigazgatóság meghívására a tiszalöki vízierőmű építésének előkészítő munkájában vett részt. 1951-től 1957-ig a Mélyépítési Tervező Vállalat tervellenőrző osztályán dolgozott. Az újabb nyugdíjba-menetele után több évig az Arany-, Gyémánt- ós Vasdiplomás Mérnökök Körének alelnöke volt. A vízépítőmérnöki tudományokban való kiváló működéséért a Magyar Hidrológiai Társaság két ízben tüntette ki a tiszteleti-tag díszoklevéllel. íme, itt áll előttünk egy életpálya, 57 év a vízimérnöki szolgálatban.