Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

7. szám - Dr. Toókos Ildikó: Élelmiszeripari szennyvizek jellemzése és a tisztítás technológiájuk főbb lépései

Dr. Toókos Ildikó: Élelmiszeripari szennyvizek jellemzése Hidrológiai Közlöny 1971. 7. sz. 323 nek megmérése (Warburg készülékkel, vagy respirométerrel) szintén ebben a kísérletifázisban történik. 2.2 Laboratóriumi kísérletek folyamatos üzemben Az elvi kérdések tisztázása után a nyert adatok felhasználásával tervezzük meg a ,,laboratóriumi szennyvíztisztító berendezést". A használható modell mérete (levegőztető tér) általában 5—30 1 közötti. A kísérleteket a kérdéses üzemben, vagy az iparág hasonló üzemében, a termelés folyamán előálló szennyvízzel végezzük és a modellt folyamatosan üzemeltetjük. A kísérlet célja, hogy megismerkedjünk az egyes folyamatok lejátszódásának gyakorlatával és folyamatos üzemben megvizsgáljuk a technológiai jellegű kérdéseket. Amennyiben a labormodell kísérleti adatai alátámasztják az előzetes kísérleteknél kapott eredményeket és egyértelmű választ nyerünk a technológiai kérdésekre, lényegében már tanulmánytervi szinten — beruházást előkészítő célból — megtervezhető a szennyvíztiszítási technológia. 2.3 Félüzemi kísérletek A szennyvíztisztítási technológia kidolgozásának befejező szakaszát tulajdonképpen a félüzemi kísérletek jelentik. A kísérletek feladata a laboratóriumi méretben végzett kísérletek adatainak igazolása, kiegészítése, a kis méret miatt kétesnek tekinthető kérdések tisztázása (a laboratóriumi modellre kerülő szennyvíz minősége a tárolás miatt, nem azonos a nagyüzemi tisztítótelepre érkező szennyvízzel, nem tükrözi az üzem életét és elmarad a gyakorlatban tapasztalt rövid időközönként megismétlődő fluktuáció is). Ezen kívül az eleveniszap fizikai és kémiai jellemzői is mások lesznek, kedvezőbben alakulnak félüzemben. A hőmérséklet hatása is így vizsgálható a legcélszerűbben. A félüzemi méretben történő kísérletezés legfőbb célja, a főkivitelhez műszaki adatok szolgáltatása, ezért különösen akkor indokolt, ha új technológai, vagy műszaki megoldást tervezünk, vagy ha a javasolt nagyüzemi berendezésnél eltérünk a szokásos tervezési gyakorlattól. A félüzemi berendezést természetesen a megvalósítási helyen, vagy az iparág egy hasonló termelésprofilú üzemében üzemeltetjük, a nagyüzemi berendezésre elképzelt szakaszos, vagy folyamatos eljárással. A laboratóriumi modellkísérletek és félüzemi kísérletek legcélszerűbb kivitelezésére és az adatok kiértékelésére ma már kialakult gyakorlat van [7, 23], A nagy szervesanyag tartalmú élelmiszeripari szennyvizek tisztítására javasolt módszerek 1. Mechanikai tisztítás A szennyvízben levő nagymennyiségű szervesanyag legnagyobb részben oldott formában van jelen, ezért a mechanikai tisztítás általában csak előtisztításként jöhet szóba. Kivétel a cukoripar szennyvize, ahol a folyamatos diffúzió bevezetésével a szerves szennvezettségű vizek mennyisége annyira lecsökkent, hogy tisztítása nem jelent problémát. A mechanikai szennyvíztisztítás gondos és megfelelő szintű kivitelezése nagyon fontos, hiánya mind a csatornahálózat, mind a szennyvíztisztítóberendezés üzemeltetésénél problémát okoz. Az előtisztítás módja az említett szennyvizeknél különböző, azok természetének megfelelően. A cukoriparnál feladat a víz legnagyobb részben szervetlen, homok, föld stb. szennyezésektől való megszabadítása, a nagymennyiségű úsztató és mosóvizek visszaforgatásra alkalmassá tétele. Ezt vagy ciklon rendszerrel, vagy ülepítéssel érik el. Ebből a szempontból úttörőnek tekinthető a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet tervezésében a Selvpi Cukorgyárban működő lemezes ülepítő. A félüzemi kísérletek eredményei kedvezőek. A konzerviparban legjobban a különböző szűrőberendezések felelnek meg. Hazánkban legelterjedtebb a dobszűrő. Nehezebb az előtisztítás kérdése a baromfi és húsiparban. Itt a mechanikai tisztításnak ki kell terjednie az állatok pihentetőjéből származó trágyaanyagok és homok kiiilepítése mellett a toll, szőr, belsőség, gyomor és béltartalom, a parafin visszafogására, sőt az előtisztítás keretén belül kell gondoskodni a vér gondos felfogásáról is. Ezeket legcélszerűbb közvetlen az előállás helyén kifogni, tehát a szükséges műtárgyakat közvetlenül a technológiai folyamatok után kell beépíteni. Sajnos erre a célra használt különbözőképpen módosított ülepítőaknák a legtöbb esetben nem megfelelőek. Ezeknél a szennyvizeknél, de a konzervipari szennyvizeknél is, célszerű az egyesített ipari szennyvizeket mégegvszer egy központi mechanikai tisztító műtárgyon megtisztítani. Előfordulhat ugyanis, hogy az elkerülhetetlenül továbbjutó darabos szennyezések, toll, hús, zsírdarabkák, zöldség-és gyümölcsdarabok stb. amelyek külön-külön is, de együttesen még fokozottabban veszélyesek a tisztítóberendezések átemelőtelepek szivattyúira és az egyéb gépi berendezéseire, üzemzavart okoznak. A vér felfogása azonkívül hogy értékes, feldolgozásra kerülő anyag, azért is fontos, mert gyors lebomlása következtében fellépő oxigénigény a tisztítóberendezés eddigi egyensúlyát felborítja. Söripari szennyvíz mechanikai tisztítása ülepítéssel és szűréssel valósítható meg. A szennyvizek legnagyobb szennyezéseit az erjesztő kádakból származó élesztő, a törköly és a komlólevelek okozzák. Ezeket szintén a technológiai folyamatok után közvetlenül kell eltávolítani, ülepítés és szűrőprés vagy szűrődob felhasználásával. A tejipari szennyvizeknél legfeljebb zsírfogásra van szükség. Sajnos az előtisztítás kérdése jelenleg még nem megoldott, a műtárgyak kialakítása és helyes üzemeltetésének megvalósítása területén továbbra is sok a tennivaló. Fontos lenne a folyamatos üzemű és a hulladék anyagot gépi mechanikus úton eltávolító berendezések kialakítása a sok hulladékot termelő iparágak számára.